Ruszkik, haza?!

Pontosan látja Csányi Sándor, hogy a szurkolókat nem korholni, hanem kérlelni kell. A magyar labdarúgás erejét elsősorban, sőt mindenekelőtt ők jelentik. Olykor nehéz velük, nélkülük viszont lehetetlen.

Soccer Football - Europa League - Group H - Ferencvaros v CSKA Moscow - Groupama Arena, Budapest, Hungary - November 7, 2019 CSKA Moscow fan wears a mask and holds flare during the match REUTERS/Bernadett Szabo - RC2L6D9PMSS4 Fotó: REUTERS

Azt gondolhatnánk, Csányi Sándort megszállta a Szentlélek. Az egyik nap Marco Rossit biztosítja arról, hogy akkor is számít rá, akkor is ő marad a szövetségi kapitány, ha nem jutnánk ki a részben hazai rendezésű 2020-as Európa-bajnokságra, a másik nap szózatot intéz a szurkolókhoz. Ez persze csupán kommunikációs fogás, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnökével készített hosszú interjú vasárnap kerül adásba az M4 Sporton, ebből csepegtetnek nap mint nap szemelvényeket az érdeklődést felcsigázandó. Rendben, az olasz szövetségi kapitány maradjon, akár megdicsőül, akár elbukik a magyar válogatott, ha valamiben, hát ebben nemzeti konszenzus van.

A szurkolókhoz ilyen nyájasan azonban még sohasem szólt az MLSZ hivatalban lévő elnöke. Csányi Sándor kérve kéri a drukkereket, ne viselkedjenek csúnyán a válogatott mérkőzésein, mert nincs eszközünk – még neki sem! – az európai labdarúgás és hát önként vállalt feladataként az emberi jogok és a tolerancia háborítatlan érvényesülése, az ekképpen megálmodott rózsaszínű és szivárványos jövő felett hűbérúrként őrködő Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) igazságos és arányos fegyelmi büntetéseivel szemben. Csányi töredelmesen beismeri, megérdemelten bűnhődtünk stadionbezárással a Szlovákia elleni Eb-selejtező után.

„A Magyar Labdarúgó-szövetség csatlakozott ahhoz az UEFA-konvencióhoz, miszerint zéró toleranciát alkalmazunk a rasszizmussal szemben. A huhogás, a cigányozás, zsidózás, sorolhatnám, ezek a rasszista történések a stadionban és a pályán is nagyon súlyos büntetést írnak elő. És nagyon fix, pontos szabályozás van, hogy milyen büntetést szabhat ki a fegyelmi bizottság. Ezért mi nem kaphattunk mást, mint teljes stadionbezárást a szlovák meccs után” – jelentette ki, majd arra figyelmeztetett, jöhetnek súlyosabb büntetések is, mint pontlevonás vagy akár az európai versenyekből való kizárás. „Tehát kérem a szurkolókat – megértem, hogy indulatosak, hogy szidják az ­MLSZ-t, ugye, lehet bu…i MLSZ, a legújabb a szar b…zi MLSZ –, szidjanak engem, csak ne legyenek rasszisták. Ne adják fel a magas labdát, hogy megbüntessenek bennünket, mert sajnos kényszerpályán vagyunk” – indokolta a könyörgését.

Az MLSZ elnöke a Ferencvárost állította követendő példaként: „Csodálom és örömmel láttam, hogy a Fradi kupameccsein lehetett jó hangulatot teremteni és támogatni a csapatot petárdák és rasszizmus nélkül is. Csak gratulálni tudok a Fradi vezetésének és szurkolóinak is ahhoz a magatartáshoz, amit tanúsítottak. Az lenne a jó, ha ez a magatartás a válogatott meccseken is visszaköszönne.” Ez mind szép és igaz, a fradisták újabban súlyos vereség után is megtapsolják az övéiket, s nem foglalkoznak sem az ellenféllel, sem a játékvezetővel.

