Mint a mesében: okoskenyér és jól nevelt hurrikán

Nevezzük, hívjuk, névre hallgató, névre keresztelt – Hogyan használjuk őket?

Van különbség a két mondat között? Ezt a szigetet Korfunak nevezik. Ezt a szigetet Korfunak hívják. Talán nincs. Na és ezek között? Ezt nevezik balszerencsének. Ezt hívják balszerencsének. Az utóbbi – legalábbis számomra – kissé kudarcorientált színezetű, jobb nem hívni a balszerencsét, legfeljebb nevezni.

Vagy: „Minek nevezzelek,”, ezt csak így lehet folytatni: „Ha a merengés alkonyában ”, vagyis teljesen kisajátította Petőfi. Viszont: Minek hívjalak ezt talán így folytatnánk: úgysem jössz el, úgysem veszed fel a telefont.

Az értelmező szótárban a hív kapcsán olvasható: „valaminek vagy valamilyen néven hív embert vagy értelmesebb állatot”. Sajtóból vett példával: „Még ne hívjuk Hamiltont nagyágyúnak”. Majd kiegészíti a szótár a hív használati körét: „Valahogyan vagy valamilyen néven hív valamit: megszokott néven nevez valamely dolgot”. Például: „Hívjuk talán nonprofitnak”; „Bono: A menekülteket ne hívjuk migránsoknak”. A menekültek emberek, tehát megfelelnek a szótárbeli kategóriának, de talán mégsem szerencsés hívni őket. Persze nem arra gondolok, amire a kormány, hanem arra, hogy sem a menekültek, sem a migránsok nem a nevük. A név részben arra jó, hogy azon hívjunk valakit vagy valamit, aki vagy ami valóban hallgat a nevére. A nonprofitot ilyen értelemben hiába hívjuk, ami azonban nem azt jelenti, hogy a fenti mondat rossz, hanem ahogy a szótárból is látszik, a hívni átvitt értelméről van szó. Aki azonban fokozottabban szem előtt tartja az etimológiát, az a saját nyelvérzéke, stílusa szerint különbséget tehet, és szó szerint alkalmazza e szavakat, vagyis a hívhatót hívja, a többit meg nevezi.

Kidobófiúkkal az embercsempészek ellen?
Sok hírportálon, sőt újságokban is ez olvasható – de persze nem így gondolták. Parti őrség vagy partiőrség?

Hogy hívják a japán miniszterelnököt? – Csatangolás a japán nevek átírásának útvesztőjében
A japán a vezetéknév és utónév sorrendjét illetően rokonlélek velünk. S ha már biztosak vagyunk a helyes sorrendben, találnunk kell jó átírási formát.

Milyen orosz repülőgép zuhant le?
Majdnem mindenki hibásan mondja. Rendet vágunk a repülőgépmárkák kiejtésében.

Szómágia: a határkerítés, amely nem kerítés
Az osztrákoknak köszönhetően remek példát láthattuk arra, hogyan erőszakolja meg a nyelvet a politika.

Magyar szavak, amelyektől mindenki fél
Hogy mondjuk a csuklik, a siklik, az ízlik igét felszólító módban?

A kormányfő, akinek négy neve van
Alexisz Ciprasz, Aléxisz Cíprasz, Alekszisz Ciprasz, Alexis Tsipras – miért írják ennyiféleképpen Görögország miniszterelnökének nevét, és melyik a helyes?

