Már csak egy hónap a kulcsmeccsig

Egy hónap. Azaz ma már csak harminc nap. Ennyi van hátra a magyar labdarúgó-válogatott — ezúttal helyénvaló az elkoptatott jelző — sorsdöntő Európa-bajnoki selejtező mérkőzéséig Szlovákia ellen. Ennek apropóján beszélgettünk Marco Rossi szövetségi kapitánnyal, aki maga is érzékeli, egyre erősebb a csapatába és az ő személyébe vetett bizalom.

Az olasz maestro azzal főz, ami van, túl sok változás nem várható a válogatott keretében Fotó: Mirkó István

A szövetségi kapitány augusztus elseje óta huzamosan Magyarországon tartózkodik, s naprakész labdarúgásunkat illetően. Így természetesen arról is értesült, hogy tegnap csupán két óra leforgása alatt elkapkodták az összes jegyet a szeptember 9-i magyar–szlovák mérkőzésre.

– Már az első találkozón, Nagyszombatban éreztük a szurkolóink támogatását, akik teljesen megtöltötték a nekik biztosított szektort – vágott bele – Sokan Bakuba is elkísérték a csapatot, a horvátok és különösen a walesiek elleni hazai meccsen pedig szintén fantasztikus hangulatot teremtettek. Engem is gyakran elragadnak az érzelmeim, de Szlovákia ellen mindannyiunknak be kell tartanunk az európai szövetség, az UEFA szabályait, nem szabad azt kockáztatnunk, hogy Azerbajdzsán ellen valamilyen formában korlátozzák a nézőszámot, mert óriási szükségünk van a szurkolóink támogatására.

Az olasz maestro azzal főz, ami van, túl sok változás nem várható a válogatott keretében
Fotó: Mirkó István

Közbevetjük, milyen kár, hogy még nem készült el az új Puskás-stadion, mert szeptember 9-én nyilván az is megtelne.

– Én is így gondolom – helyeselt a kapitány. – Csodálatos lesz az Uruguay elleni stadionavató novemberben, már én is nagyon várom. Az lenne az igazi, ha minden szempontból ünnepelhetnénk akkor, de történjen bármi a hátralévő három Európa-bajnoki selejtezőn, az esélyünket addig biztosan nem veszíthetjük el a kijutásra, mert tavasszal, a Nemzetek Ligájában is kaphatunk még esélyt. Amikor ennél bátrabb prognózist próbálunk kicsalni Rossiból, arra utalva, hogy a selejtezők félidejében 1985 óta nem állt ilyen jól a válogatott, az olasz maestro nem ragadtatja el magát:

– Még nem értünk el semmit, csupán annyit, hogy a saját kezünkben van a sorsunk, ami természetesen nagyon fontos. De ne feledkezzünk meg arról, hogy a sorsolással eddig szerencsénk volt. A horvátok a 2018-as világbajnokságon felemésztették lelki tartalékaikat, idő kell nekik, mire teljes erőbedobással képesek lesznek küzdeni. A walesiek nagyon hosszú és fárasztó idény után érkeztek Budapestre, ők fizikálisan voltak kimerülve. Ezzel szemben ezen az őszön hétről hétre egyre jobban formába lendülnek a topligákban szereplő horvát, walesi és persze szlovák játékosok. Ahogy mindenki, természetesen én is tisztában vagyok azzal, a Szlovákia elleni lesz a kulcsmeccs, de a kelleténél nagyobb nyomás alá nem akarom helyezni a játékosaimat.

Megkérdeztük a kapitányt, a nyáron látókörébe került-e olyan labdarúgó, aki eddig nem volt a keret tagja; arra is célozva, hogy három hete, a gombaszögi táborban ő maga említette: a közelmúltban tárgyalt honosítható külhoni labdarúgóval.

– Igen, így van – ismerte el ismét Rossi –, de nevet nem mondok. Az elveimet azonban nem rejtem véka alá. Én olasz vagyok, de aki nem gondol legalább akkora büszkeséggel a magyar válogatottra, mint én, azt nem fogom számításba venni. Úgy gondolom, a középpályán rendben vagyunk, hét jó futballistára számíthatok, a hátvédeknél viszont elkelne kicsit nagyobb választási lehetőség, ezért is figyeljük például Nagy Zsoltot a Puskás Akadémiából és a korábbi utánpótlás-válogatott Szalai Attilát is.

A válogatott kerete abból a szempontból is stabilnak tekinthető, hogy a játékosok – legalábbis egyelőre – nem igazoltak máshová. Egy kivétellel. Ám döntésének a kapitány kimondottan örül.

– Még a júniusi selejtezők után mondtam Ádámnak, hogy a válogatottban rendre jól játszik, számítok rá, de ha fejlődni akar, akkor muszáj a csapatában rendszeresen szerepelnie, akár klubváltás árán is. Több ajánlata volt, beszéltünk, mielőtt aláírt a Bristolhoz, jó döntést hozott. Úgy tűnhet, most kicsit visszalépett, de ne feledkezzünk meg arról, a Championship nagyon erős bajnokság, ahonnan minden évben sok labdarúgót visznek fel a Premier League-be. Ádám előtt is nyitva áll az út.

Végül szót ejtettünk a Rossi korábbi csapatát, a Honvédot érintő méltatlan eljárásról.

– Olyasmi történt Craiovában, ami Magyarországon ma már elképzelhetetlen – szögezte le Rossi. – Nehéz beletörődni a történtekbe, és tudom, hogy a magyar szövetség minden támogatást megad a kispestieknek. A honvédos múltam kitörölhetetlen, de a többi klubra is odafigyelek. Nekem kicsit szomorú, hogy a Debrecen minden szempontból túl könnyen alulmaradt a Torinóval szemben, amely pedig csupán egy olasz középcsapat.