A tét: agyrém vagy polgári demokrácia

Egy idézettel kezdem Lendvai Ildikótól: „Nem érdemes a sertéssel birokra kelni, mert az eredmény annyi, hogy mind a ketten sárosak leszünk, de a disznó még élvezi is.” Mint lebunkózott, vidéki mucsai, hadd tegyek hozzá az elhangzottakhoz még egy népi bölcsességet. Tudja-e, kedves Ildikó, hogy mikor rúg a disznó a legvadabbul és a legnagyobbat? Mikor kell megfogni teljes erőből, vasmarokkal? Mikor kell ráhasalni, felhúzni a kötelet a szemfogai között? Amikor kifolyik a vére. Amikor az utolsót rúgja. Akkor kell e békés jószággal nagyon vigyázni. Most, a hajnali hideg, ködös udvaron rúgott egy hatalmasat. Szegény jó Bayer Zsoltot lerúgta magáról. Nem baj, mindig tanul az ember. Ezzel a rúgással helyreállt a médiaegyensúly. Mármint a tíz évvel ezelőtti. Dől a tálba, spriccel a vér, odabenn fenik a kést, kockázzák a hagymát. Még egy feles belefér. Korán van. Nem hallgatunk rádiót, mert a Pannon csak Pestig ér, nyögik a büntetést. Nem nézünk tévét, minek már, attól csak sírni támad kedvünk. Csak olvasunk, de minek, azt nem tudom. Az élet megy tovább. Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Zsolt is tápászkodik, nincs kedvünk röhögni. A disznó lóg a szolgafán. Pihen már, gerincre van bontva. Töltjük a hurkát, kolbászt, jövőre teli lesz a kamra. Délután fáradtan még játszani van kedvem. Lenyúlok a szemeteskosárba, kiveszem a régi, begyújtósnak való ellenzéki lapokat. Kivágom a cikkeket, a cikkekből a mondatokat, a mondatokból a szavakat. Sok szép, őszinte jelző, keveregnek az alanyok, állítmányok. Megrázom, szétterítem, fésülgetem, rendezgetem, végül újra összerakom. Az asztalon összeáll a balliberális gyűlöletesszencia. Odakinn hidegen szállingózik a hó, idebenn pattog a tűz. Íme az eredmény, így írnak önök, uraim:
Az országról, nemzetről, népről:
Az ország megosztott, beavatkozik belügyeimbe, kukkolja külügyeimet, számon tart, beidéz, nyilvántartásba vesz, tesz rám. Rám terpeszkedik. Farnehéz, túlsúlyos ország. Mária országa a gengszterizmus, a korrupció, a bűnözés fellegvára. A politikusok kulturális bűnözök, eltelve gyűlölettel, rasszizmussal és hazugságokkal. Ebben a neobarokk álpompába burkolt létben megszavaznák a romák deportálását és elgázosítását. A magyar demokrácia szégyennel tölt el. Mindent újra a félelem igazgat. Mindenhol erkölcstelenséggel, középszerűséggel és a rendszerváltás rothadó melléktermékével, a rasszizmussal és antiszemitizmussal találkozni. Itt már senkit nem érdekel a fokozhatatlan melléknevek fokozgatása, fajtánk kihalása. A polgár, a magyar nem jelent semmit. A Himnusz múzeumi darab. Magyarország nem Európa. Nemzetközileg elszigetelődtünk. Itt élni rizikós vállalkozás. Tekintélyelvűséggel, sunyi behódolással az ország ideája romokba hever. Karakterünkben és ösztöneinkben kelet-európai parasztnép vagyunk. Azok is maradunk. A nép ízlése a horthysta megyeházák meg a KISZ KB folyosói között formálódik. Csak a Farkasházyak és Szárszó miatt érdemes élni.
A miniszterelnökről:
A farkasnevetésű mini duce mindenhez ért, polihisztorrá válik, akár Sztálin. Rátartisága, nagyotmondásai, hatalmi kéje meciari einstandot követ el. A mostkancellár a cinikus keménykedés szimbóluma. A hatalomtól megzavarodott Néróka fojtottan, betegen mosolyog. Az autoritárius, nacionalista és tőkebarát klónozott Orbán nem növeszt tömör bajuszt, még haját sem szándékozik oldalra fésülni. Lejött a fáról, bár ezt némelyek vitatják. Az arrogáns, tapasztalatlan kölyök Kádár-epigon sötét, ortopéd diktatúrát teremt. A Csermanek-tanítvány temetési beszéde is giccs, szemfényvesztés, önpropagandával szidolozott gagyi. Kis despotánk, az Istenkirály focizni szeret. Elönti a hatalmi gőg és az arrogancia. Sikerül-e idomítani őt a társadalomnak? Hová züllik még ez az ember? A nyugdíjamat átutalnám, vegyen rajta koporsót! Ma ugyan senki nem akarja likvidálni, pedig az mennyire javára válna nemzetünknek!