Ám az MLSZ elnöke elkövetett egy hibát. Nem számolt azzal, hogy az interjú felvétele és adásba kerülése között a Ferencváros kényes meccset vív az orosz katonacsapattal, a CSZKA-val, a szovjet idők szimbolikus együttesével. S a csütörtöki találkozón a fradistáknál elszakadt a cérna, többször is felzúgott a „Ruszkik, haza!” rigmus.

És most a Ferencváros vezetői feszülten latolgathatják, hogyan vélekednek erről az UEFA Nyon-i agytrösztjében. Eleresztik a fülük mellett a bántó mondatot, a közelmúlt példás magatartására tekintettel beérik dorgálással, netán beleerőltetik a „provokatív politikai üzenet” kategóriájába, horribile dictu rasszizmust kiáltanak? Már írtunk róla, az UEFA fegyelmi szabályzatában a 16. paragrafus 2. bekezdése a)-tól f)-ig nyolc pontba foglalja a szurkolói kihágásokat az ellenfél himnuszának megzavarásától a pályára özönlésig. Az e) pont alatt olvasható a következő: „Provokatív üzenetek közvetítésére alkalmas gesztusok, szavak, tárgyak és egyéb eszközök, amelyek nem illenek egy sportrendezvény kereteihez, különös tekintettel a politikai, ideológiai, vallási vagy megfélemlítésre alkalmas tartalmú provokatív üzenetekre.”

Külön paragrafus – a 14. – foglalkozik a rasszizmussal, egészen pontosan „rasszizmus és egyéb diszkriminatív cselekedek” a szakasz címe. Az 1. bekezdés ezt tartalmazza: „Az a labdarúgó vagy sportszakember, aki mást vagy bármilyen személyekből álló csoportot rasszizmus formájában emberi méltóságában megsért, ideértve a bőrszínre, vallásra, etnikai hovatartozásra való sértést, fegyelmi vétséget követ el.” Az UEFA értelmezésében tehát az etnikai alapú sértegetés is – lehet – rasszizmus.

Vajon tudják, akarják-e azt végiggondolni az UEFA technokratái, hogy a mérkőzést november hetedikén, a nagy októberi (hogy is van ez: októberi novemberben…?) szocialista forradalom százkettedik évfordulójának napján játszották – amely aztán közvetetten negyven évre meghatározta Magyarország sorsát –, másképpen azon napok után hatvanhárom évvel, amikor a szovjet hadsereg vérbe fojtotta a magyar forradalmat és szabadságharcot? Vajon tudják, akarják-e azt végiggondolni az UEFA technokratái, hogy a „Ruszkik, haza!” máig elevenen élő tömör kifejezése az elnyomás elleni tiltakozásnak, s elsősorban nem az orosz népnek, hanem a szovjet diktatúrának címezve? Vajon tudják, akarják-e azt végiggondolni az UEFA technokratái, hogy a magyar történelmi tudatalattiban máig terhes napon az orosz vendégek egy csoportja ráadásul tiszteletlenül viselkedett, s a mérkőzés előtt az utcán összetűzést provokált a hazaiak­kal, amelyre válaszul a „Ruszkik, haza!”, ha nem is szép, de arányos válasz egy futballstadionban.

Vagy csak azt rögzítik, hogy a ferencvárosi drukkerek provokatív politikai üzenettel sértegették az orosz nézőket, s mint visszaesőkre akár a rasszizmus vádját is rájuk lehet húzni?

Van itt játéktér – az UEFA alelnökének is, aki nem más, mint Csányi Sándor. Befolyását latba vetve legalább annyit elérhetne, hogy a rasszizmussal, amely a bűnök bűne, ne mossanak, ne moshassanak egybe minden kihágást.

Azt viszont pontosan látja Csányi Sándor, hogy a szurkolókat nem korholni, hanem kérlelni kell. A magyar labdarúgás erejét elsősorban, sőt mindenekelőtt ők jelentik. Olykor nehéz velük, nélkülük viszont lehetetlen.