Három nap, amely megrengette a Kovácsot

Hideg, zord napok jőnek. Pincékbe, ódon almaillatok mögé, no meg dunsztosüvegekbe, almáriumokba költözik a nyár. És föllelhető még őkegyelme némely tüzesebb pálinkában, leányok nyakában (és egyéb csiklandós helyeken), öreg, halni készülő és soha meg nem haló pókok lába nyomában – no és persze az emlékekben.
Különféle dolgokba fognak ilyentájt az emberek. Van, ki elteszi magát télire. Odahagyja a vándoréletet, a kocsis beköti a kiszolgált lovakat az istállóba, pipára gyújt – ki sem alszik az, egészen tavaszig, a gazda pedig felkeresi Majmunkát és megfőzeti az örök húslevest.
Megint mások nagy répát döfnek a hóemberbe, legyen neki is orra szegénynek. Megint mások útra kelnek, mint a fecske, nyári vidékekre. A cinke nincsen őközöttük, mert mint tudvalévő, neki nincsen cipőcskéje, hogy a kirelajzumát ennek a büdös világnak.
Az öreg, rövidlátó hangya sírdogál.
Végül pedig az élőlények egyik egészen speciális, jól körülírható csoportja ötösével aktívákba szerveződik, hogy megalkossa az MSZP „választókerületi kampánystábjának irányítóbizottságát”.1 Ugyanis, mint a hivatalos dokumentumból teljes bizonyossággal kiviláglik, ez az aktus a kezdet, s egyben az „első lépés a győzelem felé”.
Na most… Mivel feltehetőleg szükséges, ám nem elégséges feltétel ötös csoportokba szerveződve megalkotni az MSZP „választókerületi kampánystábjának irányítóbizottságát” (a továbbiakban VÁLKAMPÓ), a VÁLKAMPÓ-kba szerveződött aktivisták mindjárt dologba is fognak.
Mindenekelőtt gondosan ügyelnek arra, nehogy „az önkéntesek toborzását a kerületi irányítóbizottságokba” bármi is akadályozza. A dokumentumból nem derül ki teljes egyértelműséggel, hogyan is kell ÖNKÉNTESEKET toborozni, de még mi, egyszerű halandók is elképzelhetjük ezt az aktust… Mindenesetre a VÁLKAMPÓ-kba tömörültek és a kötéllel összefogdosott rémült önkéntesek egy pillanatig sem téveszthetik szem elől, hogy „ezt a kampányt az utcákon, a helyi közösségekben kell és lehet megnyerni”. Fontos ezt leszögezni, mert mind a VÁLKAMPÓ-kba tömörültek, de különösképpen a rémült önkéntesek szemén látszik, hogy többen közülük esküdni mertek volna: ezt a kampányt bizony eldugott pincékben, külvárosi, lerobbant garázsokban, valamint falusi budikban kell megnyerni, már amennyiben sikerül ott rávenni az őrnagy elől bezárkózott kicsi Tótot, hogy szavazzon az MSZP-re. És akadtak, akik meg voltak győződve, hogy a szingapúri halpiac és a nepáli serpák kedves kocsmája az a hely, ahol ennek a kampánynak zajlania kell, semmint a „helyi közösségek”.
Miután ezt a kardinális kérdést sikerült imígyen tisztába tenni, közlik a VÁLKAMPÓ-sokkal és a még mindig rémült és toborzott önkéntesekkel: „az lebegjen a szemetek előtt, hogy lelkes önkéntesek nélkül roppant nehéz, ha nem lehetetlenség felkelteni a helyi közösség támogatását és végigvinni egy nyertes kampányt.” Eme nagyszerű felismerést magukévá teszik ők mindannyian. Az egyik önkéntes hazafelé menet mindjárt belé is botlik egy Helyi Közösség Támogatásába. A híd alatt alszik az, szakállas is meg büdös is, az önkéntes azonban bátran hozzája lép, hogy átültesse gyakorlatba a napközben tanultakat.
– Hej, kedves Helyi Közösség Támogatása bátyám! Keljen fel kend tüstént! Föl köll kelni, mert én vagyok a lelkes önkéntes, akinek magát föl köll kelteni!
