Szénanátha és a Summa Technologiae

Stanislaw Lem regénye főleg Olaszországban játszódik, ahol egy titokzatos betegség kezdi el szedni az áldozatait.

Lovászy László
2020. 03. 25. 14:00
null
Miln, 2020. februr 26. Arcmaszkot visel jrkelk Milnban 2020. februr 26-n. A Knban felbukkant, tdgyulladst okoz j koronavrus olaszorszgi fertzttjeinek szma elrte a 374-et, legkevesebb 12 ember vesztette lett. MTI/EPA/ANSA/Matteo Corner Fotó: Matteo Corner Forrás: MTI/EPA/ANSA/Matteo Corner
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Yuval Harari, a Homo Deus sikerszerzője és világszerte ünnepelt, jeruzsálemi Hebrew University sztártudósa a napokban kijelentette – Benjamin Netanjahu kapcsán –, hogy a koronavírus megszüntette a demokráciát, mert az izraeli miniszterelnök a koronavírusra hivatkozva korlátozza a demokráciát és egyébként is diktatúrát épít. Harari úgy látja, hogy bár a zsidó állam jobboldali miniszterelnöke az előző választást elvesztette és ügyvezető kormányfőként teszi meg a vészhelyzethez igazodó, szerinte diktátori intézkedéseket, de mindeközben a jelenlegi új parlamenti többség képtelen kormányt alakítani. Csak halkan jegyezzük meg, hogy a baloldali francia Macron alatt közel két évig volt érvényben a rendkívüli állapot Franciaországban a terrortámadások miatt.

A koronavírus új helyzetet teremtett. Pontosan 45 éve jelent meg Stanislaw Lem kisregénye, a Szénanátha. Az 1975-ben megjelent regény főleg Olaszországban játszódik, ahol egy titokzatos betegség kezdi el szedni az áldozatait. A regény főhőse, egy amerikai katona próbálja megfejteni a titkot, miközben semmit sem tudnak az okokról. A sztori érdekessége nem is az összeesküvés-elméletek, meg az esetek leírásában rejlik, hanem inkább az adat mint tudás és hatalom kérdésének a boncolgatásában érdekes. Lem olyan számítógépről ír a regényben 1975-ben(!), amely képes a bűnözéssel kapcsolatos modelleket és összefüggéseket feltárni. Az alapkérdése az, hogy mi történik akkor, ha a gépbe táplált egyre több információ mintegy önálló életet kezd élni, és gyakorlatilag előrevetíti és meghatározza azt, ami bekövetkezhet.

Mint ahogy egyre több ország rendőrsége már jelenleg is tesztel ilyen bűnügyi algoritmusokat 2020-ban, vagy ahogy a Lancet folyóiratban január végén megjelent számítógépes modell alapján megjósolták, hogy a korlátozott információkon alapuló kínai esetek száma brutálisan meg fog ugrani. Az elmúlt két hónapban a kínai hatóságok és a velük együttműködő emberek együttesen – úgy tűnik – sikeresen kezdik legyőzni a járványt.

A mai fiatalság talán kevéssé tudja, de a lengyel Lem a szocialista Kelet-Európa legnagyobb formátumú és hatású írója volt a sci-fi irodalom területén. Manapság az izraeli Yuval Harari művei ugyan milliós példányszámban fogynak és olyan témákkal foglalkozik, hogy milyen lesz a jövő és milyen kihívások lesznek. Harari meg sem említi Lemet a legutóbbi sikerművében, a Homo Deus-ban. Nos, nézzük meg, hogy Lem milyen témákat boncolgatott egy másik, gyakorlatilag ismeretlen, korábbi művében, a Summa Technologiae-ban!

Azzal kezdi Lem, hogy párhuzamosan két evolúció is zajlik: egy biológiai és egy technológiai, amely utóbbit az ember indította útjára. Itt a lengyel sci-fi szerző már 1963-ban felvetette azt a kérdést, hogy az un. technoevolúció erkölcsi aspektusaira milyen válaszokat lehet és kell adni. Lem a “természet szabályozása” és az „emberiség szabályozása” kapcsán már olyan kérdéseket feszegetett akkor, hogy milyen legyen a Föld összjövedelmének igazságos elosztása, az orvostudomány sikerei a halálozási arányszám csökkentésével a népesség hatalmas arányú gyarapodásnak fog indulni (ez olyannyira bekövetkezett, hogy 1970 óta közel megduplázódott), az életkörülmények megkönnyítésének technológiája az élet elsekélyesítésének eszközévé válik, valamint a tömegkommunikációs eszközök a szellemi javak engedelmes megsokszorozóiból „kulturális selejttermelőkké” válhatnak.

A Summa Technologiae olyan témákkal – hívószavakkal – is rendelkezik az Introellektronika című fejezetben, mint a tudomány mítoszai, az elektrokrácia veszélyei, a kibernetika és szociológia, az elektronikus agyak hitei, vagy éppenséggel az információval járó gondok. Külön fejezetet szentel Lem a „fantomológiának”, ami nem más mint a ma ismert 3D valósága, illetve az éppen egyre több helyen fejlesztés alatt álló, virtuális eszközök (implantátumok?) világa, vagyis a természetben elő nem forduló, kreált modellek.

Elképesztő olvasni Lem szavait 1963-ból, 6 évvel a Holdra lépés előtt, ahogy a világok teremtéséről és információk tenyésztéséről, az automatikus „univerzális plagizátor”-ról, vagy éppenséggel imitológiáról értekezik, amely utóbbi a természeti törvényeken alapuló matematikára, vagy ahogy ő írja: az algoritmusokra vonatkozik. Megdöbbentő, hogy Lem már akkoriban a kiborgizálás és az önfejlődésű (öntanuló) gépekről is írt, méghozzá egy évvel Harari születése előtt.

Lem négy évtizeddel később a Szempillantás című művében áttekintette, hogy korábbi gondolatai mennyiben és hogyan váltak valóra 2005-re, egy évvel a halála és két évvel az érintőképernyős mobiltelefonok atyja, az első iPhone megjelenése előtt. (Harari ekkor 29 éves volt és a lovagkorról írt munkáján dolgozott, ami a 11-12. századi katonai kultúráról szólt.)

Igazából nem is az a lényeg, hogy mennyi valósult meg Lem jóslataiból és ezeket a technológiai innovációkat ma hogyan is nevezik, hanem az, hogy ezekről a témákról már most kell beszélni és a tudományos és egyre kevésbé fantasztikus irodalom megszerettetése és a jövő tudós, erkölcsös nemzedékeinek felnevelése egyre fontosabbá válik, különösen akkor, ha a jövőben egyre többször kell fordulnunk a tudományhoz, hogy modern életmódunk és fenntartható létfeltételeink biztosítottak legyenek.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.