Marco Rossi érthetően feldúltan érkezett a meccset követő sajtótájékoztatóra. – A játékvezetés, ahogy Wales ellen, most is minket sújtott. Az első szlovák gól előtt hatalmas hiba történt, egyméteres lest engedtek el. Nem kifogást akarok keresni, elismerem a szlovák válogatott képességeit, kiváló játékosok alkotják, de ez az eset befolyásolta a találkozót – füstölgött a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
Jogosan, tehetjük hozzá. A második szlovák gól is elkerülhető lett volna, ha Bese nem lóg be, mert akkor Bozenik lesen kapja a labdát; feltéve, ha a bírók észreveszik.
Sallai Roland próbálta vigasztalni a csalódott Szoboszlai Dominikot
Fotó: Mirkó István
Bosszantó volt Lovrencsics sérülése, amivel csökkent a jobb oldali támadójáték hatékonysága, a több kihagyott helyzet, de az önostorozást ezzel le is zárhatjuk. A magyar válogatottnak végig volt tartása, az akarásra nem lehetett panasz, s akadtak jó teljesítmények is, Sallai klasszissá érett, az ő játéka kimondottan biztató a jövőre nézve.
Rossz szokásunkkal szakítva nem szabad végletekben gondolkozni, nem kell egyből mindent temetni. Elvesztettünk egy olyan mérkőzést, amelyet nyugodtan hozhattunk volna döntetlenre – a győzelemhez már jelentős szerencse kellett volna.
„A játékosaimat elismerés illeti a mai estéért, jól játszottunk, talán még jobban is, mint a szlovákok, ám az ellenfelünk jobban kihasználta a lehetőségeit” – fogalmazta meg ezt a maga nyelvezetén és szemszögéből Rossi.
Fájdalmas, sőt kínos a szlovákoktól oda-vissza elszenvedett vereség, ám magyar–szlovák viszonylatban továbbra is inkább arra kellene magyarázatot adni, hogyan jutottunk odáig, hogy északi szomszédunk válogatottját magasabban jegyzett, képzettebb labdarúgók alkotják, mint a miénkét. Az nem csupán egy vitatható bírói döntés vagy a szerencse kérdése, hogy a szlovák futball több tehetséget, nemzetközi szinten is piacképes játékost nevel ki, mint a magyar.
A hosszú távú teendők meghatározásánál azonban most sürgetőbb a rövid távú eredménykényszer. Fölösleges ecsetelni, mennyire létkérdés, hogy a magyar válogatott kijusson a 2020-as Európa-bajnokságra.
A horvátokkal és a szlovákokkal szemben is lépéshátrányba kerültünk a hétfői vereséggel. Hamsíkékkal roppant egyszerű az összevetés. A folytatásban ugyanazok az ellenfeleink: Azerbajdzsán, Wales és Horvátország, azzal a különbséggel, hogy mi utazunk Walesbe, ők pedig fogadják a szigetországiakat.
Már ez is mutatja, hogy a mi utunk sokkal rögösebb, ráadásul a jelenlegi pontegyenlőség a szlovákoknak kedvez, mert először az egymás elleni eredmény dönt. Az nem is vitás, hogy Azerbajdzsánt és Walest le kell győzni ahhoz, hogy egyáltalán labdába rúghassunk.
Csakhogy először a horvátok elleni vendégjáték következik. Akkor marad reális esély a kijutásra, ha október 10-én nem kapunk ki Splitben. Minden további számolgatásnak ez a kiindulópontja. Nehéz, de nem lehetetlen küldetés. Rossi nemcsak tudja, ki is mondta: a folytatásban bravúr kell. Rajta…
Az E csoport állása: 1. Horvátország 10 pont, 2. Szlovákia 9, 3. Magyarország 9, 4. Wales 6, 5. Azerbajdzsán 1. (Wales négy, a többi csapat öt mérkőzést játszott.)
A további program. Október 10.: Horvátország–Magyarország, Szlovákia–Wales; október 13.: Magyarország–Azerbajdzsán, Wales–Horvátország; november 16.: Azerbajdzsán–Wales, Horvátország–Szlovákia; november 19.: Wales–Magyarország, Szlovákia–Azerbajdzsán.
Utóhangok
A 2-1-re elveszített Magyarország–Szlovákia Eb-selejtező után megszólaló hazai labdarúgók meglehetősen maguk alatt voltak, de többen is megjegyezték, hogy csak csatát vesztettek, a háború még megnyerhető. – Annak örülök, hogy belőttem az első gólomat a válogatottban, de az eredmény nem engedi meg, hogy felhőtlenül boldog legyek – ezt Szoboszlai Dominik mondta, hozzátéve, hogy nem állt melléjük a szerencse, de azt is kiemelve, hogy hisznek a továbbjutásban. Willi Orbán roppant csalódott, mert jó meccset játszottunk, de az első, leshelyzetből kapott gól nagyban befolyásolta a sorsunkat.
Baráth Botondot (5) kiállította a játékvezető
Fotó: Mirkó István
– Hogy feladnánk? Ugyan már, mi, magyarok sohasem adjuk fel!” – jelentette ki büszkén az RB Leipzig középhátvédje. Baráth Botond szerint, akit a lefújás után második sárga lappal reklamálás miatt kiállított a spanyol játékvezető, így fogalmazott: – Voltak hibák a játékunkban, de alapvetően jól muzsikáltunk. A játékvezető szerintem a szlovákokat segítette, hiszen az első góljukat méteres les előzte meg. Sajnos, valahogy sohasem tudjuk átverekedni magunkat a szlovákokon, folyton megfricskáznak bennünket, mindig hozzájuk pártol a szerencse.
A szlovák lapok azon rugóznak, hogy az MLSZ rendőrkordonnal kettéválasztotta a szlovák szurkolók szektorát, és annak egyik felét a magyaroknak szurkoló dunaszerdahelyi fanatikusok foglalták el. A Sport.sk a cikkében jelzi, a Szlovák Labdarúgó-szövetség minderre úgy reagált, hogy a helyzettel nem tud mit kezdeni, mert szlovák állampolgárok vették a jegyeket.
Arról is írnak, hogy ugyan a magyar szurkolók kifütyülték Budapesten a meccs előtti szlovák himnuszt, de mindez nem meglepő annak fényében, ami tavasszal történt Nagyszombatban, ahol a szlovák rajongók ugyanezt tették a magyar nemzeti imádság másodpercei alatt.
Az első szlovák gól szerzője, Robert Mak azt is megemlítette, azért csókolta meg a címert a találata után, mert szerinte nem volt korrekt a himnuszuk kifütyülése. A Cas.sk bulvárportál arról ír, hogy a stadion előtt olyan sálakat árultak, amelyeken át volt húzva a szlovák címer. A Pluska.sk pedig hatalmas botrányt kiállt, mert a szlovák állampolgárok, akik magyar nemzetiségűek, a magyar csapatnak szurkoltak, és sértő megjegyzésekkel illették a szlovákokat. A cikk írója arról azonban megfeledkezik, mi is hangzott el a szlovák szektorból és milyen volt a nagyszombati mérkőzésen a hangulat. (Ch. G. A.)
