Kandrács Ildikónak nincs egy egyetlen órája sem azóta, hogy ne gondolna Szilárdra, „ahogy ott van fenn, talán a legmagasabban, ahol ember örök nyugodalmat találhat, az örök fagyban, ahová ember soha nem lép majd.”
Szilárd soha nem szeretett volna hőssé válni, nem azért járta a hegyeket, nem azért ment el a „falig”
– fogalmazott a a Magyar Hegy- és Sportmászó-szövetség elnöke. Úgy írta, egyszerűen rabul ejtették a hegyek, de azon belül is a Himalája vonulatának monumentális világa, ahol az ember egy másik dimenzióba érkezik, ahol átértékeljük az élet minden szösszenetét, ahol az ember önmagára talál, eggyé válva a természet minden gyönyörével és veszélyével.
Kandrács Ildikó a médiafigyelemmel kapcsolatban hangsúlyozta, hirtelen a legtöbb ember expedíciós mászóvá képezi ki magát, mit sem értve és tapasztalva a hegyek világából. Elmondása alapján
a hegyvilágnak megvan a maga identitása, nem véletlen, hogy a legtöbbet istenként tisztelik az ott élők.
Sok impozáns hegyre ezért nem is léphet akárki emberfia.
A szövetség elnöke szerint azoknál a pénzzel rendelkező, sikert hajhászó hódítóknál, akik egy csúcsfotó lájkjainak megszámlálása kedvéért (ezért semmi pénz nem drága), serpasereg kíséretében, oxigén használatával, tömegesen állnak sorban a csúcsrégióban, nem igazán beszélhetünk a hegyek iránti tiszteletről vagy alázatról. Nem mellesleg, hogy mit hagynak maguk után a hegyen és környezetükben.
Szilárd ebből nem kért, és okkal érezhette egy K2 (8611 m) sikeres megmászása után, hogy ő képes a Mount Everestet (8849 m) a fent felsoroltak teljes garmadája nélkül megmászni.
A hírek szépen lassan, napról napra elhalványulnak, pár hónap múlva már senki nem fog írni és találgatni a történtekről, évek múlva pedig már a legtöbb idegennek csak egy fájdalmas emlék marad Szilárd elvesztése.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!