– Menjél innét fiam az anyád keservébe… – feleli álmosan Helyi Közösség Támogatása bátyó, aki szemmel láthatóan nem olvasta az MSZP VÁLKAMPÓ-sainak készült brosúrát.
Akit gyöngébb fából faragtak, bizony megnyüffedt volna ettől a sikertelenségtől – de nem úgy a mi önkéntesünk! Őt lelkesíti az a tudat, hogy másnap még többet fog tanulni arról, hogyan is kell megnyerni a választásokat. És lőn este és reggel, első nap…
Reggel önkéntesünk alaposan megmossa mind az összes fogát, és energikusan elindul VÁLKAMPÓ-ba az új tudásért. Örömmel tölti el az a gondolat, hogy ő egyike annak a 10-15 embernek, „aki akar és tud keményen dolgozni az MSZP győzelméért, és nem kizárólag a személyes érvényesülés érdekli”. Az ajtóban összefut régi cimborájával, aki most már VÁLKAMPÓ-s.
– Mondd, régi cimborám, aki most már VÁLKAMPÓ-s vagy, mit fogunk ma tanulni az MSZP győzelméért?
– Hát régi cimborám, aki toborzott önkéntes lettél, mert már annak idején is nagyon hülye voltál, így nem lehetsz VÁLKAMPÓ-s, ellenben „ebben a korai szakaszban minden segíteni kész embert szinte fenntartás nélkül magunk közé engedünk”, ráadásul „a feladatok és feladatkörök világos, egyértelmű megosztása” segíti „motiváltságodat és elkötelezettségedet” is, ma bizony térképeket fogunk rajzolni és adatbázisokat fogunk felállítani.
– Azannya mindenségit, harcászat lesz, régi cimborám?
– Csiba te! Majd meglásd!
Azzal elnyeli őket az iroda.
– Kedves VÁLKAMPÓ-sok és kedves toborzott önkéntesek! – kezdi beszédit a kampánymanager elvtárs, ma igen fontos dolgot fogunk megtanulni az MSZP győzelméért. Ma megtanuljuk a legfontosabb adatbázisok felállításának minden csínját-bínját. Először is fel kell állítanunk egy „naprakész adatbázist a helyi közintézményekről (iskolák, kórházak, művelődési házak stb.) és civil szervezetekről (közösségi, önkéntes szervezetek, egyesületek, jóléti és jótékonysági egyletek stb.), illetve az intézmények és szervezetek vezetőinek munkahelyi és otthoni elérhetőségéről.” Aztán, ha ezzel végeztünk, feladatunk még egy „részletes, naprakész térkép készítése a választókerületről (az előző térképpel azonos méretarányban), amelyben jelöljük a kiemelt helyi közterületeket (bevásárlóközpontok, piacok, forgalmas parkok, sétálóutcák, jelentősebb kereszteződések), egyetemeket, iskolákat, templomokat stb.” Ha pedig ezzel megvagytok, akkor be kell szereznetek egy „naprakész választói jegyzéket a szavazati joggal rendelkező választókról, szavazóhelyiségek szerinti bontásban”. Van-e valakinek kérdése?
Mély csönd honol a hónaljszagú teremben. Aztán egyszercsak bátortalanul felemelkedik egy kéz, valamelyik toborzott önkéntes keze…
– Tanár úr kérem, én azt szeretném kérdezni, hogy mi a jó fenének kell minekünk az iskolák és a kórházak adatbázisa. Amikor ugye iskolákban, kórházakban, és úgy általában a munkahelyeken tilos kampányolni. Aztán pláne minek nekünk a civil szervezetek adatbázisa, amikor azok attól civilek, hogy nincsen közük hozzánk, meg a többi párthoz se. Aztán még azt is meg akarom kérdezni, hogy minek nekünk a közintézmények vezetőinek telefonja, főleg az otthoni? Mi a frászt fogunk nekik mondani, amikor felhívjuk őket? Aztán még aztat is meg szeretném tudni, hogy hát állandóan azzal nyüstöljük azt a dög Fideszt, hogy a templomokban kampányol, akkor minek nekünk részletes térképet csinálni arról, hogy hol vannak a templomok? És akkor azt is tudni szeretném, honnan szerezzek naprakész választói jegyzéket, ráadásul mindjárt szavazóhelyiségek szerinti bontásban? Hát mit fog ahhoz szólni az adatvédelmi biztos, akit ugyan nem vagyunk hajlandók megszavazni, de azért mégis… Aztán még azt is szeretném megtudni…
– Na vigyék innen ezt az önkéntest! – csattan fel most a kampánymanager. – Ez szemmel láthatóan és füllel hallhatóan alkalmatlan a feladatra… Van még kérdés?
