Ideje volna offenzívabbnak lenni

Hány napja vagyunk az unióban? Változott valami? Semmi. Most például az borzolta napokig a kedélyeket, hogy Schmitt Pál címeres melegítőben szerepel egy plakáton, néhány fiatal gyerektől körülvéve. Fontoskodó elvtárs azonnal reklamált a parlamentben, milyen alapon meri a Fidesz választási plakátjára felvenni Schmitt az olimpiai melegítőt. Gondolom, ez van neki otthon, meg aztán: nem unják még ezt a kisstílű bohóckodást? Zuschlag úr, aki még gondolat sem volt szűk családi körben, amikor Schmitt olimpiát és világbajnokságot nyert, nem fejezné be a bérköpködést? Az meg egyenesen népszavai aljasság, hogy Schmitt plakátján csak kisfiúk szerepelnek. Történetesen fiatal focipalánták. Még hátravannak a finom utalások az alelnök rejtett pedofil hajlamaira. A következő köztéma, hogy igazából ő az oka a Los Angeles-i olimpia magyar bojkottjának, ami nagyobb hatalmat feltételez utólag Schmittről, mint Kádár Jánosról.
De félre a viccel, a magyar közélet és közszereplés erősen kezd elmenni olyan irányba, ami a debilitás, a gonoszság és a totális zsákutca egyvelege.
Werber, illetve a Népszava zsoldosai – ebben a kampányban ugyanis többek között ennek a szélsőséges napilapnak jutott e „nemes” feladat – vannak a harcmezőn, és mint toklász a bőrbe, akaszkodnak bele az ellenzék bárminemű megnyilvánulásába, mondatába, gondolatába, kiforgatva, szétbeszélve, meghurcolva, megbélyegezve az illetőt.
Valaha még elment a Nap-keltében vagy a Hír TV-ben, hogy a vitatkozó újságírókat azzal bírták szóra: X. Y. politikus ezt vagy azt mondta, ezt meg azt nyilatkozta. Elmenne ma is, ha főképp az ellenzéket szembesítenék a kormánypártiak kijelentéseivel nap mint nap, elvégre az ő szavuknak nagyobb a súlya, ők kormányoznak, döntenek, náluk van a költségvetés elosztásának joga, az intézmények, az államapparátus működtetésének feladata. Az ellenzék legfeljebb bírálhat vagy korrekciót kérhet. Nem az ellenzék kezében van a végrehajtó hatalom.
Most viszont a kormánykoalíció tagjai viselkednek úgy, mint az ellenzék ellenzéke, hovatovább a parlamentben és a médiában nem folyik más, mint az ellenzék folytonos magas feszültség alatt tartása, különös tekintettel annak vezetőjére, Orbán Viktorra. A hangolás hajnalban kezdődik a Nap-keltében: Mit szól Ön ahhoz, hogy Kövér László egy vidéki fórumon azt mondta, a kormányt külföldi titkosszolgálatok irányítják?
Beindul a gépezet. A kormánypártiak felháborodnak, Horn Gyula követeli, hogy Kövért hívják vissza a parlament nemzetbiztonsági bizottságából, de a felháborodás mellett ott a kormányoldal összekacsintása. Aki ilyeneket állít, annak nincs ki a négy kereke. Ugye a Tel-Aviv–New York tengely, a jó öreg csurkai paranoia köszön vissza. Következik az ATV, ahol feltalálták azt a közvélemény-kutatást, ahol a kérdések ürügyén beteges szélsőségekre biztatják a nézőket: Ön szerint igaz lehet, amit Kövér László állít, hogy a magyar kormány működését külföldi titkosszolgálatok irányítják? Egyetért-e azzal, hogy Szász Károly – ahogy a sajtóból tudjuk – nyolcvanmilliós végkielégítéssel távozzon a posztjáról? Igen? Nem? Nos, azon televíziós csatornán, ahol a műsorvezetőnek szava sincs ahhoz, amikor a betelefonáló néző Orbán Viktort „szemét Orsósnak” nevezi többször is, ilyen kérdésekre futja. A riporterek pedig úgy viselkednek, hogy amikor kimondják egy Fidesz-politikus nevét, metakommunikatíve arra biztatják nézőiket: undorodjunk együtt. Ebben Kálmán Olga Fidesz által felkent médiatréner az éllovas. De még nem vettük elő a napilapokat, amelyek vérmérsékletüknek és pártszimpátiájuknak megfelelően rágják, nyálazzák, ferdítik Kövér lakossági fórumon tett kijelentését. A hely különben fontos: nem a parlamentben, nem a Madison Square Gardenben hangzott el a kijelentés, hanem egy viszonylag zárt fórumon. Amit a szocialista Horn Gyula úgy oldott meg, hogy eltávolíttatta a Hír TV-t nyugdíjas szavazóinak legutóbbi teadélutánjáról.
