A hétfő esti programban Bohus Richárd volt az első érdekelt magyar a 100 méter hát középfutamában, de előtte még a brit Adam Peaty a várakozásoknak megfelelően megnyerte a 100 méter mellet – saját, egynapos világcsúcsától, az 56.88 másodperctől elmaradva, 57.14-gyel –, majd jött a szenzáció: a pillangókirálynő, a svéd Sarah Sjöström kikapott a kanadai Margaret Macneiltől (55.83 mp).
Bohus a maga futamában a nulladik pályán indult, az ismert körülmények miatt, és nem lett utolsó, egyéni csúccsal (53.94 mp) nyolcadik lett, de a döntőbe kerüléshez ennél jóval komolyabb időre lett volna szükség.
– Örömúszás volt a részemről, először is köszönöm Csaba bának (Sós Csaba szövetségi kapitánynak – a Szerk.), mert ha ő nem óv délelőtt, akkor nem engedtek volna úszni a középdöntőben. Örülök az egyéni csúcsnak, egy tizedet még jó lett volna lefaragni belőle, de így sem vagyok szomorú – fogalmazott a mindig mosolygós, roppant szimpatikus vb-bronzérmes (két éve a 4×100 méteres gyorsváltóval).
Szabó Szebasztián első olyan világversenyén, amelyiken magyar színekben indult, mindjárt döntőbe került 50 méter pillangón, ami nem kis bravúr a zentai Herkulestől. A hetes pályán indulva fantasztikusan sikerült a rajt, a 0,63 másodperces reakcióidő kiváló. Később is jól haladt a Győri Úszó SE büszkesége, és bár a dobogóra nem igazán volt esélye – győzött a favorit amerikai Caeleb Dressel, napjaink Michael Phelpse 22.35 mp-cel –, Szabó ötödikként csapott célba, 22.90-es hatalmas országos csúccsal, kilenc századot javítva tavaszi, Debrecenben elért eredményén. Örül-e? – kérdeztük Szabót.
„Valamennyire. Illetve nem is valamennyire, hanem nagyon. Az idő jó volt szerintem, sőt, nagyon jó, a helyezés lehetett volna egy harmadik vagy negyedik, esetleg, de még egy párszor be kell mennem a vízbe edzeni, hogy meglegyen a dobogó. Két éve Budapesten, szerb színekben még csak a középdöntőig jutottam 23.56-tal. Első világbajnoki döntőnek ez nem rossz. Jó volt a reakcióidőm, az első lehúzás, csak a végére egy picit lelassultam. Nem mondanám, hogy kifáradtam, inkább a technikával volt gond. Ezért kell sokat gyakorolni. Bízom benne, hogy jövőre az Eb-n kivágom a rezet. Fáj-e, hogy nem indulok száz pillangón? Nem, nem fáj…” – mondta a fiatal úszó.
Szabó csapattársa a 4×100-as gyorsváltóban, Kozma Dominik következett a 200 méter gyors első középfutamában. Szokásához híven remekül kezdett, 50-nél második, 100-nál harmadik volt, és a végét is bírta, az ausztrál Clyde Lewis és az olimpiai bajnok kínai Szun Jang mögött saját országos csúcsától alig három századdal elmaradva, 1:45.57 perces idővel harmadik lett. Végül a két futam alapján a hatodik eredménnyel bejutott a keddi döntőbe.
„Reggel is mondtam, hogy bennem van az 1:45-tel kezdődő idő, és igen, majdnem egy teljes másodpercet javultam” – kezdte Kozma. „Negyvenhat, negyvenöt, negyvennégy: ezt szeretném a döntőben. Nem is kezdtem gyorsan, csukott szemmel, érzésre úsztam százötvenig, ott elhatároztam, hogy erősítek. Ugyanezt akartam reggel is. A döntőre ugyanez a taktikám, el akarom engedni magam, csak élvezni az úszást. Ha elkezdem nézni ellenfeleket, csak begörcsölök. Kizökkentenek és elmozdítanak. Így pontosan tudom, hogy én irányítok!”
