Forgatag

Mint portyázó szirti sas, ragadta magával a fél méterszer harmincszor húszas dobozt a menetrend szerint késő BKV-járat. Néhány pillanatig bámultuk az ünnepi csomagolás lifegő maradványait, aztán a busz, a boldogtalan tulajdonos legnagyobb bánatára, eltűnt az autók sűrűjében. A pár perce még ajándékként funkcionáló doboz egyébként egy szerencsétlen manőver során vált a tömegközlekedési eszköz martalékává, mikor is ékként került a záródó ajtócsuklók közé. További sorsa bizonytalan, talán a következő megállóban a lucsokban landolt, esetleg egy szemfülesebb utas berántotta, s mint égi ajándékot hazavitte.
Még te is megvakulhatsz! – üvöltötte a néni a pénztárosnak, mert a kishölgy negyedszerre emeltebb hangon kezdte magyarázni, hogy amit visszaadott, az igenis ötezres. – Pimasz, majd megvakulsz te is! – folytatta a néni, és korát meghazudtoló fürgességgel emelte ütésre a félkész mákosbejglit. Személyi sérülés azonban mégsem történt, mert az utolsó pillanatban – bizonyosan a karácsonyi hangulatnak köszönhetően – a gyengénlátó asszony meggondolta magát. Így a bejgli is megmenekült, hogy betöltse méltó szerepét az ünnepi asztalon. Kedves vásárlóink! Üzletünk ma huszonkét óráig tart nyitva – jelentette be a hangosbemondó, mire a kedves vásárlók újult erővel indítottak támadást az élelmiszer-szupermarket árukészlete ellen, a pénztáros fiú feje viszont a mellkasára fittyent.
Valószínűleg eddig azt hitte, hogy a meghosszabbított nyitva tartásról terjengő hír csak beugratás, az idősebb kollégák rossz vicce. Az illatszerosztály viszont máris elveszítette a küzdelmet, vagy győzött esetleg, mert az aftersévkészlet, mint olyan, megszűnt létezni. A pultok lerabolva, tiszta Argentína – jegyzi meg egy fehérköpenyes, de téved, mert mi, magyarok, a pénztárnál való fizetést azért nem hagyjuk ki.