„Szilárd szeretett élni, szerette a feleségét, a fiát, az életét” – nyomatékosította a hegymászószövetség elnöke

Az elnök szerint „Hitte ő is és a felesége is, hogy képes rá, hogy megcsinálja, megmássza az Everestet oxigén és serpák segítsége nélkül.”

Namche Bazaar, 2017. április 4. Suhajda Szilárd hegymászó, a Magyar Everest Expedíció 2017 tagja útban az Everest alaptábor felé a nepáli Namche Bazaarban 2017. április 1-jén. Az expedíció célja a Föld legmagasabb csúcsa, a 8848 méter magas Mount Everest (Csomolungma) elérése oxigénpalack nélkül, elsõként a magyar expedíciós hegymászás történetében. MTI Fotó: Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs

Kizsákmányolják Suhajda Szilárd történetét és halálát – írja a Magyar Hegy- és Sportmászó-szövetség elnöke, Kandrács Ildikó az Mhssz.hu oldalon. Az elnök asszony gondolatait az Írás egy igaz emberért című bejegyzésben olvashatják. 

„Huszonhét éve vagyok a magyar mászótársadalom része, ebből kilenc éve a Magyar Hegy- és Sportmászó-szövetség elnöke, sok éven keresztül oktató és edző, huszonhárom éve a fiam édesanyja és tizennégy évig voltam párja és felesége egy férfinek, aki még a mai napig is meghatározó alakja a magyar mászóvilágnak. Azért a mai napig, mert még mindig él.” – írja Kandrács Ildikó. 

Az elnök ezután egy mondással folytatja a bejegyzést, amely szerint „az élő mászó a jó mászó”. Aztán a férjére utal, akiről elmondja, jó mászó volt és ma is az, pedig hatvannégy éves. „De meghalhatott volna. Hogy hányszor? Számtalanszor. Miért? Mert az élet ilyen. Ha élünk, meg is halunk. Bármit és bárhogyan teszünk, meghalhatunk. Én ezt tudtam, amikor megismertem, és tudom a mai napig, hogy ő ilyen. Ilyen volt és ilyen is marad. Mert ez Ő.” – fogalmazott Kandrács Ildikó. Kifejtette, ezért volt erős és felkészült, ha esetleg egyedül kellett volna felnevelnie a fiát, s azt is elmondta, a mászás összetartotta őket, életvitelszerűen űzték, s a hegyekben igazi társak voltak, életre és halálra. 

Suhajda Szilárd halálával kapcsolatban úgy fogalmazott: „Ítélni és ítélkezni pedig nem ildomos, főleg egy halott ember (akit még csak nem is ismerünk) kapcsán.”

„Szilárd élni akart, csak a maga módján. Ebben segítette őt párja, Timi. Szépen, egészségesen, példaértékű kapcsolatban éltek.”

Az elnök szerint Szilárdnak voltak álmai. 

„Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy a hegyek »bizalmát« kivívja magának. Az alázat, a szerénység, a tisztelet, a szenvedélyes érzelmek, az erő, a képesség…. minden adott volt. Igen, mert ezek kellenek ahhoz, hogy az ember eggyé válhasson a hegyekkel.” 

A hegyek világa egy rendkívül magányos, rideg és zord világ. De mégis van egy olyan arca, amit csak az tudhat, aki köztük mozog, érzi a lélegzésüket, a létezésüket. Befogadó, meditatív, leírhatatlan, már-már euforikus – írta Kandrács Ildikó. 

„Szilárd szeretett élni, szerette a feleségét, a fiát, az életet. Nem ő választotta a halált, hanem a halál választotta őt.”

– fogalmazott Kandrács Ildikó, majd hozzátette: bizonyítani szeretett volna magának, a családjának, a magyar embereknek. Hitte ő is és a felesége is, hogy képes rá, hogy megcsinálja, megmássza az Everestet oxigén és serpák segítsége nélkül. 

Kandrács Ildikónak nincs egy egyetlen órája sem azóta, hogy ne gondolna Szilárdra, „ahogy ott van fenn, talán a legmagasabban, ahol ember örök nyugodalmat találhat, az örök fagyban, ahová ember soha nem lép majd.”

Szilárd soha nem szeretett volna hőssé válni, nem azért járta a hegyeket, nem azért ment el a „falig”

 – fogalmazott a a Magyar Hegy- és Sportmászó-szövetség elnöke. Úgy írta, egyszerűen rabul ejtették a hegyek, de azon belül is a Himalája vonulatának monumentális világa, ahol az ember egy másik dimenzióba érkezik, ahol átértékeljük az élet minden szösszenetét, ahol az ember önmagára talál, eggyé válva a természet minden gyönyörével és veszélyével.

Kandrács Ildikó a médiafigyelemmel kapcsolatban hangsúlyozta, hirtelen a legtöbb ember expedíciós mászóvá képezi ki magát, mit sem értve és tapasztalva a hegyek világából. Elmondása alapján 

a hegyvilágnak megvan a maga identitása, nem véletlen, hogy a legtöbbet istenként tisztelik az ott élők.

 Sok impozáns hegyre ezért nem is léphet akárki emberfia. 

A szövetség elnöke szerint azoknál a pénzzel rendelkező, sikert hajhászó hódítóknál, akik egy csúcsfotó lájkjainak megszámlálása kedvéért (ezért semmi pénz nem drága), serpasereg kíséretében, oxigén használatával, tömegesen állnak sorban a csúcsrégióban, nem igazán beszélhetünk a hegyek iránti tiszteletről vagy alázatról. Nem mellesleg, hogy mit hagynak maguk után a hegyen és környezetükben.

Szilárd ebből nem kért, és okkal érezhette egy K2 (8611 m) sikeres megmászása után, hogy ő képes a Mount Everestet (8849 m) a fent felsoroltak teljes garmadája nélkül megmászni.

A hírek szépen lassan, napról napra elhalványulnak, pár hónap múlva már senki nem fog írni és találgatni a történtekről, évek múlva pedig már a legtöbb idegennek csak egy fájdalmas emlék marad Szilárd elvesztése.

Viszont a családtagoknak, barátainak, ismerősöknek egyáltalán nem mindegy, hogy Szilárd, egy igaz ember emléke, a közhangulatban mit hagy maga után – írta le gondolatait a Magyar Hegy- és Sportmászó-szövetség elnöke.

Borítókép: Suhajda Szilárd (Fotó: MTI/Mohai Balázs)