A transz-zsírok telítetlen zsírok, alapvetően kétféle módon keletkezhetnek, egyrészt mesterségesen, a növényi olajok részleges hidrogénezése vagy az olajok finomítása során, másrészt természetes úton, a kérődző állatok anyagcseréje során. Adalékként a mesterséges transz-zsírokat használják az élelmiszeriparban azzal a céllal, hogy az ételek tartósságát meghosszabbítsák. A kutatások azonban a magas transz-zsírsavakat tartalmazó étrendet összefüggésbe hozták szívbetegségekkel, cukorbetegséggel, elhízással és számos egyéb megbetegedéssel.
Nagyon sokat olvashattunk már a cukor túlzott mennyiségű fogyasztásának káros hatásairól, kezdve a cukorbetegségtől az elhízáson át, nagyon sok kóros elváltozás közvetlen vagy közvetett forrása lehet. Ezért érdemes követni a táplálkozás-szakértők ökölszabályát: amennyiben a cukor az összetevők listáján az első három között szerepel, akkor azt az élelmiszert ne vegyük meg. Az összetevőket ugyanis mennyiségi sorrendben tüntetik fel, kezdve a legfőbb alkotóelemtől.
A nátrium-glutamát a glutaminsav nátriummal alkotott sója. Az egyik legáltalánosabban alkalmazott élelmiszer-adalékanyag. Bár a hagyományos ázsiai konyha már régóta ízfokozóként alkalmazza, először csak 1907-ben izolálták. Tiszta állapotban fehér, kristályos port alkot, vízben vagy nyálban igen gyorsan oldódik, nátrium kationra és glutamát anionra válik szét (a glutamát a glutaminsav anionja). Jellegzetes, umami íze van. Számos tudományos forrás mellékhatásokról számol be (például az arra érzékenyeknél nyaki és hátfájást, gyengeséget, fejfájást, szapora szívdobogást okozhat), valamint némely források az egyik legveszélyesebb adalékanyagként említik, ugyanakkor tudományos vizsgálatok nem mutattak semmiféle konkrét káros mellékhatást. Erősen megoszlik tehát a vélemény erről az ízfokozóról, amelyet jó alapanyagok és jó technológia esetén igazából felesleges az ételbe tenni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!