Összeesküvés végzett Trumppal

Donald Trumpot pedig már közellenséggé tették, vesszőfutása üzenet a keresztény, nemzeti oldalnak.

Andrews légitámaszpont, 2021. január 20. Donald Trump leköszönõ amerikai elnök e minõségében utolsó beszédét mondja a marylandi Andrews légitámaszponton, ahonnan az elnöki géppel floridai birtokára repül 2021. január 20-án. Ezen a napon iktatják be hivatalába az új elnököt, Joe Bident. MTI/AP/Manuel Balce Ceneta Fotó: Manuel Balce Ceneta

Meggyőződésem, hogy az elmúlt hetek egyik legfontosabb írása az amerikai Time magazinban jelent meg. A cikk írója, ­Molly Bell talán butaságból, talán hiúságból indíttatva részletesen leírta, hogyan befolyásolták a 2020-as amerikai elnökválasztást. Maga a szerző használja az összeesküvés kifejezést, azzal a sajátos felhanggal, hogy ezzel a többlépcsős művelettel mentették meg az amerikai demokráciát. Sajátos nézőpont, amikor alapvetően antidemokratikus, ám a törvény betűjével nehezen ütköztethető módszerekkel kell megvédeni a demokráciának nevezett valamit.

Mielőtt ezt az összeesküvést boncolgatnánk, nézzünk egy kicsit vissza a történelemben. Az első világháború, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése, a történelmi Magyarország feldarabolása is hosszú, sokismeretlenes folyamat tragikus végeredménye lett. Ennek egyik eleme volt, hogy az ellenséges hatalmak sikeresen épültek be a Monarchia hadseregébe, titkosszolgálatába. Alfred Redl vezérkari ezredes nevét sokan ismerjük. A cári hírszerzés már az 1900-as évek elején beszervezte a tehetséges fiatal tisztet. Zsarolhatósága, sértettsége és pénzéhsége optimális célponttá tette. Mai értékén alig egymillió euróért sorsdöntő információkat adott át az oroszoknak. Az akkori katonai titkosszolgálatnál dolgozó Redl mérhetetlen károkat okozott. Amikor az elhárítás lebuktatta, fontosabbnak ítélték a botrány elkerülését, mint az árulás teljes feltárását. Az orosz fronton elszenvedett vereség egyik kiváltó oka ez a hibás döntés lett.

A másik ismert személy Linder Béla vezérkari tiszt, a Károlyi-kormány hadügyminisztere, aki a Monarchia végnapjaiban szétzavarta a magyar honvédséget, ezzel megnyitva az utat az ország megcsonkítása előtt. Igen nagy valószínűséggel a szerb, majd a jugoszláv állam érdekében dolgozott. Árulkodó, hogy 1962-es halálakor a titói állam belgrádi dísztemetéssel ismerte el szolgálatait. Két ember, akik idegen állam szolgálatában árulták el saját országukat.

Visszatérve az Egyesült Államokra! Már a 2016-os elnökválasztási kampányban címoldalra került, hogy Hillary Clinton és Donald Trump küzdelmében az amerikai titkosszolgálatok is szerepet kaptak. A CIA és az FBI információit felhasználva igyekezett mindkét tábor lejáratni a másikat. A váratlan Trump-győzelem után azt láthattuk, hogy az elnök gyakorlatilag négy évig belpolitikai támadások kereszttüzében volt kénytelen kormányozni. Folyamatos védekezésre kényszerült az állítólagos orosz, kínai kapcsolatai, befolyás miatt. Szinte nem volt olyan hónap, hogy ne szivárgott volna ki valami kényesnek tűnő információ, amelyek döntő részéről később bebizonyosodott, hogy álhír, dezinformáció volt. Ebben a kommunikációs küzdelemben az elnök és legszűkebb köre magára maradt. Ugyanis nem tudta saját oldalára állítani sem a külügyi, sem a titkosszolgálati vezetést, és ami ennél még fontosabb, a szakmai apparátust sem.

Így történhetett meg, hogy már legalább 2019-től megindult az az összeesküvés – persze csak a demokrácia „védelme” érdekében! –, amelyről az elnöknek halvány gőze sem volt. Legalábbis az eredmény ezt mutatja.

Nézzük tömören, mit is fecsegett ki Molly Bell! A baloldali szakszervezetek, a liberális álcivil jogvédő szervezetek az internetes óriáscégekkel szövetkezve hajtották végre ezt a többlépcsős műveletet. A szakszervezetek négyszázezer aktivistával (!) szálltak be. A mintegy százötven álcivil szervezet a megmondóembereket, nagy látogatottságú internetes felületeket adta. Marc Zuckerberget (Facebook) és Jack Dorsey-t (Twitter) már 2019-ben „meggyőzték” arról, hogy Trump elnök fenyegeti a demokráciát, ezért közösségi oldalaikon aktívan szűrjék a szélsőségesnek minősített tartalmakat. No meg persze pénzzel is járuljanak hozzá a győzelemhez. Zuckerberg potom háromszázmillió dollárt adott.

A műveletet irányító agytröszt vezetője Mike Podhorzer volt, aki digitális kampánytechnikákkal foglalkozó cégeket vezetett, és a szakszervezet elnökének főtanácsadója volt. Heti kétórás eligazításai alapján működött a rendszer. Az egyes tagállamokra szabott, speciális információkat, mémeket gyártottak, ezzel célzottan befolyásolva a választói célcsoportokat. Sikerüket jelzi, hogy több mint egymilliárd megtekintést produkáltak. Magyarul, sikeresen elérték a választókat a nagy pontosságú, célzott dezinformációk. Molly Bell azt is leírta, hogy eredményesen be tudtak épülni a Trump-szkeptikus republikánusok soraiba, kormányzói hivatalokba és a kongresszusba is. Hát nagyjából így működött az összeesküvés, amivel sikeresen hatalomra segítették Joe Bident. No meg persze a mögötte álló gazdasági, politikai és ideológiai érdekcsoportokat is. Mindezt az amerikai demokrácia védelme érdekében tették.

Száz évvel ezelőtt még ellenséges hatalmak beszervezett, fizetett ügynökei segítették Magyarország feldarabolását, Károlyi és Kun Béla hatalomra kerülését. Napjainkban látszólag sokkal finomabban mennek a dolgok. Nem kellenek idegen hatalmak katonai és titkosszolgálati műveletei egy világhatalom meghódításához, szétveréséhez. Elég egy profi, elszánt élcsapat. Ha van pénze, eszköze, információja, akkor tud győzni. Ráadásul ebben az a legfélelmetesebb, hogy a hétköznapi szavazó észre sem veszi, hogy átverték. Hamis hírek, lejáratókampányok alapján döntették el vele, hogy kire adja a szavazatát. A végén pedig az összeesküvés szervezői még úgy is érzik, hogy mindezt leírhatják, nyilvánosságra hozhatják, hisz győztek. Donald Trumpot pedig már közellenséggé tették, vesszőfutása üzenet a keresztény, nemzeti oldalnak. Így jár mindenki, aki nem a balliberálisok szabályai szerint játszik.

Az összeesküvés sikere után pedig miért kérnék számon a győztesek a titkosszolgálatokon, hogy ők hol voltak és mit ­miért tettek ebben a történetben?

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója