Testvérek, akiket együtt koronáztak meg a sportban

Az egyiptomi férfi-kézilabdavilágbajnokságon vasárnap az aranyérmes dán válogatottal Niklas Landint és öccsét, Magnust is megkoronázták. Nem szokatlan, hogy egy testvérpár tagjai együtt jutnak a csúcsra, de azért nem is mindennap esik meg. A teljesség igénye nélkül szemezgetünk az efféle történetek közül.

Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor talán már azt tárgyalja, mi lesz Phjongcshangban Fotó: Mirkó István

A vb-döntőről nehéz lenne elfelejteni azt a jelenetet, amikor tíz perccel a vége előtt a dán kapuban a 201 centis Niklas Landin úgy hárított ziccert, hogy a feje fölül rúgta ki a labdát. Csapatkapitányként ő emelhette először a magasba a trófeát, ám hét esztendővel fiatalabb öccse, a 25 éves Magnus sem epizodista a válogatottban, az utolsó percben az ő gólja zúzta porrá a svédek maradék reményét. Amúgy a „tesók” az előző, 2019-es vb eredményhirdetésénél is együtt feszítettek a dobogó tetején, december végén pedig a THW Kiellel együtt nyerték meg a BL-t.

Ha már együtt eredményes testvéreket keresünk, először nézzünk szét a saját házunk táján! A nyári olimpiákon vízilabdázóink kilenc aranyat nyertek, és háromszor esett meg, hogy fivérek örültek együtt: 1932-ben Keserű Alajos és Ferenc, majd az időben jó nagy ugrással 2004-ben Steinmetz Barnabás és Ádám, 2008-ban pedig Varga Dániel és Dénes. Az 1952-es játékokon úszásban a győztes 4×100 méteres női gyorsváltónkban ott volt Novák Ilonka és Éva, a legfrissebb történet pedig a 2018-as phjongcshangi téli olimpián íródott, ahol férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltónkkal Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang is aranyérmes lett. S persze említsük meg a Polgár nővéreket, Juditot, Zsuzsát és Zsófiát, akik az 1988-as és az 1990-as sakkolimpián egyaránt a dobogó tetején zártak női csapatunkkal. Nem nyert, de a testvérek között is kuriózum a Nagy Marianna műkorcsolyapárosunk, amely 1952-ben és 1956 is bronzérmet szerzett a téli olimpián.

Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor
Fotó: Mirkó István

Összeállításunkban olyan testvérek között nézünk szét, akik vállvetve küzdöttek vagy küzdenek, ezért például az ökölvívó Klicsko fivérek, Vitalij és Volodimir nem jöhetnek számításba. Nem úgy, mint teniszben a Williams nővérek, Serena és Venus, akik a Grand Slam-tornákon párosban tizennégy trófeát söpörtek be, és közösen nyertek három olimpiai aranyat. Az Egyesült Államokban csak egy testvérpárnak nagyobb a respektje az övékénél, Peyton és Eli Manningnek, de az amerikai futball két zseniális quarterbackje természetesen nem játszott együtt az NFL-ben.

A vívósportban a legendás Nadi testvérek, Nedo és Aldo az olimpiákon kilenc aranyat nyertek (hatot, illetve hármat), becsülettel forgatták a tőrt, a párbajtőrt és a kardot is, és az 1920-as játékokon mindketten benne voltak mindhárom szakágban a győztes olasz csapatban. Sorolhatnánk még példákat az egyéni sportokból, látványosan mégis a klasszikus csapatsportokban tűnhetnek ki a testvérek. Ha már a kézilabdával kezdtük, az egyiptomi vb-n a francia együttesben ott volt Luka Karabatic, aki 2015-ben és 2017-ben együtt nyert vb-t fivérével, Nikolával, a 2016-os olimpián pedig ezüstérmesek lettek. A riói döntőben a franciák azoktól a dánoktól kaptak ki, akiknek a kapuját nem más, mint Niklas Landin őrizte. A legutóbbi olimpián a női kézilabdatornát az oroszok húzták be, soraikban a legjobb játékosnak választott Anna Vjahirjevával, valamint Polina Kuznyecovával. S bizony ők is testvérek, csak Polina már a férje nevét használja.

Röplabdában Bas és Mike van de Goor 1996-ban a holland, Nikola és Vladimir Grbics 2000-ben a jugoszláv válogatott tagjaként lett olimpiai bajnok. Kosárlabdából a Gasol testvéreket, Paut és Marcot említhetjük, ők a spanyol válogatottal 2006-ban vb-t, majd két olimpiai ezüstöt nyertek, előbbi a Lakersszel pedig kétszeres NBA-győztes. A labdarúgás híres testvérpárjairól külön könyvet lehetne írni, így most csak arra a kettőre szorítkozunk, akik együtt lettek világbajnokok: az angol Bobby és Jackie Charlton otthon 1966-ban, valamint a német Fritz és Ottmar Walter az 1954-es berni döntőben – utóbbiak a mi legnagyobb szomorúságunkra.