Magam ugyan nem vettem élő halat sohasem, de ismerek olyanokat, akik viszont rendszeresen, sőt, azt is tudom róluk, hogy eléggé el nem ítélhető módon a fürdőkádban tartották a szenteste vacsorájára szánt állatot. Higiénés szempontból ettől a megoldástól már gyerekkoromban egész családom idegenkedett, bár a kérdés erősen akadémikus volta letagadhatatlan, hiszen komfort nélküli kétszoba-konyhás lakásban laktunk.
Nem segített a különös rendelet homályának eloszlatásában a következő mondat sem: „Eladni csak olyan kábítást követően szabad, amellyel biztosítható, hogy a hal az eszméletét nem nyeri vissza.” De ki ellenőrzi azt, hogy a vevő, miután távozott a piacról, és már a kocsijában vagy a buszon ül, hogy az általa megvásárolt hal visszanyeri-e öntudatát, vagy sem? Faji jellegzetességei miatt szólni nem fog, az bizonyos. (Nagyon bízom abban, hogy André Goodfriend és hazai liberális barátai nem olvasnak ki e mondatomból kódolt fajelméletet, s nem szerkesztenek ki 2015-ben az amerikai külügyminisztérium jelentésében.) S a vásárló vajon meg tudja-e állapítani a szatyrában megbúvó halnak egyetlen farokmozdulatából, hogy az visszatérő energiáinak életjele volt-e, vagy a maga módján így intett végső búcsút a világnak?
Közeledik a karácsony, és meglehet, több áhítattal, de legalábbis komolyabban illene várni. De ehhez az is szükséges lenne, hogy a kényszeres rendeletgyártást függesszék fel azok, akik úgy érzik, akkor dolgoznak, ha mindennap rontanak kicsit a közérzetünkön. Valami szebb karácsonyi ajándékra számítana ez az ország, mint internetadóra, úthasználati díjra Budapest vonzáskörzetében, kötelező drogtesztre, vasárnapi zárva tartásra, kafetériamegadóztatásra. Jellemzően ezekből az internetadót vissza kellett vonni, a drogtesztet enyhíteni, a kafetériaadóztatást mérsékelni. Valahogy úgy gondolná az elkábított halak elkábítatlan vásárlója, hogy rendeletet hozni, sőt, arra javaslatot tenni is csak hosszas gondolkodás, tapasztalatszerzések, felmérések, hatásvizsgálatok után érdemes. Sokkal kisebb blamázs az, ha egy rendelet nem két, hanem hat hónap alatt születik és szavaztatik meg, mintha meghozatala után akár tüntetések, akár a józan ész hatására azt vissza kell vonni, vagy enyhíteni kell. Nem segít a karácsonyi békés hangulat kialakításában, ha a hatodik (!) ciklusát kezdő budaörsi független polgármester arról beszél a tévében, hogy semmilyen egyeztetésbe nem vonták be, holott vonzáskörzet lévén, az ottani lakosságot közvetlenül érinti az általa „tisztességtelennek, károsnak és végrehajthatatlannak” tartott útdíj. Sem az, hogy az óbudai fideszes polgármester szerint a Megyeri híd fizetőssé tétele újabb közlekedési problémákat fog okozni.
Egy jobboldali tévécsatorna műsorában az egyik közgazdász az internetadó bevezetése ellen tiltakozó tüntetésekre azt mondta, ez végül is felfogható társadalmi egyeztetésnek is. Erre azért ne vegyünk mérget. A társadalmi egyeztetés és a tüntetés közti számos különbség egyike éppen az, hogy az előbbivel az utóbbi kiküszöbölhető. Tanácsosabb tehát beiktatni a társadalmi egyeztetést, mintsem hogy később mandátumokkal kelljen fizetni a mulasztásokért.
