A tőkének nincs szaga

Egy felmérés szerint Magyarország tőkevonzó képessége továbbra is kiemelkedik a régióból.

Még mindig jelentős a szektor hozzájárulása a GDP-hez Fotó: Kurucz Árpád

Miközben hazánkban állítólag diktatúra van és lábbal tiporják a demokráciát, addig az amerikai Citibank felmérése alapján Magyarország tőkevonzó képessége továbbra is kiemelkedik a régióból. Egy főre vetítve az éves gazdasági teljesítmény, vagyis a GDP-arányában csak Prága előzi meg Budapestet. Konkrétan: a bruttó hazai termék arányában a csehek 67 százalék körül járnak, mi pedig 63-64 százalék körül. Rajtunk kívül a kelet-közép-európai térségből ilyen kimagaslóan jó értékkel senki sem rendelkezik. Ezek természetesen a 2019-es számok, s a 2020-as járvánnyal fertőzött üzleti év után a helyzet jövőre minden bizonnyal normalizálódik. Vagyis a remény adott arra, hogy továbbra is az élbolyban maradjunk. Legalább a második helyen.

De nézzük az adatokat! A magyarországi működőtőke-befektetések (FDI) tavaly meghaladták az ötmilliárd eurót. Míg hosszú időn keresztül a vezetést a német beruházóknak köszönhettük, a múlt esztendőben a prímet ezen a téren átvették a dél-koreai befektetők. Olyannyira, hogy csak Dél-Koreá­ból két és fél milliárd euró befektetés jött az országba. Ha pedig nem pusztán a régiós helyezésünket nézzük, akkor nemzetközi összehasonlításban Magyarország a 16. helyen áll a tőkevonzó képesség alapján. Ezek a befektetések pedig a jövőben is hozzájárulnak az EU átlagos bővülési üteméhez viszonyított két százalékpontos növekedési előny megőrzéséhez – ezt a sokszor hangoztatott gazdaságpolitikai célt évek óta gond nélkül teljesítjük. Gondoljunk csak arra, hogy a magyar gazdaság 2020 márciusáig a rekordok időszakát élte, az európai uniós tagországok közül a leggyorsabb növekedési ütem a miénk volt. Ne szerénykedjünk: 2018-ban és 2019-ben is gyakorlatilag Európa-bajnok növekedést tudtunk felmutatni.

Közben a magyar export is évről évre rekordot döntött: Magyarország lakosságszámban a 92. helyen áll a világban, exportteljesítményben pedig a 34. helyen. Akik ezzel kapcsolatosan úgy vélik, hogy hazánk az összeszerelő üzemek uniós lerakatává vált, óriásit tévednek. Tudniillik a magyar munkavállalók szorgalma, szaktudása és a beruházók bizalma nyomán előállt az a helyzet, hogy a világpiacon a legversenyképesebb termékek és szolgáltatások közé tartoznak az általunk előállítottak. Kétségtelen persze, hogy a megváltozott munkaerőpiaci helyzetet nézve érdemes a befektetések minőségi jellegére helyezni a hangsúlyt a mennyiségi mutatók helyett. A nálunk befektetni kívánó vállalkozásokat a kormány arra kéri, hogy növeljék a termelékenységet, új technológiákat hozzanak Magyarországra.

Fontos elem az is, hogy 2010 óta a vidéki városok teljesítménye és tőkevonzó képessége jelentős mértékben javult. A Budapest- és Nyugat-Magyarország-központúságot felváltotta egy egészségesebb szerkezet. Eger, Debrecen, Kecskemét vagy éppen Nyíregyháza feljövőben van, csakúgy, mint a Jászság. Akárhogyan is, 2019-ben is kiemelkedő beruházási aktivitás jellemezte a hazai vállalatokat: a nemzetgazdasági beruházások nagyságrendje tizennégy százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Mindezért természetesen küzdeni kellett: a tőke nem jótékonysági alapítvány, nem a két szép szemünkért telepszik ide. A kormány átalakította az ösztönzési rendszerét – elsősorban a technológiai színvonal, a hozzáadott érték és a kutatási-fejlesztési tartalom alapján –, ezért Magyarország az erősödő globális versenyben is vonzó befektetési célpont maradhat.

De ne beszéljünk rébuszokban: az autóipari beruházások, azon belül is elektromobilitáshoz kapcsolódó gyártási kapacitások bővítése történt az elmúlt években, talán nem véletlenül: ebben a szegmensben vagyunk a legjobbak. Ejtsünk azonban néhány szót arról is, hogy kik is a mi nagy befektetőink! Elsősorban a német vállalatok: nélkülük nem születhetett volna folyamatos kiviteli és beruházási csúcs az utóbbi években. Bár Magyarország a legtöbb nagypolitikai kritikát pont Németországból gyűjtötte be, ez a gazdasághoz kapcsolódó számokon nem látszik, sőt! Hazánkban hatezer német cég csaknem háromszázezer munkavállalót foglalkoztat, és tavaly rekordértéken zárt a két ország kereskedelmi forgalma.

Jöjjön néhány fontos adat: a korai kilencvenes évek óta négymilliárd euróról 57 milliárd euróra bővült a német–magyar áruforgalom értéke. Természetesen fontos befektetőink az észak-amerikaiak, a britek, az olaszok, a franciák, az osztrákok, a hollandok vagy éppen a svájciak is. Csupa-csupa olyan ország, amelyeknek vezető politikusai a jogállamiság témaköré­ben oktatnák ki a magyar kormányt. Ennek ellenére megéri nekik itt gyárakat, globális cégképviseleteket működtetni. A pénznek, akarom mondani: a tőkének nincs szaga.

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese