Violentele interetnice de la Targu Mures. A román történetírás ezzel a megnevezéssel vési az emberek emlékezetébe az 1990 márciusában Marosvásárhelyen történt erőszakos utcai cselekményeket. Az anyanyelvi oktatásért felvonuló erdélyi magyarok ellen hangolt, buszokkal a város központjába szállított románok összecsaptak a békés tömeggel, az incidens öt halálos áldozatot követelt és több százan sebesültek meg.
A kerekasztal-beszélgetésre meginvitált Tőkés László európai parlamenti teendői miatt nem tudott eljönni Brüsszelből, a hallgatóságnak küldött üzenetében azonban megemlékezett a 22 évvel ezelőtti eseményekről, és megköszönte a meghívást.
Fekete március. 1990 februárjában Sütő András erdélyi magyar író majd százezres felvonulást szervezett Marosvásárhelyen az anyanyelvi oktatás megteremtése érdekében. A demonstrációhoz csatlakozott a legnagyobb erdélyi városok (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda) magyar ajkú lakossága. Ezzel párhuzamosan elterjedt, hogy a magyarok Románia területi integritásának megbontásáért lépnek fel, és a felvonulók többször is románok ellen támadtak. A március 16-án kezdődő összetűzések során a román tüntetők Marosvásárhelyen leszaggatták a magyar nyelvű táblákat. Az erőszakos cselekmények, a mesterségesen gerjesztett magyarellenes indulat mögött elsősorban a Vatra Romaneasca nacionalista szervezet állt. Március 19-én a környékbeli, román többségű településekről buszokkal Marosvásárhelyre szállították a vidéki románokat. A tömeg megostromolta a helyi RMDSZ székházát, és megverte a békés elvonulásban reménykedő, az épületben rejtőzködő magyarokat. Többen, köztük Sütő András író súlyos sérüléseket szenvedett, bal szemére pedig megvakult. Másnap 100 ezer magyar vonult fel az igazságot követelve, azonban a kaszával, fejszével felfegyverkezett román ellentüntetők nekitámadtak a tömegnek. A román demonstrálókat végül a városba érkező hidegvölgyi cigányok és a Nyárád menti székelyek segítségével szorították ki a térről. Az eseményeket testközelből végignéző román katonaság és rendőrség meg sem próbálta megakadályozni az események eszkalálódását, ezért utóbb elterjedt: az összecsapások mögött a Securitate állt. A fekete márciust követően összeállított elítéltek listáján 43 magyar és cigány, illetve 2 román szerepel. Az összecsapások 5 halálos áldozatot követeltek.
Hídépítés
– Kétszer nem voltam Marosvásárhelyen: 22 évvel ezelőtt március 19-én, és ma. Először az akkori megbékélési kerekasztal, másodszor pedig a mai miatt – nyitotta meg az előadók sorát Smaranda Enache. – Mi, románok, hirtelen nem is tudtuk, mihez kezdjünk az események hatására. A provokációkra hídépítéssel próbáltunk válaszolni, és ezt tesszük folyamatosan 22 éve – tette hozzá a Pro Európa Liga magyarul tökéletesen beszélő elnöke. – Egyes románok, egyes magyarok voltak azok, akik részt vettek az eseményekben, nem pedig a magyarság és a románság – szögezte le Enache. „Itt az ideje, hogy megtudjuk, kik az igazi felelősök!”
A székelyek úgy tartják, a verekedés úgy kezdődik, hogy a koma visszaüt – élt egy régi szólással Király Károly, aki 22 évvel ezelőtt személyesen élte meg a magyarok elleni atrocitásokat. A Nemzeti Megmentési Front akkori alelnöke elmondta, korábban nem igazán volt rá példa, hogy románok támadtak volna magyarokra, főleg nem ekkora tömegben. Kiemelte: a kormány által 1990 januárjában kinevezett, Erdélyért felelős államtitkár a Vatra soviniszta szervezet tagja volt, így az akkori román kabinet felelőssége megkerülhetetlen az eseményekben.
Kiásták az apát az anya mellől
A volt újságíró úgy vélte, a román kormány a rendszerváltást követően egyértelműen és célzottan a kisebbségek, köztük az erdélyi magyarság ellen hangolta a lakosságot. Ezzel elsősorban a kommunista vezetők egy részének hatalomban maradásáról, és az ez elleni tiltakozásokról kívánta elterelni a figyelmet a kabinet. A zsurnaliszta megjegyezte, az erőszakos eseményekben az egyik legnegatívabb szerepet a román állami televízió játszotta, mely a marosvásárhelyi főtéren lemészárolt román asszonyokról és gyermekekről tudósított. A provokáció olyan hatásos volt, hogy voltak olyan felheccelt vegyes családok, akik kiásták sírjából a román származású apát a magyar ajkú édesanya mellől, és külön sírba temették el. Király Károly végezetül elmondta: a provokáció nem érte el politikai célját, mert míg az RMDSZ a második legerősebb pártként jutott be a parlamentbe a májusi választásokon, a Vatra mindössze két képviselői mandátumot szerzett a voksoláson.
Kitörölt emlékezet
Romániának és Magyarországnak el kell ismernie, meg kell védenie kisebbségeit, de ezeket nem politikai mechanizmusokkal lehet megtenni, vélte a felszólaló Gabriel Andrescu, a bukaresti Politikatudományi Intézet professzora. Radu Carp egyetértett Tőkés László üzenetével, és kijelentette: a 22 évvel ezelőtti események megmutatták, egy rezsim ideje lejárt, jöhet az új vezetés. Az elit részéről a magyarok és a románok körében is lezajlott a rendszerváltás, de ha most megkérdeznénk őket, mire emlékeznek a 22 évvel ezelőtti eseményekből, sokan nem tudnának felelni. Ők kitörölték memóriájukból ezeket a sötét napokat, hangoztatta a Bukaresti Egyetem alkotmányjogásza. – Sokkal nehezebb elfelejteni, mint megbocsátani. Még nem jött el a felejtés ideje, de azon már túl vagyunk, hogy megbocsássunk egymásnak – tette hozzá.
Schmidt Mária úgy vélte, azért fontos, hogy beszéljünk a fekete márciusról, mert együtt kell dolgoznunk a jövőben, ehhez pedig ki kell derülnie, hogyan manipulálta a két felet a korabeli román kormány. A Terror Háza igazgatója biztosra vette, hogy az erőszak elszenvedői – legyenek azok románok vagy magyarok – ma is megérdemlik a román kormány bocsánatkérését. Hangsúlyozta, a vásárhelyi magyarok segítségére siető cigányok szerepét sokáig nem értékelte megfelelően Magyarország, utóbb azonban ez is megtörtént.
Ott sem könnyű, ahol Antall József szavaival élve tetszettek forradalmat csinálni, és ott sem, ahol nem – vélte az igazgató. Schmidt Mária megjegyezte, ha Marosvásárhelyen emléktábla hirdetné a 22 évvel ezelőtti tragikus eseményeket, megfelelően leróhatná mindenki a tiszteletét az áldozatok emléke előtt.
2011-ben visszaemlékezésekkel tarkított, háromnyelvű kötet jelent meg a szomorú történésekre emlékezve, melynek címe: Egymásnak ítélve – Fekete március Marosvásárhelyen.
