Machiavelli újraéledő szelleme

Alig ült el a két évvel ezelőtti választás kampányzaja, máris újabb megméretésre készülünk. A júniusi európai parlamenti választás belpolitikai konzekvenciái kézenfekvők. Ha most alulmaradnak a kormánypártok, morális és politikai tőkéjük végképp odalesz. Készülődnek a politika erői, hiszen a tét igen nagy: az európai mandátumok kiosztása, birtoklása, elnyerése.
Döbbenten olvassuk, halljuk, hogy Machiavelli szelleme újraéled: ha a cél a hatalmat szolgálja, minden eszköz felhasználható, hirdetik egyes körök. Mint annyiszor, most is előkerül az arzenálból a legkönnyebben alakítható, lelkiismeretlen manipulátorok által mindenre felhasználható humáneszköz, a fiatalság. Viszonylag könnyen összegyűjthető néhány száz jobb sorsra érdemes, de tapasztalatlansága okán tévútra terelhető, téveszmék szolgálatába állítható fiatalember. Összeáll a csapat, s ha van valaki, aki megcsillantja előttük a könnyen elérhető pénz-hatalom, vagy ha úgy tetszik, hatalom-pénz jövőképet, nyitottá válnak veszélyes eszmék befogadására, tanulékonnyá a rombolás gyakorlatának technikájában. Elhiszik, ők az igazság egyedüli letéteményesei, az erősek jogán mindent megtehetnek, elvethetik a legelemibb morális törvényeket, etikai kódex, adott szó nem köti őket. A becsület, tisztesség nem az ő fegyvereiket élesíti, jobb elfelejteni ezeket az avíttságokat. A nagy vezető, a varázslatos mágus pedig már ott van közöttük, újra együtt a „csapat”.
Felmerült-e valaha is azokban a kérdés, akik létrehozták, életre hívták bizonyos kiválasztottakból ezt a győzelemre orientált harci egységet, hogy bevetésük egy állítólagos demokráciában, egy állítólagos társadalmi esemény előjátékaiba milyen következményekkel jár? Felmerült-e, mi lesz a jövőre gyakorolt hatása – bármely fél győzelme esetén – annak, ha elterjednek, beépülnek a közgondolkodásba azok az eszmék, amiket a csapat képvisel, amiket a nagy tanító szuggesztivitás útján beléjük oltott? Hiszen a tanultak nem könnyen felejthetők. A nagy titokzatossággal védett oktatások a résztvevők jellemét, világlátását, személyiségét is átformálták. Vad eszmék vallói maguk is vadakká válnak, s körülöttük a társadalom vadonná torzul. Törvényei félelmetesek: alapkövei az erőszak, a korlátlan önzés, az anyag sivár uralmának mindenek feletti elfogadása. Akik egyszer azt tanulták – mert megtanították nekik –, hogy az élet egy nagy csatatér, ahol ellenségként állnak egymással szemben a homo sapiens egyedei, azok körül kegyetlen harc lesz a lét, félelem uralja a társadalmat. Mi lesz a sorsa ilyen közegben a gyengének, betegnek, elesettnek?
A harci kiképzést kapott elit nem ismeri a szánalmat, érzéketlen a szenvedés iránt, megértés, segítőkészség mind-mind elfeledett hiábavalóság, őket nem korlátozza az elavult erkölcsi törvény.
Mi a biztosíték arra, hogy a csapattagok majd a távolabbi jövőben csak és kizárólag a kampányprogram kódjának irányába támadnak? A szellem kiszabadult a palackból, tudják-e, akarják-e visszatéríteni a mágusok? Veszélyes játékot játszanak, akik meghirdették a totális háborút a hatalom megtartásáért. A kiképzettek nem fognak békés bárányokká változni, a megrontott emberi személyiség nehezen javítható, a gonoszságra programozott gócok fertőzik a jövőt.
Nemrég gyászolt Európa. Hazánk is. A XX. századi történelem szörnyű bűnére, a holokausztra emlékeztünk. Siratjuk az áldozatokat, keressük a bűnösöket. Elfogadható-e nemzetek egészének vádlottak padjára ültetése, megáll-e a történelem ítélőszéke előtt a kollektív bűnösség elve? A borzalom valósággá válásához két elem kellett. A szörnyű tervet kiötlő bomlott agyú elit, és a minden parancsot teljesítő, gyűlöletre kiképzett végrehajtók hada. Ez utóbbiak is kaptak kiképzést, etikai kódex, morál, szikrányi humánum sosem kötötte őket. Gyűlöletre, embertelenségre oktatták ezeket is vezéreik. Kiválasztottak voltak, a nép egészéből kiválogatottak, alkalmasak arra, hogy gonosztevőkké formálódjanak. A pokoli következmény ismert. Kötelességünk odafigyelni, mert veszélyes, nagyon veszélyes dolog ma Európában ismeretlen kimenetelű „csapatjátékba” kezdeni.

A szerző nyugalmazott gimnáziumi tanár