Levelet hozott a postás. Konkrétabban: megkapta jogerős pénzbüntetését a tavaly tavaszi dudálós felvonulások két főszervezője, Szél Bernadett és Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő. Nevezettek a Lánchíd budai hídfőjénél lévő körforgalomban több dudálós akciót is szerveztek abban reménykedve, hogy a karmelita kolostorban dolgozó miniszterelnök meghallja őket. A bíróság viszont úgy találta, veszélyhelyzet idején nem lehetett volna rendezvényt tartani. Plusz a dudálás megfélemlítette a járókelőket. (Nem beszélve a kéjes ábrázatú képviselők látványáról.)
A két anyaszomorító minap közölte: közérdekű munkával fogják kiváltani a büntetést. Szél honanya családsegítő központban, Hadházy lódoktor pedig egy állatmenhelyen kíván munkába állni, vagy kórházba menne segédápolónak. Fel vannak háborodva az ítéleten, hiszen normális demokráciában alapvetés, hogy az ember dudál, ha nem tetszik neki valami.
Hadházy, aki egy nappal korábban azt írta közösségi oldalán, „Higgyék el, nagyon szép életem van és boldog vagyok”, az ítélet nyomán még nyelvet is öltött: „Ma is mentem egy kört a Clark Ádám téren, hátha zavarja a Vár urát a kürtszó. Azt tudom csak javasolni mindenkinek, akinek elege van a kampánykormányzásból, hogy tegyen így: ha arra jár, nyomja meg a kürtöt, hadd hallja a miniszterelnök!”
Elképzelem a klaviatúra előtt pötyögő lódoktort, amint önfeledten nyerít.