Aztán jön a Mészáros, Avar, Bolgár trió. Az ATV-s Újságíróklub, ahol a többi hazudozás mellett mindig belefér a Kövérrel való játszadozás is. Nem nagyot kell hazudozni, csak egy kicsit ferdíteni, és a dolgok azonnal más nézőpontot kapnak. Délután már minden televíziós csatorna valamennyi híradása közli vagy kommentálja Kövér László kijelentését a saját olvasata szerint. Hátravan még az Este, a Napzárta.
Mire feljön a hold, Kövér előlép a nemzet egyes számú paranoiásává. Őt nem kérdezik, magyarázata esetleg lerontaná a nagy gonddal felrajzolt torzképet. Azt a kérdést persze nem teszi fel senki, hogy Mudura Sándor román állampolgár mire kap magyar banki garanciával milliárdos kölcsönöket a magyar államtól, de azt is csak egy mellékes hírből tudtuk meg, hogy az oroszországi Arhangelszk megye egyik projektjét Magyarországról finanszírozzák. Miért? Miért, hogy Farkas úr – a Mudura-kölcsön lebonyolítója – lett a kirúgott PSZÁF-elnök utódja? Jutalomból? Hallgatásért cserébe? A hisztérikus kirohanás azért tűnik Kövér körül indokoltnak, mert elejét kell venni annak a szomorú sejtésnek – mert ma sem ismerjük a körülményeket –, hogy a miniszterelnököt mint volt szigorúan titkos tisztet mely külföldi titkosszolgálatok tarthatják esetleg még most is kézben.
Így megy ez mostanában minálunk. Mint ahogy Demeter Ervin ebédje egy amerikai diplomatával is súlyos kommunikációs háborút robbantott ki. Helyesen tette-e a fideszes Demeter Ervin, hogy a K&H-ügyben a CIA-hez fordult? – kérdezi a fineszes ATV. Tessék már megmondani, hány nézőnek van fogalma a K&H-ügyről? De azt tudja, hogy Demeter Ervin nagyon bosszantó ember a kormánypártok számára, a CIA meg egyenesen a kénköves pokol volt a szocialista tábor szemében.
De idézhetném Áder Jánost, aki azt nyilatkozta, hogy szívesen korrepetálnák a kormánykoalíció minisztereit. Ez a mondat is megjárta a nyilvánosság minden létező fórumát mint belpolitikai súlyú esemény. Kovács László utánozhatatlan humorú megjegyzésével, miszerint az ő egyetemén (azaz Kovács járt egyetemre) bukott diákok nemigen korrepetáltak.
Ugyanakkor a jámbor jobboldal elgondolkodhatna végre már azon, hogy ezekről minden lepereg. Horn mondhatja, hogy az istenverte jobboldal, közölheti, hogy őket nem vinné magával az unióba, ezek a kritikátlanul ostoba, de súlyos megjegyzések elhalnak a semmiben. A jobboldal tesz néhány tétova lépést abban az egy-két médiumban, ahol szava van, de sok ideje nincsen, mert jön a következő bomba meglepetés. A szocialisták könyvet adnak ki Kövér László összegyűjtött mondásaiból, Juhász Gábor aranyköpéseivel fűszerezve. Ez az a Juhász, aki nem képes a szellem és a palack között oksági összefüggést találni. Azt mondja Lendvai Ildikó, a könyv csak szokásos kampányfogás.
Egyszer már csúnyán ráfaragtunk a szokásos kampányfogásnak aposztrofált A Viktor című könyvre. Nem lehetne végre felébredni, és összegyűjteni Újhelyi, Zuschlag, Tóbiás, Horn és Medgyessy urak szélsőséges megnyilatkozásait, megtámogatva Gál J. Zoltán pökhendi és modortalan beszólásaival? Csak a közvélemény-kutatásoktól elandalított politikus nem veszi észre, hogy az MSZP és hű társa, a Szabad Demokraták Szövetsége naponta veszi hülyére a szeretet erejéről szónokló, országos körmeneten énekelgető ellenzéket.
