A tegnap véget ért csúcstalálkozó ideje egy másik szempontból is feltétlenül értékelendő: a fogadó Li Ko-csiang kormányfőnek diplomáciailag egyszerűbb lett volna egy, a magyar választások utáni időpont kiválasztása, mégsem ezt tette. A világ második legnagyobb gazdasági hatalma most úgy szavazott bizalmat Magyarországnak, hogy értékelte a 2010-ben indult keleti nyitást, amelynek első mérföldköve Ven Csia-pao korábbi kormányfő budapesti látogatása volt.
Az azóta eltelt időszak bizonyítja, hogy nem mosolydiplomáciáról és üres ígérgetésekről van szó, sokkal inkább annak értékeléséről, hogy a régióban hazánk elsőként ismerte fel az „új és fontos szövetségek” jelentőségét. Valószínűleg azt a gesztust viszonozták most Pekingben, hogy Magyarország az elsők között lépett rá arra a „sajátos” és „szokatlan” útra, amely ma már a legkevésbé sem számít annak. Az új gazdasági központok felemelkedéséhez való igazodás, és a változásokban rejlő lehetőségek kihasználása mára európai gyakorlattá vált, de elsőnek indulni mindig nehéz.
A kormányfő pekingi beszédében ezt így fogalmazta meg: „Magyarországnak mindig is volt egy sajátos magányosságtudata, hogy mi rokontalan nép vagyunk, hogy egyedül vagyunk, hogy nekünk saját magunknak kell megtalálni a megoldásokat, nekünk innovatív módon kell gondolkodni ahhoz, hogy állni tudjuk a versenyt a világgal. Ezek az ösztönök segítettek 2010-ben, hogy Magyarország a saját út kereséséhez kezdjen.”
A számok azt mutatják, hogy megérte vállalni a kockázatot. A Kínába irányuló magyar export két számjegyű növekedést hozott, és a magas hozzáadott értékű szolgáltatások egyre nagyobb arányt képviselnek a kivitelünkben. Több kínai nagyvárosban magyar szakemberek magyar találmányok alapján tisztítják a vizet, csatornahálózatot építenek, és új épületeket terveznek.
Szimbolikus és gyakorlati jelentőséggel is bír, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium három kínai nagyvállalattal (az informatikai és távközlési piacon megkerülhetetlen Huaweijel, a ZTE-vel és a Wanhuával) is stratégiai együttműködési megállapodást kötött, amelyben több milliárd euró értékben új, magyarországi befektetések mellett döntöttek. Li Ko-csiang 2012-es budapesti látogatásakor egymilliárd euró fejlesztési keretről született megállapodás, amelyet most további elemekkel bővítettek.
Ezek közül a Budapest–Belgrád vasútvonal modernizálása és a fővárost elkerülő V0 tehervonatgyűrű kialakítása már olyan nagyságrendű fejlesztések, amelyben a kínaiaknak is megéri részt venni. Mindezt kiegészíti a magyarországi kínai fejlesztéseket támogató Bank of China, amely nemrég nyitotta meg fiókját a Belvárosban. Fontos előrelépés a kelet-közép-európai turisztikai központ felállítása, valamint a két jegybank közötti, tízmilliárd jüan értékű devizacsere-ügylet.
A kínai befektetőkért versenyfutás zajlik a térségünkön belül is: legfőbb riválisunk Lengyelország és Románia. Ezért kulcsfontosságú a Budapest–Peking közvetlen légi járat újraindítása két évvel a Malév (magyar feljelentésre kiszabott!) uniós gigabírság miatti csődje után. Pekingnek ugyanis a selyemút építése és az ötszázmillió fős EU-s piacra nyíló kapu megnyitása szempontjából minden versenyképességi tényező együtt számít.
