Március 13. óta szünetelnek az első osztályú felnőtt kézilabda-bajnokságok, a játékosok egyéni edzéstervek alapján készülnek a szezon folytatására, és olykor erről tájékoztatják a közönséget a közösségi média felületein. Az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) biztosítja a tagországok autonóm működését és – ellenben a súlyos pénzbüntetéssel riogató labdarúgó-szövetséggel – egyelőre nem fogalmazott meg ajánlásokat a bajnokság lebonyolításának mikéntjére. A folytatás nemzeti hatáskörbe tartozik, így az MKSZ-nek, a magyar szövetség elnökségének feladata dönteni a folytatásról.
Információink szerint a mai elnökségi ülésen napirenden lesz a férfi- és a női bajnokság esetleges lezárása, a bajnokságok sorrendjének a megállapítása és a nemzetközi kupában induló csapatok kijelölése. A döntés nem odázható el, hiszen záros határidőn belül, a jövő hét végéig dönteni kell arról, vajon van-e esély a bajnokságok folytatására. Ha erre a kérdésre nem a válasz, akkor újabb dilemmát kell feloldani: lehet-e végeredményt hirdetni a jelenlegi állapot alapján úgy, hogy nem minden csapat játszott azonos számú mérkőzést.
Mahé küzd Bodó és Cañellas szorításában. Már vége a dalnak?
Fotó: Mirkó István
Ráadásul a férfiaknál a két mérkőzésből álló bajnoki döntő is bonyolítja a helyzetet. A nőknél viszonylag egyszerű a helyzet, a BL-győztes, címvédő Győr előnye jelentős, minden emberi számítás szerint aranyérmesnek tekinthető, igaz, matematikailag még nem az.
Ha a csonka szezonra való tekintettel nem hirdetnének bajnokot, akkor mi alapján nevezné meg az elnökség a nemzetközi kupában induló csapatokat? Esetleg vegye figyelembe az előző szezon kieső és feljutó klubjait…?
Nehéz kibogozni, hogyan módosulna az idény végén lejáró szerződések hatálya, ha azt sem tudjuk, meddig tart a szezon – a Szegedről Veszprémbe tartó Jorge Maquedának és az ellentétes utat bejáró Borut Mačkovšeknek most főhet a feje.
A papírforma alapján elsősorban a kisebb csapatok érdeke a bajnokság felfüggesztése, hiszen ahol elenyésző a jegybevétel, ott a mérkőzések rendezési költsége súlyos tehertétel. Más a helyzet a férfi- és női bajnokság topklubjainál (Veszprém, Szeged, Győr, Siófok, Ferencváros), ahol komoly pénzben mérhető a szurkolótábor jelenléte, és egy-egy rangadó többmilliós bevételt jelent. Mégis előállhat olyan helyzet, hogy egy platformra kerül az Orosháza és a Csurgó a Veszprémmel és a Szegeddel: ha a járványveszély miatt zárt kapuk mögé kényszerülnek a csapatok, akkor a menők is ugyanannyit kasszírozhatnak a jegybevételből, mint a törpeklubok: nulla forintot. És ez már elgondolkodtathatja a nagyokat is.
A bajnokság felfüggesztése nem példa nélküli a magyar kézilabda történetében: 1956-ban a forradalom szakította félbe a tavaszi–őszi rendszerű bajnokságot, és a végén nem is hirdettek aranyérmest. Az országos döntőn négy csapat körmérkőzéssel döntötte el a helyezések sorrendjét: az október 21-én véget ért bajnokságot a Vörös Meteor (MTK) nyerte meg, de a második helyezett Kinizsi (Ferencváros) megóvta a bajnok elleni mérkőzését. Az óvásnak helyt adtak, de az újrajátszásra már nem volt idő, mert kitört a forradalom, így 1956-ban nem hirdettek bajnokot, de később, 1957 tavaszán mindkét érintettet bajnoknak nyilvánították.
A bajnok nélküli bajnokság idén is reális forgatókönyv.