A polgári kormányról:
Az új kormány rontja a törvényt, bekeményít, nem szimpatizál a romákkal. Szitokeső neki a szabadság, háborúban áll az ellenzékkel. A Rend Kormánya a legprimitívebb álmegoldásokat választja hatalmának stabilizálása érdekében. Ateista, tekintélyelvű és túlhatalomra törekvő, meg-kérdőjelezi a történelmet. Gyűlöletből és zsigerből politizál. Itt embereket kell legyőzni, adott esetben megsemmisíteni. Szájukból dől az előítélet, a sistergő gyűlölet. Kivonják magukat a törvény alól. Kishitűséget, bosszúvágyat, öntömjénező parlagiságot mutatnak. A kormány bele…rik a zongorába, nem vonzódik a független nemzeti intézményekhez, ő dönti el, ki a zsidó. Ezek hiteltelenebbek, dilettánsabbak, rosszindulatúbbak és korruptabbak, mint bármelyik elődjük. A múlt legásatagabb, ókonzervatív eszmevilágát hozták viszsza, propagandaeszközzé silányítva a koronát. Jogilag kanonizálják. Mindez tárgyi értelemben méltatlan és szervilis álcselekvés. Ideológiájuk az antiszemitizmus, a Nyugat-ellenesség és az irredentizmus. Ellenségképet festenek a falra, ahol a zsidók összeesküvése rabszolgasorsba taszítja a magyart. Ha nem volna arculattervező apparátusuk, akkor bőgnének. Rémálomnak éljük át, hogy az újnácikkal is összefognak. A kormányban banditaszerű maffiózó alakok dolgoznak. Alig leplezett szándékuk, hogy Isten helyére akarnak állni.
A Fidesz-Magyar Polgári Pártról:
A Fidesznek nincs kulturális háttere, nincs írója, nincsenek történészei. Meg akarják semmisíteni a szemben állókat. Toprongyos vidéki irányzatból központosított, mániákusan baloldalellenes, tekintélyelvű, markánsan antipolgári társadalmat építenek. A Kádár-kultusz fönntartásában érdekeltek. A párt célja a zsákmányszerzés. Nem finynyáskodik, elfogadja a szélsőjobboldal segítő kezét. Polgárháborús helyzetet akar. Vezetői fóbiások, paranoiások, egyszerű orvosi esetek. Nem ismernek olyat, hogy jog, parlament, történelem, lakosság. Az van, hogy odamennek és elveszik. A „papagájkommandó” előadásában az ország immorális világ. Fidesz közeli tolvaj, csaló, pökhendi banda, nagy hatalmú yuppie-bűnözők. Céljuk a reakcós nyomulás, a szétverési, beolvasztási kísérletek. Álságos politikai kereszténység, agresszív nacionalizmus, árvalányhajas ünnepségek. Értékrendjük nincs. Antiszemita püspöktől az exkommunista nacionalistáig vissza akarják hozni a Kádár-rendszert.
A „fiúkról”, úgy általában:
Bújnak elő a földből, mint a kukac. Egész pályás letámadást játszanak, de az öltözőfolyosón lerúgják az ellenfelet. Saját embereikben sem bíznak, ellenőrző testület figyeli őket. A sasváriszilárdok nem emberek. Frusztráltságuk oka szociális: alulról jöttség, „vidékiség”, első generációs értelmiségiek kisebbrendűségi komplexusa. A fiúk plebejusok. A retrográd nemzetieskedő legújabb undokok sikeresen folytatják alpáriságukat. A makkos cipőbe bújtatott láb izzadtságát és a borostás arcot felváltotta a bosszúszomjtól csillogó tekintet. Ők elutasítják a másságot, kultikusan tisztelik az erőt. Több ilyen obszcén kisugárzású fej tűnt fel, különféle nyakakon. Közösségük lelkileg rest, de a nékoszisták, a Fényes Szelek agresszivitását mutatják. Minden mocskos fasisztának van anyja, aki természetes módon szereti méhének rohadt gyümölcsét, a kis gombócot. Ők tulajdonságok nélküli emberek. KISZ-titkárok, amerikai yuppie-k, konzervatív fiatalok. De belül nincs semmi. A fiúkban a törvényesség semmibevételével Hitler lakik. Azt gondolják a Haider-közeli jampecek, hogy alakul a rendőrállam. Lenint és Rosa Luxemburgot tanulmányozták, az ő útjuk nem az unióba vezet. Belül a proli cselédtempó, frusztrált Hippolyt, a lakájok grasszálnak. Sem Istent, sem embert nem ismernek. Új rablólovagok és keresztapák militáns csőcseléke. Hallgatag házelnökünknek országimázs-konform fizimiskája van.
