– Hajrá!
– Magyarok!
Ugyanúgy szólt a koreográfia, mint máskor. Az előénekes elkurjantotta magát, s a többiek kórusban feleltek. Csak éppen pöttöm gyerekek hangoltak így.
Mérgelődtünk azon, hogy zárt kapuk mögött kell fogadnunk Azerbajdzsánt, de tényleg minden rosszban van valami jó is. S ha az európai szövetség szigorával olykor nem is értünk egyet, azt se hallgassuk el, remek döntés volt a zárt kapus büntetés enyhítése ettől az évtől oly módon, hogy tizennégy év alatti gyerekek korlátlan számban bejöhetnek a stadionba. Ők aztán tényleg nem tehetnek arról, hogy a felnőttek megfeledkeznek magukról.
A gyerekek ráadásul pontosan tudták, hogy mi a dolguk: még sohasem volt olyan hangzavar a Groupama Arénában, mint tegnap este. Szüntelenül harsogott egyszerre több ezer vuvuzela – már értjük, a dél-afrikai vb-n miért lázadtak fel a szurkolás ezen formája ellen többen is –, s amikor a bíró a srácok szerint tévesen ítélt, a fütty sem maradt el. Szerencsére inkább tapsra volt okuk.
Marco Rossi szombaton azt mondta, a spliti 3-0-s kudarc, egyesek csapnivaló teljesítménye ellenére sem húzza ki egyetlen játékosa nevét a bizonyos noteszából, mégis jelzésértékű volt, hogy Kádár még a cserék között sem kapott helyet. Bekerült az eltiltását letöltött Baráth, Kovács István és a kisebb sérüléséből szerencsésen felépült Szoboszlai. Így állt fel tehát a magyar válogatott: Gulácsi – Lovrencsics, Baráth, Orbán, Korhut – Vida – Dzsudzsák, Kovács, Szoboszlai, Sallai – Szalai.
Régi igazság, egy csapat úgy futballozik, ahogy hagyják, s az azeriek tegnap hagyták a mieinket, Dzsudzsákék az első perctől kezdve fölényben játszottak. S már a tizedik percben megszerezték a vezetést. Éppen a csapatkapitány szöglete után a kipattanó labdát Korhut közel harminc méterről kapásból, gyönyörűen leszorítva bombázta a bal alsóba. Korhut huszonegyedik válogatottmeccsén az első, még inkább az élete gólját rúgta. Több lehetőségünk volt ezután is, de az első félidőben nem sikerült növelni az előnyt.
Korhut Mihály a válogatottban az első, még inkább élete gólját rúgta
Fotó: Mirkó István
A második félidő már korántsem hozott örömjátékot. Kevesebb helyzetet dolgoztunk ki, ráadásul Lovrencsics után Korhut is „besárgult”, egyikük sem játszhat majd Cardiffban. A vége felé már nagyon néztük az órát. S a hosszabbításban csak a játékvezetőnek köszönhetjük, hogy nem egyenlítettek az azeriek. Szabadrúgás, fejes, Gulácsi belekapott, Musztafazade mellkassal a hálóba terelte a labdát, de a holland Higler sporttárs – hála néki – kezezést látott. Kész szerencse, hogy az Eb-selejtezőkön nincs videóbíró. Maradt tehát az 1-0. Kínkeservesen bár, de hoztuk a kötelezőt.
– Hetven-hetvenöt percen keresztül uraltuk a játékot, utána a mutatkoztak a fáradtság jelei. A vitatott gólon kívül az ellenfélnek nem voltak helyzetei, ezt a mérkőzést akár 4-0-ra is megnyerhettük volna, de igaz, hogy a végén szerencsénk volt – értékelte a találkozót Marco Rossi. Elárulta, azért nem tudtak a játékosai felhőtlenül örülni a győzelemnek, mert még nem tették túl magukat a spliti vereségen – ahogy ő maga sem. Persze szóba került a Wales elleni, sorsdöntő találkozó is.
– Talán mi vagyunk az egyetlen olyan csapat a teljes mezőnyben, amelyik a negyedik kalapból indulva még mindig versenyben van. Örülök, hogy Walesben az Európa-bajnoki kijutásért játszhatunk. Mindent meg fogunk tenni, de győzelmet nem ígérhetek. A realitás ugyanis az, hogy Wales a tizenkilencedik, Magyarország pedig az ötvenedik helyen áll a világranglistán, a walesi keret értéke 300 millió euró, a magyaré 75 millió.
Ezt a különbséget kellene eltüntetni. A képlet leegyszerűsödött, ha nyerünk Cardiffban, ott vagyunk az Eb-n.
Az E csoport állása: 1. Horvátország 14 pont, 2. Magyarország 12, 3. Szlovákia 10, 4. Wales 8, 5. Azerbajdzsán 1.
