1970. december 7.: Willy Brandt nyugatnémet kancellár megkoszorúzza a varsói gettó emlékművét. A gránitra helyezett koszorú mellett térdeplő kancellár fotója bejárja a világot. „Willy Brandt úgy ereszkedett térdre, mint egy bűnös” – írta a jelenetről beszámoló tudósító. „Imádkozott, hogy a világ megbocsásson a németeknek.”
1990. október 3.: A Németország újraegyesítésének nemzetközi feltételeiről szóló hathatalmi megállapodás második cikke: „Német földről a jövőben »csak béke indulhat ki«, az egyesült Németország soha semmilyen fegyverét nem fogja bevetni.”
2022 eleje: Németország ötezer rohamsisakot ajánl fel Ukrajnának.
2025. május 26.: Friedrich Merz kancellár közli, a továbbiakban nem fogja megakadályozni az ukránokat abban, hogy a Németország által szállított fegyvereket bevessék orosz katonai célpontok ellen.
2025. június 30.: Johann Wadephul német külügyminiszter további katonai segítséget ígér Ukrajnának: „Németország szilárdan Ukrajna mellett fog állni, hogy az ország továbbra is sikeresen meg tudja védeni magát.”
Johann Wadephul korábban kijelentette: kormánya még egy kísérletet tesz arra, hogy Magyarországot ismét bevonja az európai együttműködésbe, hogy az felismerje, részvétele közös érdek, nem egyoldalú engedmény. Elvárja az együttműködési szándékot, de ha ez újra elmarad, aligha lesz újabb próbálkozás. Jó esély van arra, hogy Európa önmagára találjon és – így mondta –: „a nemzeti önzéseket” háttérbe szorítsa. Kösz, de nem! Volt már ilyen német kezdeményezésű Európa-projekt, a Don-kanyar-túra. Ismerjük a végét.
