– Na, hány találatod lett? – köszöntötte hétfő este a Sarki nyitóbuliján Freecy Koronás Antalt.
– Az Antikrisztus… – sziszegte a fogai között Koronás. Ki gondolta volna, hogy a Hertha látványosan feltámad a rajton, hogy a Lipcse nem bír el a Freiburggal, s hogy még a Mainz is kiegyenlít a hajrában a Köln vendégeként? A két romantikus tipp – a Bayern berlini veresége az Union ellen, valamint a szép hangzású Heidenheim győzelme Bochumban a másodosztályban – sem jött be, a hatból a Dortmund hozta csupán a „becsülettippet”. Idény eleji forma – Koronás magában ennyivel intézte el a dolgot, az élcelődés táblájává azonban nem akart válni, ezért így felelt:
– Annyi, amennyit ma este – először Puskást akart mondani, de ekkorát mégsem mert lódítani – Di Stéfano rúg.
A tulaj – Fenék igazgató úr, rövidítve Fenék ig., azaz hát Fenékig! – zárt körű rendezvénnyel kedveskedett a törzsvendégeknek a kocsma újranyitásának piros betűs ünnepnapján. A ristrettót és a presszót (ahogy a Sarkiban mindenki nevezte a két centet és a fél decit) ingyen kínálta, méghozzá saját készletéből, nem a „guggolós” fajtából, csak a kapucsínóért (kisfröccs) és a frissen csapra vert lattéért (sör) kellett – jutányos áron – fizetni.
Kora délután ultipartival indult a buli. Koronásnak remek volt a lapjárása, megjátszotta kedvenc bemondását, a húszszáz ultit is. Két erős színnel és egy színhiánnyal, valamint egy tízes mellett egy felsővel. Rettegett, hátha egy kézben van az ász és a király, rögtön az első körben ki is jött a makk felsővel, s amikor kiugrott az ász, szinte hallhatóan nagyot dobbant a szíve. A következő körben – már volt benne nyomás – Tökfilkó piros betlijét harsány „Anti!” kiáltással kontrázta meg, amivel a társak idegeire tudott menni. Minden jött, csodálatos este volt.
A nap fénypontját mégis este az 1960-as Real Madrid–Eintracht Frankfurt BEK-döntő levetítése jelentette. Második gólja után Puskást minden egyes labdaérintésekor – nem volt belőle sok… – hangos „Ollé!”-val ünnepelték. Az első félidő derekán a tulaj már lusta volt kitöltögetni a ristrettókat, ezért inkább kitette a pálinkás üveget az asztalra.
– Akció! – kapott a lehetőségen a szabad szájú Freecy, s ettől kezdve a Real Madrid támadásainál, minden labdaérintésnél más-más kézbe vándorolva, egyre gyakrabban körbejárt a flaska.
– Ez az igazi futball, nem, Anti?! – verte hátba a Szívkirály Koronást a szünetben.
– Nem antifutball! – javította ki a szórendet Freecy. – Ezek még szerettek játszani, nem úgy, mint a mai sztárok. Még hogy félnek! Mitűl?
– Tényleg, mitől? – ugrott a szóra Tökfilkó. A fiamék harmincan vannak a brigádban, komplett keret. Se maszk, se teszt, vannak köztük légiósok is, ukránok, románok, hattól hatig nyomják mindennap, de őket senki se félti.
– Pedig éppen úgy járnak dolgozni, mint ma a futballisták – szőtte tovább a gondolatot a labdarúgásban való jártasságával előszeretettel kérkedő Koronás. – Munkaruhában, s meló után nincs fürdés, mindenki mehet haza büdösen.
– S persze zárt kapuk mögött, pláne, akinek nincs tébéje – röfögött Kancsó Miki.
– Fenékig! – vezényelt a tulajra kacsintva a Szívkirály, amikor Puskás berúgta a negyediket.
Koronás ezt már nem hallotta. Homlokával az asztal élének támaszkodva hortyogott. Nem is emlékezett rá, hogyan került ágyba. Másnap reggel iszonyatos fejfájással ébredt. – Anti, Anti – dünnyögte magában. Mégsem bánt semmit. Tippmix, Sarki, meccshangulat. Azt érezte, újra egyenesbe került.
