Szeptember 30-án ismét eljött a nap, amikor a Központi Statisztikai Hivatal publikálta az aktuális bérstatisztikákat. A GDP-adatok után talán ez a statisztika kapja a legnagyobb figyelmet a közvélemény részéről, azonban pontosan emiatt vagy ennek ellenére sok téves információ kering vele kapcsolatban a közbeszédben, amelyek egy részét ezúton igyekszem eloszlatni.
Először nézzük, hogy mit mutatnak az adatok! 2019 júliusában a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset 362 600 forint volt, amely 10,7 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához viszonyítva. Ezen belül is a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások körében 11,8 százalékos, míg a költségvetési szférában 7,1 százalékos növekedést mértek. A nettó, vagyis a kézhez kapott átlagkereset szintén 10,7 százalékkal 241 100 forintra nőtt, míg a családi adókedvezményeket is figyelembe véve 248 600 forintra.
A közvélemény részéről az egyik kritika, hogy az átlagos kereset nem is ennyi. A probléma itt elsősorban az, hogy amit a köznyelv átlagnak tekint, vagyis egy tipikus munkavállaló jövedelmét, azt nem az átlag mutatja meg, hanem a medián. A közgazdászok az átlagot elsősorban azért szeretik, mivel van egy olyan tulajdonsága, hogy ha minden munkavállalóhoz ezt az értéket rendeljük, akkor a tévedésünk, a tényleges bértől való eltérés összességében minimális lesz. Ugyan a kiugróan magas keresetek torzíthatják az értékét, de a változása jól jellemzi a gazdasági folyamatokat.
A másik kritika, hogy sokan nem érzik a pénztárcájukon a közölt növekedést. Ennek oka, hogy a gazdaság különböző szegmenseiben eltérő bérfolyamatok mehetnek végbe. Ebből a szempontból azonban kedvező folyamatokat mutatnak a részletes adatok. Ágazati bontásban pontosan azokon a területeken nő gyorsabb ütemben a bér (mezőgazdaság, építőipar, kereskedelem), amelyek alacsonyabb szintről indulnak, míg a magasabb jövedelmet kínáló ágazatokban pénzügyi szolgáltatások, a bérfolyamatok is visszafogottabbak, amely hozzájárul a bérkülönbségek csökkenéséhez. Ez alól kivételt talán csak az állami szféra jelent, ahol továbbra is szükség van a korábban megkezdett bérfelzárkóztatás folytatására.
Ez azonban nem ad magyarázatot arra, hogy honnan tudjuk mégis, hogy emelkednek a bérek, és ez széles kört érint. Onnan, hogy mi, elemzők nemcsak egy adatot vizsgálunk, hanem adatok sokaságát, amelyek együttesen mutatnak képet a gazdasági folyamatokról. Az első adat, amit megvizsgálunk, általában a foglalkoztatottak száma, mivel az átlagbér recesszióban is emelkedhet, amennyiben a vállalatok elsőként az alacsonyabb termelékenységű és így alacsonyabb keresetű munkavállalókat bocsátják el. Szerencsére jelenleg nem ez a helyzet, a dinamikus béremelkedés a foglalkoztatás bővülése mellett megy végbe.
Azonban ez még mindig nem jelenti egyértelműen, hogy a bérfolyamatok széles réteget fednek le. Ennek egy jó indikátora például a kiskereskedelmi forgalom vagy a turizmus. Maradjunk az előbbinél. Augusztusban a kiskereskedelmi üzletek forgalmának volumene, vagyis a vásárolt mennyiség 5,3 százalékkal nőtt. Ez, ha figyelembe vesszük, hogy a fogyasztói kosár ára 3,1 százalékkal nőtt augusztusban, jelentős bővülést jelent, amelyre más elfogadható magyarázat, mint a rendelkezésre álló jövedelmek dinamikus emelkedése, nehezen található. A bérfolyamatok alátámasztásához hadd említsem meg a személyijövedelemadó-bevételeket. 2019 augusztusában a költségvetésnek 205,0 milliárd forint bevétele származott szja-ból, amely 12,5 százalékos növekedést jelent. Ez szintén dinamikus béremelkedést jelez, amelyet a növekvő foglalkoztatás is támogat, hozzájárulva a költségvetés helyzetének javulásához és végső soron az államadósság csökkenéséhez.
