Úgy hallom, barátom, kitiltottak Romániából. No hiszen. Románia, e baráti ország, amelynek kormánya csókos barátságban áll a jelenlegi magyar kormánnyal, s amellyel a kétoldalú kapcsolatok soha nem látott virágzásnak indultak, nem szereti, nem kedveli, nem engedi be felségterületére Bayer Zsoltot.
Gondolom, örül ilyenkor nagyon Kovács László magyar külügyminiszter, hízik a máj és csillog a szem – noha sekély e kéj, mert honnan is tudhatná Kovács László, mit jelent az egy magyar embernek, ha Erdélytől eltiltották?
A tényleges helyzet ugyanis ez – hiszen, ha csak Romániát vonnák meg tőlünk, akár Tőled, barátom, akár a csíkmadarasi székelytől, tán csak túlélnénk valahogy. Nem olyan nagy átok ez, de szinte áldás.
Ám az, hogy valaki magyar ember létére Erdélybe nem teheti lábát, mégiscsak keményebb ütés, amitől ideig-óráig kihagy a lélegzet, bármennyire is megszoktuk a légszomjat itt a Kárpát-medencében.
Látod, Zsolt barátom: így válhat az ember kétszeresen, sőt háromszorosan hazátlanná. Először elvették, aztán kifosztották, végül pedig már látni sem engedik az ősi jussot.
Hát valóban úgy tűnik most, egy ideig tényleg nem lovagolunk együtt a Hargitán. Nem ülhetünk be alkonyatkor a Tiszti miséjét meghallgatni, és egy időre eltiltották tőled a homoródalmásiakat is.
De sebaj, barátom. Jó társaságba kerültél így is – majd eszmét cserélhetsz például Eva-Maria Barky ügyvéd asszonnyal vagy Rudas Ernővel. Van annak némi rangja ugyanis, ha valakitől félnek – tőletek, tőled márpedig félnek, mert ahol kerítést húznak és szögesdrótot, ott nyilvánvaló a félelem.
Nézz hát tükörbe, Zsolt barátom, és mosolyodj el: félnek tőled Romániában. Féltik tőled Erdélyt, és féltik tőled a székelyek könynyen lobbanó természetét. Félnek tőled, és jól teszik azt – nagy kár, hogy nincsen mintegy háromszáznyi Bayer Zsoltunk a tarsolyban. De az is lehet, hogy van – ki tudhatná? Ők nem.
Aligha lehet hát véletlen, hogy az elmúlt hónapokban divattá vált Erdély sötétebb sajtóbugyraiban Bayer Zsoltot szidni. Afféle izzadós megbízatás, rendelésre készült autodafé volt ez, vérbő vádbeszédekkel, ironikus pamfletekkel, lenéző fintorgással, de legfőként erőlködő, zelóta igyekezettel. Akár a hajdani, nyolcvankilenc előtti hűségnyilatkozatok, ahol ugyanezek a karakterek: az átvedlett párttitkár, az olvasók nélküli író, a sokadrangú bértollnokok serege bizonygatta kétségbeesve, Romániában magyarnak lenni mindenféle emberi létezések legeslegjobbika.
Nagyanyám, szegény, Isten nyugosztalja, azt mondotta egyszer a maga darabos módján: marhától, fiam, ne várj mást, csak döfést. Igaza volt, mint mindig.
Ezek után kíváncsi lennék most arra: személyed után be merik-e tiltani írásaidat, publicisztikáidat Romániában? Mernek-e a nemtelenségben következetesek lenni, és a könyvesboltok polcairól leszedetni köteteidet?
Szinte remélem azt, hogy igen. Nem várt ajándék az egy írónak, ha félik könyveit – Téged ismerve pedig alighanem számodra is jutalom, ha például Wass Alberttel azonos elbírálás alá kerülsz. Hiszen Te is hallottad, láttad: a román hatóságok eljárást indítottak azok ellen, akik felolvasni merészelték az író műveit. Vidám ország ez, barátom, amelyben az EU-csatlakozás előestéjén megtiltatik egy író műveinek felolvasása. Dél-Amerikát idézi e gesztus – mi azonban semmiképpen nem akarjuk itt Dél-Amerikát bántani. Csupáncsak furcsa, szinte pikáns a dolog, ahogyan elképzeljük, amint a mindannyiunkat bekebelező Európai Unióban majd állszakállban vagy gyufaárus kislánynak álcázva osonsz át a két tagállam testvéri és sokak által légiesnek vélt határán.
Cifra egy világ lesz, annyi bizonyos.
E cifra világ helyett azonban gondoljunk inkább újra Wass Albertre. Arra, hogy a kő marad, és arra, hogy mindig lesz Homoródalmáson és Csobotfalván parókia, ahol az egészségedre koccintanak távollétedben is. Hogy állni fog a Hargita, és paripa is kerül még alánk.
A többi ugyanis futó kaland, barátom. Futó kaland e kitiltás, e román kormány és e magyarnak nevezett kormány egyaránt; minden, ami nem edződött hűséggé a hitben.
És ha majd a küszöbön álló autonóm Székelyföldnek legalább egy díszpolgári státusa lesz – és bizonyosan lesz –, arra máris van nekünk egy jelöltünk…
De erről majd a maga idején – és akkor Csíkszeredában vagy Székelyudvarhelyen koccintunk is rá.
origo.hu
Orbán Balázs: Ez a háború nem a mi háborúnk - videó
