Egy öttagú iraki család nyolc hónapja van bezárva a tompai tranzitzónába – sikong a Magyar Helsinki Bizottság. – A szülők múlt péntek óta nem kaptak enni. Help! Hilfe! Pomogítye! Stb. „Csak az jut nekik, ami a kisgyerekeiktől megmarad – írják a Facebookon. – Az »éheztetés« jogi alapja, hogy (…) jogértelmezés szerint mindenképpen ki lesznek utasítva (hiszen biztonságos országból érkeztek), nem jár nekik ellátás.”
Aztán miért is járna? A „bezárt éheztetettek” bevásárolhatnak a túloldalon, elvégre Szerbia felé bármikor elhagyható a tranzitzóna, a boltok is nyitva vannak.
Megy ám a hülyítés ezerrel. Ha helsinkiék tényleg segíteni akarnak, balhé helyett szerb oldalon fizessék be őket egy panzióba, majd – az elutasító határozat után – vegyenek egy retúr repülőjegyet a családnak. (Ámbár az nem jó, mert akkor min csámcsognának?)
Emlékszem, 2015 nyarán a jogvédők azon háborogtak, hogy Józsefváros polgármestere azzal állt elő: a hívatlan vendégek feldúlták a frissen felújított II. János Pál pápa teret. „Sátrakat építenek, tüzet raknak a parkban, szemetelnek, őrjöngenek, lopnak, késelnek, rongálnak. (…) De meg fogjuk védeni a közvagyont és a józsefvárosiak biztonságát.” Helsinkiék szerint Kocsis Máté kijelentése „felzaklatta a kerületben tábort verő bevándorlókat”, akiknek arcáról ezek után egy csapásra eltűnt a korábbi jókedv. (Ettől kezdve már a megbántottak keserűségével gyújtogattak és késeltek a parkban…)
Egyik kommentelő most azt írja: „Ha úgy gondolják, hogy hozzánk jönnének, adjanak be bevándorlási kérelmet, de a kinti magyar követségen.” Más áthidaló megoldást javasol: „Minden jogvédő vigyen haza egy irakit.” Nekem az utóbbi tetszik.