A jobboldalról:
Életveszélyes ez az ideológiai értéküzenet. Választásod sincs: náci vagy. A jobboldal ígérgető és gyűlölködő. Rákosiék se bántak így el a haladás fogalmával. A bunkóság banditaváltozata mindent könyörtelenül szétver, tapos. A jogszerű puccs sikerült, megteremtették a markáns jobboldali rezsimet. Ránk szabadult a középkor és az ötvenes évek. A büntetlenül érdes, civilizálatlan nomád, hun politika. Ennek mottója: „Fenyegetek, tehát vagyok!” Dögöljetek meg... Gyűlölködő dühük mögül hiányzik a gondolatmenet. A politikát behajtották az egyoldalú hatalomgyakorlás akoljába. Az ország háborúban áll szomszédaival. Még a nyilasokkal is készek szövetkezni. A polgárság szemtelensége, önzése, dölyfe és népellenessége már-már elviselhetetlen. Nem más ez, mint gigantikus, orbitális hazugság, amely a „király nélküli királysággá” értelmeződik át. Nincs humanista jobboldal. Mindenről a szexualitás abnormális formái jutnak eszükbe. A társadalmi aberráció elfogadott lehet. Az uszítás, gyalázkodás, a kollektivizmus és provincializmus új hulláma a politikai örömszerzés komilfó eszközei. Az antikommunista lepel antiliberalizmust takar. Pusztuljon a polgári szabadság! A jogállamiság foszladozik, a kormányzatiság szétmállik. A kegy csak az övék. Visszatér az ideologikus gyűlölet. A jobboldal goebbelsi módszerekkel dolgozik, nyájba verődik, ordasok közé, pártok holdudvarába. A lefelé zárt rendpártiság, elvtelen érdek-összefonódás a késő kádári értékrend struktúrája. Össznemzeti zombi, félnótafesztivál. Pártsemleges masszává áll össze a hülyeség, a nívótlanság, a baromságteljesítmény. Fehér ellenforradalom folyik. A magyar progreszszió vetését bitang úri banda pusztítja el. Ez nem konzervatív, hanem népellenes, reakciós, diktatórikusan ellenforradalmi. A rendőrállam kialakításában kovász a múlt. Zászlót csattogtatnak ezek az újsurmó, bérostoba, államilag lepénzelt, osztályharcos vadbarmok, ez az abszurd bolhapiac. A rendszer alapvető tényezője a hazugság. A sovén ordítozás az impotenciát leplezi. Hisztérikus, kisajátító hajtóvadászat folyik. A hatalomkoncentráció démona provokál. Szabadjára engedték a lovagias nemzet kakastollas, árvalányhajas magyarkodását. A fegyvertelen civileket fegyveres bandák riogatják. A honi jobboldal rút burjánzásainak kimetszéséhez bravúros sebészi teljesítmény szükséges. A beteg egylényegű daganatával. Vele és általa él.
A szélsőjobbról:
Antikommunisták nem lehetnek demokraták. Az idegenszerűséget korlátozzák. Diadalmaskodik az autokrata önkényuralmi viselkedés, a józan ész semmibevétele. Megtörtént a lopakodó államcsíny, a parlament de facto halála. Visszajött az „új hang”, a jobbszél gátlástalanul zsidózik, revansért kiállt. Mit csináljunk a Nemzeti Gödörrel? Lőjük bele a MIÉP-tagságot, aztán temessük be! A szélsőjobb a középjobb átka és sírásója. Nem beszélhetünk másról, mint tolerálhatatlan intoleranciáról. A nép beszoktatása folyik az önkényuralomba. Diktatúrát hoz a jövő!
A kereszténységről:
A katolikus anyaszentegyház kiváltságvédő lelki jégverem, üres hatalmi szerkezet, csúsztatott zsaluzás, folklórkedvelő nacionalista kultúr-mozgalom. Magyarország a legkeresztényietlenebb ingatlan, megdöbben a vallás puszta látványán, perverz anomáliának érzi. A magyarok a vallásban a hatalmat és a stekszet keresik. Ma a keresztény eszme nevében uszítanak – nem emberek. Jogos a félelem a nászajándékkal elhalmozott klérustól. Szabad társadalomban szabad a vallást gyalázni. Az inkvizíció napjáról is megemlékezhetnénk. Az egész Jézuska-történet idiotizmus, elmondok inkább egy Bazsov-mesét. Krupszkaja oldalán bandukol Lenin bácsi...
