„Én vagyok a Jani” – Baráti tűzben edződhet a demokratikus ellenzék

Nem tartja problémásnak Tóth Zoltán választási szakértő, ha egy elővoksoláson egymásnak esve kiszűrnék maguk közül a kínos személyeket a "demokratikus ellenzéki pártok".

Silány, diktatórikus, jobboldali pártok szerezhetnek képviselői helyeket a magyar Országgyűlésben az új választási törvény segítségével. Tóth Zoltán választási szakértő mondta el ezt több balliberális médiumnak is, ennek az állapotnak az eljövetelét pedig az általa kidolgozott, úgynevezett előválasztással akadályozná meg. Ezzel mérnék fel ugyanis, hogy az önmagukat demokratikusként aposztrofáló ellenzéki pártok jelöltjei közül ki a legerősebb. Az MSZP-nél Lamperth Mónika a választmány elé is vitte az ötletet a hétvégén, Szanyi Tibor pedig úgy fogalmazott kérdésünkre: jóindulatú vita zajlik a pártban a megoldási javaslatról. Tóth állítása szerint minderről tőlünk értesült. A Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció alelnöke, Debreczeni József viszont szkeptikus volt.

Tóth azért tartana elővoksolást, hogy „megmaradjon a sokpártrendszer Magyarországon”, ne csak a két nagy pártnak legyen lehetősége nyerni, mi több, ő lehetőséget, sőt mandátumot biztosítana a civil mozgalmaknak. Utóbbiak közül meg kell említenünk az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoportot, a Millát. Ennek legkézenfekvőbb oka, hogy maga Tóth is indult a bázisdemokraták alternatív köztársaságielnök-választásán, amelyen egyébként a választási szakértő nem jutott be a legjobb nyolcba. Az MNO-nak elmondta, a civileknek úgy biztosítana lehetőséget, hogy formalizálná az eddigi gyakorlatot, miszerint szinte mindig jut be az Országgyűlésbe pártlistán egy párton kívüli civil.

Jön a vokstorpedó

Tóth Zoltán elképzelése csak nevében egyezik az Amerikai Egyesült Államokban létező előválasztásokkal. Ott ez a procedúra a választási rendszer része, megtartja mind a két nagy párt. Ráadásul két fajtája is van: nyílt, amelyen mindenki szavazhat, ezeken a rivális hívei megtorpedózhatják a végeredményt azzal, hogy az általuk gyengébbnek tartott jelöltre szavazhatnak. (Vagy éppen a legmarkánsabb programmal előállóra: így garantálván, hogy az ellenfél embere a lehető legkevesebb bizonytalant szólíthassa meg. Remekül illusztrálja mindezt A hatalom árnyéka című film utolsó jelenete: az előválasztás során a körzetet hozó demokrata jelölt cinikusan gratulál ellenfelének a republikánus szavazatokhoz.) A zárt szavazáson viszont csak az előválasztást tartó alakulat regisztrált tagjai voksolhatnak.

Tóth egyébként úgy tartja – és ez is eltér az amerikai megoldástól –, hogy nem kell „lejátszani” a választást bizottságokkal, urnákkal, hanem a Millához hasonlóan a neten, virtuális szavazással döntetne a polgárokkal. Persze ez a módszer sem tartja távol a jobboldali szavazókat, akik a már vázolt módon és ismertetett logika alapján számukra kedvező jelöltet hozhatnának helyzetbe. Tóth azonban kérdésünkre elmondta: dacára annak, hogy keserűen csalódott a nagy pártokban, él benne egyfajta illúzió azt illetően, hogy nem követik el ezt a választási csalást.

Felépíteni egy jelöltet

Úgy látja, hogy ugyan minden politikai alakulatnak van egy „kezelhetetlen aktivista rétege”, akiket nem tudnak elriasztani ettől a fajta torpedózástól, de nagyon fontosnak tartja, hogy ez a réteg minél vékonyabb legyen. Rákérdeztünk arra is, hogy ezek szerint az amerikai előválasztásokon jelentkező átvoksolást választási csalásnak tartja-e, mire így felelt: „hát persze”. Kifejtette ugyanakkor, hogy ma nem lenne érdeke a kormánypártoknak, hogy választói nagyarányú szavazattal felépítsenek egy ellenzéki jelöltet, hiszen annak hirtelen jött népszerűsége könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat. Nem szól Tóth érve mellett az sem, hogy a Milla alaposan bereklámozott kezdeményezésére mindössze pár ezer szavazat érkezett, a végeredmény alakítása pedig sokak kedvét elvette a Facebook-csoporttól és további rendezvényeitől.

Kérdés az is, hogy az előválasztás alatt esetlegesen eldurvuló kampányból hogyan szökhetne szárba egy hiteles, demokratikus együttműködés. Mert az Egyesült Államokban ennek is van hagyománya, csak hogy egy aktuális és viszonylag visszafogott példát hozzunk: az éppen futó republikánus előválasztás korai szakaszában Michelle Bachmann azt találta ellenlábasa, Tim Pawlenty fejéhez vágni, hogy érvelése Obamáéra emlékezteti. Aligha csoda, hogy Pawlenty ezek után Mitt Romney javára lépett vissza. Tóth nem lát ebben semmi kivetnivalót. „Távol áll egyrészt a barátkozás a politikától, másrészt az előválasztás remek alkalom lenne, hogy az ellenzéki pártok már az élesre menő kampány előtt kiszórják maguk közül a kínos embereket” – fogalmaz. Azt ugyan lehetségesnek tartja, hogy ez a fajta baráti tűz felszámolhatja a kisebb ellenzéki pártokat és így pont egy olyanhoz hasonló kétpártrendszer alakul ki, amilyet szeretett volna elkerülni. Azt sem zárja ki, hogy az előválasztás ezen formája a mindenkori legnagyobb ellenzéki pártoknak kedvezne – jelen esetben ez ugye az MSZP –, de megjegyezte: a további együttműködésben radikális arculatválasztásra lenne szüksége az MSZP-nek. Az előválasztáson győztes jelölteknek pedig fel kellene vállalni más pártok jelszavait, hogy minél több választót szólíthassanak meg, „elvégre ebben a helyzetben azt nem lehet eljátszani, hogy én vagyok a Jani”.