Uncle Sam és Union Jack, a dollárpapa, fején a cilinderrel s a brit birodalmi zászló; közkedvelt antiszimbólumai a globalizációellenes tüntetéseknek. Uncle Sam és Union Jack. Az Európai Unió zászlaja, immáron egy világhatalomé, nemsokára csatlakozhat hozzájuk. Itt az új birodalom. Hányadik is?
A Harmadiknál mindenképp jobb, a rómainál demokratikusabb, de azért vannak benne feljebbvalók, vannak benne alattvalók s főképp vannak benne törvények. Méltók, igazságosak és bürokratikusak. MTI-hír: „Elhunyt az a brit zöldséges, aki három éven át folytatott szélmalomharcot az egységes európai mértékrendszer bevezetése ellen, s így a nagy-britanniai uniógyűlölők szószólójává és hősévé vált. A 39 éves korában szívrohamban elhunyt Steven Thoburn – akit az EU-csatlakozással szemben álló bulvársajtó »a mértékrendszer mártírjaként« emlegetett – makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ő csak fontban hajlandó kimérni a zöldséget vásárlóinak. A helyhatóság hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a súly- és mértékrendszerre vonatkozó jogszabályok megszegése miatt.” És most a publicista summáz. A hírből tanulságot gyárt, következtetésekre jut, hisz ez a mestersége. Mondhatnók, ezért tartják. Nos, kérném tisztelettel, nekem ebből két tanulság is „lejön”, egy társadalmi s egy emberszerű.
Az emberszerű tanulság az, hogy minden ügybe bele lehet halni. A reménytelenül igazságos ügyért folytatott küzdelem az öngyilkosság egy válfaja. Nálunk, még unió előtt, sokan lettek így öngyilkosok. A nehéz emberek. Akik fordulnak a szerkesztőséghez. Akik fordulnak a Magyar Tudományos Akadémiához. Akik fordulnak a találmányi hivatalhoz. Akik ott várakoznak a folyosón a főnökre. Akik hetente küldenek anyagot a lapnak. Száz perük van, és kétszázszor fellebbeznek. Titkárnők rémei. Számukra senki nincs ott épp akkor. Akárhányszor s akármikor kopogtatnak, az „na, már megint”. Kevesükből lesz Naksol, Béres-csepp, Bánfi-hajszesz, Celladam vagy Rubik-kocka, többségük egyszer csak nem kopog többé. Nem jelentkezik, s a titkárnő felsóhajt, mintha csak szexuális zaklatótól vagy telefonbetyártól szabadult volna meg. Steven Thoburn nélkül is könnyebb lesz az uniós titkárnőknek. Nincs több kínos vita, egységben az erő. S a publicista, lám, a második tanulságnál tart már. Amely inkább kérdés.
Miféle szabadság az, amely reánk szakadt? Szabvány és szabadság hogyan egyeztethető öszsze? Nem kétséges: szabványok nélkül nincs hálózatilag csatolt társadalom. Szabványok nélkül nem épülhet ki rendszer, nem működhet technika. Még a természet is, ha úgy vesszük, szabvány szerinti, hisz az elemi részecskék mindegyike csereszabatos, nincs két különböző tömegű elektron vagy proton. A szakértelem nélküli buhera komoly veszéllyel járhat, ragaszkodni tehát a szabványokhoz biztonságtechnikai szempontból is sokszor indokolt. Az egységes mérték semmibevételének pedig a gyógyszerészetben szintúgy megvolnának a maga kockázatai és mellékhatásai – ugyanakkor alapvető jogelv, hogy azt, ami társadalmilag nem ártalmas, elvileg szabad. Az unión belüli unión kívüli lét, a szabványon kívüli lét biztonságtechnikailag és egészségügyileg veszélytelen formái akkor miért tilosak eleve? Ha megválaszthatjuk saját identitásunkat, akkor miért tilos megválasztanunk azt a kort, amelyben élünk? Miért is ne dönthetnénk el mi magunk, hogy melyik korban kívánunk élni s mely vívmányokkal?
Protagorasz szerint mindennek mértéke az ember. Nos, mit ér az ember, ha nem mérhet mindennel? A mindenséggel mérd magad? Az unióban, meglehet, ezért a verssorért is büntetés jár majd mint felbujtásért szabványon kívüli önmérésre. A politikai szabadság, a demokrácia nem minden. A mértékrendszer mártírja épp a szabadság politika fölötti, ám e világi szféráit kutatta. Azt a rejtélyes valamit, amitől a demokrácia és a szabadság a napi gyakorlatban olykor diktatúrának tűnik.
A szerző író
origo.hu
Meghalt Jelenits István