Ami viszont valóban zavaros vizekre vihet, az a „ névre hallgató” nem helyénvaló alkalmazása. „Az Erika névre hallgató trópusi vihar legkevesebb húsz embert ölt meg Dominikán.” A hölgy intelligens, jól nevelt, hiszen hallgat a nevére, de egyúttal tömeggyilkos – ez a fogalmazás tehát kissé morbid. Ha már muszáj néven emlegetni, akkor talán inkább Erika nevezetű, Erika nevű. Nem biztatóbb azonban Earl sem: „az USA keleti partvidékét fenyegeti az Earl névre hallgató hurrikán, amely tegnap hagyta el Észak-Karolinát, s most Boston és New York felé halad.” Arthur is különös képességekkel rendelkezik: „a függetlenség napján érkező, Arthur névre hallgató hurrikán 136 km/h-ra is felerősödhet”. Akárcsak Alberto: „az Alberto névre hallgató trópusi vihar már heves esőzéseket okozott Kubában”. Utóbbit például így is meg lehetett volna fogalmazni: az Alberto néven ismert trópusi vihar.

De a viharok után sem mindig rendezett a helyzet a mondandónkban: „Kárpát-medence kenyere névre hallgató óriás”-t sütöttek tavaly az új kenyér ünnepére. Én speciel a Holle anyó című Grimm-meséből ismerős segítséget kérő, azaz kommunikálni képes kenyérre asszociáltam: „A kemence tele volt kenyérrel, s a kenyerek azt kiabálták: »Húzz ki hamar! Húzz ki hamar, mert megégek! Már régen kisültem!«”, ezért aztán rossz szájízzel olvastam a továbbiakban a kétszáz kilós, nevére hallgató cipó felszeleteléséről és kannibalisztikus elfogyasztásáról. Le lehet ezt írni másképp is, például: az új kenyér ünnepére sütött óriásnak a Kárpát-medence kenyere nevet adták.

Erről a mondatról pedig a Vissza a jövőbe okosruhája jutott eszembe: „Ilyen lesz a H&M őszi-téli kollekciója. A Studio névre hallgató összeállítás máris hódít a boltokban”, azaz már egy ruhakollekcióval is társaloghatunk. De akár ez is szerepelhetett volna a légdeszka mellett a filmben: „új, »Steps« névre hallgató pedelec-hajtásrendszert mutatott be a Shimano” – magányos biciklizéseinkkor néha valóban jól jönne néhány szót váltani a drótszamárral.

Lám, a technika fejlettebb, mint gondoltam: „a Rosetta névre hallgató űrszonda közel tíz éve utazgat az űrben, eddig 6,4 milliárd kilométert tett meg”, illetve: „az Aquila névre hallgató gép szárnyfesztávolsága a cég szerint megegyezik egy Boeing 737-esével”. Ez utóbbi kettő, az űrszondával és a drónnal beszélgetés valóban izgalmas sci-fi.

Íme, megérkezett az okosvárosok új generációja is: „az AC/DC egy 3000 lakosú, The Rock névre hallgató kisvárosban mutatja be először a Rock or Bust lemezt”. De nem kell ám ilyen messzire menni, kis hazánk is tud világraszólót: „Múlt héten zajlott Csopakon a Balatoni Hekk névre hallgató alkotótábor”.

A zavaros stílus miatt leszedném a keresztvizet az alábbiakról is: „Cristal névre keresztelt újabb nagyszabású akcióba kezdett az adó- és pénzügyi hivatal (ANAF)”, a művelet egyben „Cristal névre hallgató akció” is. A kereszténység azonban nemcsak az ANAF akciójának vezérelve, lépést tart az elektronikával is: „a belga Saroléa bemutatta a Manx 7 névre keresztelt elektromos kétkerekűt”, ahogy itt is: „a Logitech bemutatta MX Anywhere 2 névre keresztelt hordozható egerét”.

Mondják: a nyelv tud vigyázni magára. Igen, de ez nem azt jelenti, hogy nemtörődömnek kellene lennünk. Értjük egymást? Ez még nem Bábel, még nem úsztak el a szavaink, nem csaptak össze a hullámok a fejünk fölött, nekünk nincs szükségünk Mare Nostrum mentőakcióra. De kormányozni azért lehet a Lingua Nostra nevű bárkánkat, és akkor „Dörg ő ’s nem csikorog” (Kazinczy: A mi nyelvünk).