– Mi az, amit Shane Tusup nagyon eltérően csinál ahhoz képest, amihez Magyarországon hozzászokott?
– Az edzéseket teljesen másként építi fel. Itthon az a szokás, hogy hosszan úsznak, két, két és fél órás adagokat. Amikor elkezdtük a közös munkát, elmondta, hogy amikor a négyszáz vegyes volt a feladata, hasonlóan csinálta ő is, de nekem sprinterként másra van szükségem. Legyen rendben a technikám, tudjam átvinni a vízben az erőt, de azt a konditeremben szerezzük meg. Egy hazai edző valószínűleg azt mondaná a jelenlegi felkészülésemre, hogy kevés időt töltök a vízben, Shane meg azt mondaná az övékére, hogy keveset dolgoznak a konditeremben. De ebben itthon is elindult már változás, a szakadék egyre szűkül.

– Sprinterként a hangsúlyos szárazföldi munkára jó példa Caeleb Dressel, aki a világ legjobbja jelenleg.
– Jól ismerem Dresselt, mert ugyanabba az évfolyamba jártunk az egyetemen, így mind a négy amerikai évemben megkaptam őt ellenfélnek. Nyolc ezüstérmem volt a regionális bajnokságokban, és mindannyiszor ő végzett előttem. Dressel a legjobb példa a maximalizmusra és a tudatos munkára. Hallottam sztorikat, hogy leírta az úszónaplójába, mit akar érezni és ezzel szemben mi a valóság. Aztán addig csinálta következetesen, nap nap után a gyakorlatokat, míg a kettő nem lett ugyanolyan. Az egyetemi versenyeken néha meg tudtuk szorítani, de az elmúlt években óriási különbség alakult ki közte és mindenki más között. Víz alatt már akkor is elképesztő volt, ott képes fél testhossz előnyt szerezni bárkivel szemben a világon, de úszásban nem volt még olyan erős, sokszor nem tudta megtartani az előnyt a táv végéig. Ma már igen.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!