Nem lehetett előre belőni Valter Attila esélyeit a párizsi olimpián, hiszen a 273 kilométer hosszú, 2800 méter szintkülönbséget magában foglaló távon a világversenyeken és a World Tour-viadalokhoz képest lényegesen kisebb, 90 fős mezőny és nemzetenként legfeljebb négy kerékpáros állhatott rajthoz. Valter a tokiói olimpián is szerepelt a mezőnyversenyben, amikor hiába ért célba, szervezési hiba miatt hivatalosan nem értékelték. A párizsi időfutamban korábban a 22. helyet szerezte meg, ezúttal pedig taktikusan szélárnyékban helyezkedett a mezőnyben.
A világbajnok holland Mathieu van der Poel 46 kilométerrel a cél előtt robbantott, Valter pedig ott tekert a mezőnyben, amelyből nyolc kilométerrel később az időfutamban friss olimpiai bajnok belga Remco Evenepoel felkapaszkodott a szökevénycsoportra.
Evenepoel nagy tempót diktált, kizárólag a francia közönség által hajtott Valentin Madouas tudott vele tartani, miközben hátul sorra indultak a támadások, Valter mégis kitartott ebben a bolyban. Evenepoel a záró 15 kilométerre egyedül maradt elöl, aztán jött a dráma.
Négy kilométerrel a cél előtt az élen haladó Evenepoel defektet kapott, emiatt kerékpárt kellett cserélnie, amivel mindössze 20 másodpercet veszített, így megtartotta az első helyét.
Még az is belefért neki, hogy a célvonalon áthaladva azonnal megállt, lepattant a bicikliről egy ikonikus kép kedvéért a háttérben magasodó Eiffel-toronnyal. Ritka fotó jöhetett létre az általában szoros befutókat hozó nagy versenyeken. Erre mondják: „Hang it in the Louvre!”
Evenepoel sporttörténeti tettet hajtott végre, korábban ugyanis még egyetlen férfi kerékpáros sem tudta egyazon olimpián megnyerni az időfutamot és a mezőnyversenyt is.
Madouas lett az ezüstérmes, a mögötte lévő csoportban pedig már ott volt a szenzációsan hajrázó Valter Attila is, akit ebből a bolyból csak az Európa-bajnok francia Christophe Laporte tudott megelőzni, így a 26 éves magyar negyedik helyet ért el az olimpián.
Valter Attila: Sírhatnékom van
– Nem számítottam erre – értékelt Valter Attila. – Elképesztően jó eredmény, nem harmadik, hanem negyedik, de ez óriási győzelemmel ér fel nekem. Olimpián a legjobb ötben lenni országúton óriási magabiztosságot ad, sírhatnékom van, annyira örülök.
– Próbáltam hinni abban, hogy végjátékban ott lehetek a legjobbakkal, egy hibát vétettem, amin elmehetett volna a verseny, de nem ment el. Amikor számított, megcsináltam a jó menést. Az utolsó előtti hegyen mentünk el pár versenyzővel, onnantól tudtam, hogy az utolsó felében már nem fognak összedolgozni mögöttünk. Örülök, hogy le tudtam sprintelni a riválisokat, nem mindegy, hogy tizedik vagy negyedik.
– Nekem ez az eredmény azt szimbolizálja, hogy sose adjam fel a reményt – tette hozzá Valter. – Senki sem számított rá, hogy negyedik leszek, nehéz időszakon vagyok túl, nem volt ez az év annyira átütő, mint szerettem volna. Az olimpiai negyedik hely azt jelképezi, ne izguljak, hogy mikor jön egy nagy eredmény, inkább jobban kellene élvezni a versenyzést és az életet.