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Ha már az irányításnál tartunk: Hosszú Katinka csak a második százon irányította a 200 méter vegyes fináléját, de akkor nagyon. Ötvennél, a pillangó után még csak negyedik volt, száznál, a hát végén második a japán Omoto mögött, a mellúszó szakaszt azonban rettenetesen megnyomta, voltaképpen itt verte meg a mezőnyt, és gyorson már csak tartania kellett bő egy testhossznyi előnyét. Ideje 2:07.53 perc, a három kvangdzsui futama közül a leggyengébb, viszont majdnem három másodperccel jobb, mint amennyivel tavaly Glasgow-ban Európa-bajnok lett. (2:10.17) A kínai Je Si-ven lett a második, 2:08.60-nal. Hosszú a nyolcadik világbajnoki aranyérmét szerezte, és a negyediket ebben a számban, ráadásul sorozatban – ilyesmire még senki sem volt képes ebben a sportágban.
Figyelemre méltó, hogy Gyárfás Tamás, a FINA Büro magyar tagja nem Hosszú Katinkának, hanem Dresselnek, az 50 méter pillangó győztesének adta át az aranyérmet. Persze nyilván nem merült feledésbe, hogy annak idején lényegében Hosszú (és akkori férje, Shane Tusup) buktatta meg Gyárfást, a magyar szövetség elnökét.
Hosszú előbb a nemzetközi médiának nyilatkozott angolul, majd nekünk, magyar újságíróknak magyarul:
„A gyors kicsit lassabb volt, mint tegnap, bár én nem éreztem lassabbnak. Próbálok mindig magamra koncentrálni, ez jó sikerült, nem is láttam, hogy ötvennél csak negyedik voltam. Általában százötvennél szoktam szétnézni. Budapesttől, a 2017-es vb-től Kvangdzsuig nagyon hosszú volt, az az érdekes, hogy most is hasonló idővel nyertem. Persze itt jó, ha öt magyar szurkoló volt a nézőtéren, a Duna Arénában sok ezer. Az, hogy délelőtt nem úsztam a száz méter hátat annak szólt, hogy most már tapasztaltabb vagyok, tudom, hogy még az utolsó napon a 400 méter vegyes hátra van, és az borzasztó nehéz lesz. Igen, Glasgow-hoz képest három másodpercet javultam, ami így nem tűnik olyan soknak, de ott gyakorlatilag az utcáról sétáltam be az uszodába. Most egészen más érzés úszni, mint akkor. A csúcsra feljutni sokkal hosszabb ideig tart, mint újra feljutni a mélyről. Ez utóbbi egy év alatt sikerült, az előbbi 2012-től legalább három évig. Most teljesen más a mentalitásom Petrov Árpáddal, korábban sohasem volt olyan, hogy jó érzéssel készültem és úsztam le a döntőt.”
A néven nevezett Petrov Árpád, Hosszú Katinka edzője az utóbbi egy évben, csupa mosoly volt:
„Persze, hogy elégedett vagyok! Volt egy léc, amit meg akartunk ugrani – az aranyérem –, és azt megugrotta. Az idő pedig…megfigyeltétek, hogy délelőtt úszta a legjobbját, a 2:07.02-t? És mikor lesznek a döntők Tokióban? Ugye, hogy délelőtt? Arra készülünk! Legalább lesz mit az orra alá dörgölni egy éven át az edzéseken! Örülök, hogy azt mondta Katinka, ilyen jól sohasem érezte magát az edzéseken. Igyekeztem nyugtatgatni – tényleg, jó lenne már, ha valaki engem is nyugtatgatna, mert éveket öregedtem! Egy pillanatig sem gondoltam, hogy három másodpercet javul Glasgow-hoz képest, arra számítottam, hogy legfeljebb egy érem csúszik be a vb-n. Időarányosan nagyon jól állunk a Tokió felé vezető úton!”
Amely útnak végén – reményeink szerint – újabb olimpiai aranyérmek várják Hosszú Katinkát.