A félelemről:
Valamennyiünknek van egy becsomagolt bőröndje. Rosszabb idegrendszerűek joggal asszociálhatják a Dunába lövetés vészkorszakbeli képeit. A félelem mit sem változott. Nem az ÁVH, hanem az adórendőrség tör be otthonunkba. Aggódva szemléljük a pénzügyi ellenőrzés köntösében érkező világnézeti leszámolás tombolását. A születőben lévő világ rideg, barátságtalan, fenyegető és szellemtelen. Újra félni kezdenek az emberek. Akkoriban fekete autó járta az országot, most adóellenőr. Nincs ijesztőbb a kollektív félelemnél. Egy ország lapul, nem mer véleményt nyilvánítani. Tragikus, ha a félelem és a bűntudat keveredik egymással. Errefelé tartunk. Átlagemberek egyre jobban félnek, féltik egzisztenciájukat. Recsegő gerinccel, irányított alattvalókká válnak a polgári paradicsomban. Egyre több a kommandószerű civil egység. Ajánlatos félni, sőt helyenként ez állampolgári kötelesség. Miért hallgat mindenki? Miért nem üvöltünk? Ez már nem is félelem, mint a Rákosi-rendszerben, hanem rettenet. Fegyvertelenül a fokozódó központi erőszakkal szemben. Kossuth tér, tömeg, díszlövések. Borzasztó. Legalább szóltak volna előre. Miért ne hihetnénk akár életveszélyben is magunkat? A megfélemlítés és a növekvő undor tény. Félek, és a környezetem is fél. Jöttek a segélykérő telefonok. Szellemi Szarajevó. Márai ismét feketelistára kerül.
A jövőről:
Évtizedekig ülnek majd a nyakunkon. Az elnyomás keseríti meg napjainkat. A baloldali és liberális értelmiség elleni merénylet sokak elhallgatását, elbátortalanodását, behódolását fogja maga után vonni. Embercsoportok egymás torkának esnek, a civilizációs gátak alig működnek. Fojtogató a szabadsághiány, a nép védtelen, szegényedik, felének coki jut, a kuss, a bunkó, durva elnyomás. A kormányzat elviselhetetlenné fokozza a horthysta–kádárista pimaszságot. A műtőasztalon megszületik a dögunalmas Frankenstein-gyerek. Nehéz időknek nézünk elébe. Az ellenzék rákényszerül a végsőkig való harcra, ami a kormányzatot a diktatúra felé sodorja. Közeleg az idő, amikor az ész lesz az esztelenség. Az emberi teljesítmény nem érték, a professzionalizmus nem számít, a fenyegetés, a koncepciós vádaskodás feleslegessé teszi az érvelést. A kommunizmus bűzös leheletét lehet érezni. Marad a kinyilatkoztatás, a múltba fordulás. Visszajön a Kádár-korszak neurózisa és szorongása. Bárkit elüthet egy autó. Gyorsan növekszik a tönkretettek, kirúgottak, megalázottak tömege, s az ég alja ma már nagy szelet ígérget. Polgárháború készül.
A baloldalról:
A fasizmus egyre rosszabb lett, a kommunizmus azonban magában hordozta az önjavulás lehetőségét. Ha a kommunizmust és fasizmust öszszeméricskéljük, a fasizmusnak nem volt akkora intellektuális töltete. Gyilkos indulatainkat tartogassuk ellenfeleinknek. A baloldal soha nem rágalmazta meg ellenfeleit, nem hazudott róluk. Az MSZP soha egyetlen ellenfelét sem rágalmazta meg, soha nem hazudott az embereknek. Ha elveszítjük a választásokat, egy önző, erőszakos brancs szerzi meg az egész országot. Süllyedjünk el a szégyentől, ha sikerül nekik.
*
A végére elfáradtam. Na, mit szólnak hozzá, kedves olvasók? Szép ugye? Ez az írott, balliberális média válogatott szókészlete. Ez a világ és benne hazánk jövőképe. Ilyen szemüvegen keresztül szemlél mindent. Ez az ő valóságuk. Ez nincs betiltva, kirúgva, felfüggesztve, mint Bayer Zsolt az ATV-nél. Nekik szabad, sőt törvény biztosította joguk a szellemi kútmérgezés. Demokrácia van. Hályogos, réveteg tekintetüket akar