Az előbbinél még kétszer nagyobb csönd üli meg az előbbinél még kétszer hónaljszagúbb termet. Végül csak felemelkedik egy kéz egészen bátortalanul…
– Tanár úr kérem… Engem az érdekel, miért kell azonos méretarányban elkészítenünk a választókerület térképét és a „választókerület részletes, naprakész, geopolitikai térképét”?
– Na végre egy értelmes kérdés! Azért fiam, mert csak úgy lehet szépen, elvágólag fölfüggeszteni a falra. Nna…
Miután ezt így megbeszélték, a mi önkéntesünk roppant boldog volt, hogy eszébe sem jutott kérdezősködni. Tudta ő mindig, sehová sem vezet a felelőtlen érdeklődés, érdeklődgetés. Vidáman tért haza, és tudta, a harmadik napon birtokában lesz már a tudás összességének, amely tudás győzelemre juttatja az MSZP-t. És lőn este és reggel – második nap…
Reggel toborzott önkéntesünk kimosta lábujjai közül a galacsinokat, és lépteit a VÁLKAMPÓ felé irányította. Boldog volt, mert tudta, ő még mindig egyike annak az immár csak 9–14 embernek, „aki akar és tud keményen dolgozni az MSZP győzelméért, és nem kizárólag a személyes érvényesülés érdekli”. S bizony nem csalódott. A kampánymanager e szavakkal kezdte előadását:
– „A kampányközponton belül is teremtsétek meg egy erőteljes kampányhangulat képi elemeit. Persze nincs szükség itt belsőépítészeti, kirakatrendezői szakértelemre, a cél az, hogy mindenki, aki betér a helyi központba, feltöltődjön, fellelkesedjen.”
Önkéntesünk elábrándozott, elmerengett.
Eszébe jutott, mennyire fel tud ő töltődni, mennyire fel tud ő lelkesedni egy jól sikerült Baja Ferenc-, egy kiváló Lendvai Ildikó-, esetleg egy remekbe szabott Keller-fénykép láttán. Egyszer egy szép pirospozsgásra, malackásra retusált Toller László-fénykép annyira feltöltötte, hogy hurkot kellett vetni a bokájára, és úgy húzták le a plafonról, ahol lebegett, két boldogtalan őszi légy társaságában. És látta, hogy ezzel így lesz most már mindenki… Annyira elandalodott szegény, hogy csak távoli zsongásként hallotta a manager további szavait. Pedig a manager fontos dolgokról beszélt megint. Beszélt példának okáért az „országgyűlési választások megnyeréséről 2002 tavaszán”. És azt mondta: „Ti hozzátok meg az MSZP és Magyarország számára a várva várt győzelmet!” – Hurrrráááá!!! – sikoltotta magában a mi önkéntesünk, és andalodott tovább. És akkor a manager a „szavazóköri kampánycsapatok felállítása” című fejezethez ért, és azt mondta, hogy „minden szavazóköri csapat rendelkezzen saját központtal a szavazóhelyiség közelében. A központok álljanak fel 2001 decemberétől. Innen valósítsák meg a választói kapcsolatokat bővítő valamennyi akciójukat, illetve innen induljon a választás napjának mozgósító és a választást felügyelő összes tevékenysége”. És akkor a mi önkéntesünk önkéntelenül felkiáltott:
– De tanár úr! A választás napján már sem kampányolni, sem mozgósítani nem lehet!
Kirúgták szegényt.
Azonnal.
Így nem ő hozza el az MSZP és Magyarország számára a várva várt győzelmet. Hanem ők.
Ők…


1.: A szövegben szereplő valamennyi idézet a VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 2002 MSZP BUDAPEST című kiadványból való. (Kampánycsomag a kampányfelkészítő képzés résztvevői számára.) Az anyagot a Werber nevű cég készítette. Mily sokat jelent olykor egyetlen betű…