A Fény utcai piacon odajött hozzám egy idős hölgy: – Tudja-e, hogy nagyon haragszom Orbán Viktorra? Amikor az okát kérdeztem, azt mondta: – Nagyon bíztam benne, mert megígérte, hogy megemeli a nyugdíjamat, neki is idős szülei vannak. És ezek után megtudtam, hogy az Orbán apjának bányája van, a nyugdíjamat meg nem emelte meg. Amikor a nyugdíj törvényileg kötelező emelésével érveltem, legyintett: – Nem, nekem Orbán alatt nem emelték, én az ő apjának bányájából nem láttam egy fillért sem. Engem Orbán meglopott. A bányájára ment el a pénzem. Megkérdeztem, honnan veszi ezt: – A tévéből – válaszolta dacosan. Medgyessyre fog szavazni, arra a drága emberre, mert az nem ígért semmit (!), de most is fizet (!) egyheti plusznyugdíjat – tette hozzá. Ennyit a Fidesz a tények magukért beszélnek rögeszméjéről.
Lám, most is kapnak a jóságos szocialisták nevében egyheti zsozsót, és mindegy, hogy ki írta rá a kísérőlevélre azt a hazugságot, hogy ez a szocialisták ajándéka, rajta van. Az ellenzék reklamálhatott Gál J.-nél, aki levegőnek nézte a Hír TV riporterét. Meg sem hallotta, mit kérdez, nem is érdekelte. Következmények nélküli Gál J., mondaná Fricz Tamás.
Tökéletesen érzékelhető, hogy az ellenzék két tűz közé szorult. Egyfelől a koalíciós pártok tagjai lecsapnak minden félrehallott, félreértett vagy szimplán rosszindulatúan félremagyarázott mondatra, és már indul is a gépezet. Másfelől a nyilvánosság olyan össztüze zúdul az ellenzékre, hogy mindegy, mit tesz vagy mond, azt gúny, gyalázkodás, csúsztatás, hazudozás és tömény rosszindulat kíséri. Partner hozzá a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava, a Metro újság, a 168 Óra, a Magyar Narancs, az ÉS, a Hetek, a megyei lapok tekintélyes hányada, a közszolgálati televízió, a Nap-kelte, az ATV, a Klub Rádió, az RTL Klub, a TV2 és Dávid Ibolya egyszemélyes médiafelelős. Külön dobogó illeti a Heti hetest, amelynek konzervatív változata a mai napig sem született meg, nevetséges és mondvacsinált ürügyek miatt.
És ha nem a Fidesz van terítéken, akkor a jobboldal. A monstruózus almacsutka a szocialisták torkán. Csoda, ha Antall József szobrát újra és újra elcsúfítják? Hogy Horn Gyulának a jobboldal egy istenverte képződmény? Hogy a szabad demokraták minden publicistája egy „normális”, „szalonképes” jobboldalért kiált? Lehetőleg olyanért, amelyben ők maguk lennének az ideális jobboldal. Mert nem volna itt semmiféle árok vagy kettéosztott ország, ha mondjuk az MSZP lenne az egyeduralkodó párt, és körülötte bolyongana néhány szóra sem érdemes kis pártocska. A kormányzás sem lenne probléma többé, a nagy testvér, az MSZP hol a pici MDF-et, hol a másik törpét, az SZDSZ-et venné maga mellé díszflastromnak a kormányába. Egy nagy jobboldali váltópárt, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség ma hihetetlenül idegesítő, hogy ne mondjam, megoldhatatlan feladvány a szocialistáknak, akik még mindig azt hiszik, hogy a szocializmus örökségéből jár nekik a hatalom. Mindez egy Ron Werber nevű kampányführerrel súlyosbítva fölöttébb nyomasztó hetekkel a választások előtt.
Ideje lenne offenzívabbnak lenni, és az ájtatos széplelkeket félretenni az útból békésebb időkre. Kinn a tábla, tisztelt jobboldal, tisztelt Fidesz, nem tetszenek látni? „Itt most háború folyik, a szeretet kényszerszabadságra ment.” Aki ezt nem veszi észre, azt a földbe fogják taposni.