Hogy az utókor le ne maradjon hőstettéről, Donáth Anna maga írta meg Facebook-oldalán, hogyan is volt. „Pontosan egy éve történt, hogy a Kossuth téren a rabszolgatörvény ellen tiltakozva a magasba emeltem egy Momentum-színű füstgyertyát – [a New York-i Szabadság-szobrot képzeljük el kicsiben és lilában] –, mire a készenléti rendőrök lefújtak könnygázzal, földre vittek, majd elszállítottak, és hajnalig a fogdában tartottak.”
Az évfordulós megemlékezés a folytatásban számos történelemformáló mozzanatba avatja be az olvasót. (Például hogy füstölgő hősnőnk harcostársaival még a messzi MTVA-székházhoz is elgyalogolt háborogni, pedig hideg volt ám odakint, december.) De érdemes volt! Itt van például ez a Kerpel-Fronius Gábor is, aki „ugyanazért az okos, kulturált és fejlődő városért küzd immár Budapest második embereként, amit az utcán követelt, amiről a margitszigeti fűben ülve mesélt”. (Kerpel-Fronius régi motoros; az SZDSZ-ben kezdett, a Fidesznél folytatta, később az LMP-ben kavart, onnan ment át Fekete-Győr felekezetéhez – elmondása szerint a NOlimpia-kampány fogta meg…)
Megtudjuk, Donáth Anna arra is büszke, hogy Cseh Katkával együtt immár Brüsszelben dolgozik „a szabad, tisztességes és igazságos Magyarország megteremtésén”. A kedves papára, a nőmolesztáló ex-MSZP-lelkész Donáth Laci bácsira nem tér ki a beszámoló, nyilván rá is büszke.
„Ha ma visszatekintek arra a pillanatra, amikor felszállt a momentumos lila füst (…) a Parlament fölé, ha az azóta eltelt közös évünkre gondolok, akkor igenis büszke vagyok a megtett utunkra” – írja, alighanem könnyeivel küzdve, Rosa Luxemburg kései utóda. Gondolom, a kommenteket nem olvasta…
