Kemecsey Imre 1986 óta Kanadában, közelebbről Vancouverben él, ott értük el telefonon.
– Abszolút átlagos gyerekkorom volt, sokat bicikliztem, télen pedig olykor a sílécet is felkötöttem – mesélt a gyerekkoráról. – Tizenöt éves koromban, 1955-ben kezdtem kajakozni, a 170 centimmel törpének számítottam a sportágban. Szorgalommal pótoltam a hiányzó fizikai adottságokat. 1957-ben szereztem az első bajnoki címemet még a serdülők között, s egészen 1968-ig a legjobbak között lapátoltam. Sokat köszönhetek Kovács Lászlónak, aki tagja volt az 1954-ben világbajnok kajak négyesnek, érdemben egyedül ő foglalkozott velem.
Kemecsey Imre legnagyobb sikereként 1960-ban, a római olimpián tagja volt a 4×500 méteren ezüstérmes váltónak Mészáros György, Szente András és Szöllősi Imre társaként, tovább világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérmes egyesben. Ő maga további két eredményére emlékezik büszkén.
– Örökké emlékezetes marad az is, hogy 1965-ben Snagovban megelőztem az egyesben olimpiai ezüstérmes Szöllősi Imrét is, úgy lettem második. 1967-ben pedig az ob-n mindhárom egyes számot én nyertem.
Később edzőként is több sikeres tanítványa volt, mindenekelőtt a hetvenes évek kajakkirálya, Csapó Géza, ezért is hangzik túlzottan is szerényen az ő szájából az alábbi kijelentés:
– Sem versenyzőként, sem edzőként nem voltam különösebben tehetséges, mindkét fronton a szorgalmi tényező dominált.
Dolgozott az MTK-ban, majd a SZEOL-ban, mesteredzői címmel tüntették ki, az elsők között foglalkozott sportpszichológiával, e téren doktori címet szerzett.
A kapcsolatát Csapó Gézával a következőképpen elevenítette fel:
– Csapó egyenesen követelte 1971-ben, hogy legyek az edzője. A szövetségi kapitány, Granek István ezt erősen ellenezte, s ebből később rengeteg gondom támadt. 1972-ben kezdtem Szegeden dolgozni, méghozzá csodálatos fiatalokkal: Csapó mellett Bakó Zoltánnal, a későbbi szövetségi kapitány Angyal Zoltánnal és Kiss Gyulával. Minden szinten ütöttek-vágtak, sem Münchenbe, sem Montrealba nem vittek ki. München előtt Csapót is kikészítették, hiszen tíz válogatót kellett megnyernie. Utána Csapó 1973-ban három vb-aranyat szerzett. 1976 után pedig egyszerűen eltávolítottak még a válogatottak közeléből is.
Kemecsey Imre éppen ezért más úton próbált meg érvényesülni, beleásta magát a sport tudományos alapjaiba, ma is hálával gondol tanáraira, Madarász István, Nádori László, Rókusfalvi Pál és Duró Lajos professzorokra.
1986-ban nehéz döntésre szánta rá magát, Kanadába költözött.
– Egy évre Brit Kolumbia válogatottjának az edzője lettem. Miután a gyermekeink is utánunk jöttek, otthon pedig mindenemből kiforgattak, a doktori címemet is töröltették, ennek hatására döntöttünk úgy, hogy végleg kint maradunk. A próbaév leteltével a teljes kanadai válogatottat rám bízták. A hazainál jobb körülmények között dolgozhattam, többek között a kilencszeres világbajnok, Caroline Brunet is évekig velem készült.
Kemecsey Imre óriási szaktekintély a kajak-kenu világában. – A pedagógia, a pszichológia, a neurofiziológia, a speciális biomechanika és a kajak technikájának belső szerkezete a szakterületeim. Még mindig küldenek videófelvételeket, amelyek elemzését várják tőlem – tudjuk meg tőle. Noha az egészségi állapota sokat romlott az elmúlt években, nem hagy fel a munkával.
– Amíg lépni tudok és megkeresnek, igyekszem rászolgálni a bizalomra. A közelmúltban azt írta nekem egy kanadai edző, hogy már három évtizede is megelőztem őket tíz esztendővel, és ez az előny tíz évvel később már húszra nőtt. Az ilyen elismerés még a betegségekkel szemben is óriási motivációs erőt jelent.
