Azt mondja Tarr Zoltán, a Tisza EP-képviselője a Hír TV riporterének: már nem emlékszik arra, hogy milyen gombot nyomott a brüsszeli parlamentben, amikor arról szavaztak, fizessenek-e a gazdák az öntözésre szolgáló vízért. Annyi mindenről szavaznak, hogy ez már szinte követhetetlen. (Naná, hogy a gazdák ellen szavazott.)
Pártalelnök úr nemcsak hazudós, de gyáva is. Főnökéhez hasonlóan nála is teli a gatya. Jellemző, amit nemrég nyilatkozott a Soros-hálózathoz tartozó lengyel TVP Worldnek:
– Nem minden kérdésre van határozott, saját kidolgozott álláspontunk. Ezért sok szempontból a néppárt álláspontjára támaszkodunk, ami egyfajta kötelezettség is. A Tisza másfajta politikát képvisel, mint az Orbán-kormány, így örömmel idomulunk a brüsszeli irányvonalhoz.
Meg aztán – ezt már én mondom – Manfred Weber közölte: a néppártnak csak az lehet tagja, aki Európa, Ukrajna és a „jogállamiság” (idézőjel tőlem – P. Gy.) pártján áll. Hősünk ennek megfelelően több ukránpárti javaslatot is megszavazott, például a 35 milliárd eurós pénzügyi támogatásról szóló megállapodást is. (Tarr Zoltán egyike volt azoknak, akik pezsgőt bontottak, amikor az exit pollok alapján úgy tűnt, Donald Tusk jelöltje megnyerte az elnökválasztást. Végül azonban ha kis előnnyel is, de a jobboldal jelöltje, Karol Nawrocki győzött. Végül bánatában ivott…)
Persze vannak helyzetek, amikor még ez az ember is a sarkára áll. Például amikor hazát kell árulni. Pár hete arra kérte az Európai Bizottságot, avatkozzon be Magyarország belügyeibe: – Nem elég az elítélő szó, a morális felháborodás – akciókra, konkrét lépésekre van szükség!
Van kérdés?
