A határtalan arctalanság…
Szép ünnep volt, talán az utóbbi tizenkét év legszebbike. Végre protokollmentes, egységes és emelkedett. Nem küldtek szét aranyozott, Kossuth-címeres meghívókat a kiválasztottaknak. Azt hittük, hogy a haza albérlői október 23-án távol maradnak. Nem így történt. Ők voltak a tépett, rongyos lyuk az ünnepi lobogón. A 301-es parcellában a bilincs törte öregek mellett babakocsis ijfú párok, szaladgáló önfeledt iskolások. Az ég vidám, szabad madarak nélküli tiszta kék, sárguló hárs, gesztenyék. Nagy Imre, Tóth Ilonka sírján szivárványos virághalmok, remegő gyertyaláng.
2001. 10. 24. 23:00
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!