„Szakmai” körökből az egyik leggyakoribb kritika, hogy a jelenlegi bérfolyamatok nem fenntarthatók. Ehhez kapcsolódóan először tekintsük át, hogy milyen tényezők is befolyásolják a jelenlegi bérfolyamatokat. Az egyik tényező a minimálbér és a garantált bérminimum alakulása. A két, törvényileg meghatározott bér év elején egyaránt 8-8 százalékkal emelkedett, vagyis a legalacsonyabb keresetűek az idén legalább ekkora növekedést tapasztaltak, már ami a kapott bérüket illeti.
Azonban, ahogy láthattuk, az átlagkereset ennél gyorsabb ütemben emelkedett, amelyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy más tényező is közrejátszott a bérfolyamatokban. Ez pedig a munkaerőhiány. Magyarországon, az EU több más országához hasonlóan, munkaerőhiány van, azonban ennek a fő oka nem elsősorban az elvándorlás vagy a munkaerő-állomány alacsony képzettsége, hanem a vállalatok erőteljes munkaerő-kereslete. Onnan tudjuk mindezt, hogy jelenleg több mint 4,5 millió munkavállalót tart számon a KSH, míg 2007-ben, a válságot megelőzően a számuk csupán 3,9 millió főt tett ki. Vagyis a vállalatok az utóbbi években jelentősen bővítették állományi létszámukat, azonban a gazdasági növekedés miatt ezt tovább folytatnák. Így igyekeznek újabb munkavállalókat bevonni, illetve megtartani a régieket, amelynek az egyik legjobb módja a kínált bérek emelése.
Az aggodalmak elsősorban onnan származnak, hogy ha túl gyors ütemben emelkednek a bérek és így a költségek, akkor a vállalatok egy része nem bírja majd a versenyt, csődbe megy, vagy a külföldi vállalatok esetén áthelyezi a termelését egy másik országba. Ezen feltételezések alapja, hogy a vállalatok Magyarországon korábban az egyensúlyinak megfelelő vagy ahhoz nagyon közeli bért fizettek. Ez azonban csak feltételezés, alátámasztására szakmai körökben továbbra is várunk. A külföldi vállalatok exodusától ennek ellenére sokan tartanak, azonban fontos kiemelni, hogy a hosszú távú felzárkózás érdekében a gazdaság működését nem lehet az alacsony bérekre építeni, habár a korábbi években ez segítette a magyar gazdaság növekedését, amennyiben utol kívánjuk érni Ausztriát, ezt a korszakot inkább előbb, mint utóbb le kell zárnunk például a magasabb hozzáadott érték előállítása révén.
Mit tehetnek a vállalatok a dinamikus béremelkedés hatásainak csökkentése érdekében? Egyrészt árat emelhetnek, ez azonban csak tüneti kezelés. Másrészt dönthetnek amellett is, hogy beruháznak, javítják a termelékenységüket, hogy képesek legyenek kigazdálkodni a magasabb béreket. Ez utóbbinak látjuk jelét a beruházási adatokban, a második negyedévben például a legalább ötven főt foglalkoztató vállalkozások beruházásai egy már eleve magas szintről 30,7 százalékkal emelkedtek. Segítik a vállalatokat az adócsökkentések is. Júliusban ismét két százalékponttal csökkent a szociális hozzájárulási adó mértéke, amelynek köszönhetően a vállalatok anélkül emelhetik a nettó bért, hogy az emelné a költségeiket. A legnagyobb segítség számukra ugyanakkor a gazdaság dinamikus bővülése, amely bevételi oldalról támogatja a béremelési folyamatokat.
Összességében elmondhatjuk, hogy amíg a gazdaság négy-öt százalék körül bővül, az infláció a jegybanki célnak megfelelő három százalék körül ingadozik, a munkát terhelő adók tovább csökkennek, a tíz százalék körüli átlagbér-emelkedés igenis fenntartható.
A szerző a Századvég Gazdaságkutató makrogazdasági elemzője
