Háttal az igazságnak

Rossz hír, hogy 2015 szeptembere után ismét megtámadták az országot. A jó hír viszont az, hogy most is sikerült a határunkat őrzőknek kivédeniük a kívülről vezérelt migránsok rohamát.

Merthogy összehangolt akcióról volt szó, afelől senkinek sem lehet parányi kétsége sem. Van különbség persze a 2015-ös és a mostani betörési kísérlet között. Immár kiépült a határvédelmi rendszerünk, így túl nagy fába vágja drótvágó ollóját az, aki illegálisan be akar törni hozzánk. Jó, ha ezt tudják azok az erők, amelyek évek óta megpróbálják lerombolni országunk védelmét.

Amely főként azért áll útjukban, mert bizonyítékát adja, hogy az illegális migrácó igenis megállítható. Így hiába hencegtek azzal migrációs aktivisták a köztévének, hogy ismét megpróbálják áttörni a határt, ez nem fog sikerülni se holnap, se azután.

Most kellett volna idelátogatnia Dimitrisz Avramopulosz előző migrációs EU-biztosnak, aki minden alkalmat megragadott, hogy ecsetelje a határvédelmi kerítés feleslegességét. Emlékezetes: azt is kijelentette, hogy a menekültek nem jelentenek veszélyt a határra. Vajon mit mondana most? Persze ha azt, hogy ezek nem menekültek, hanem vandál illegális bevándorlók, akkor még egyet is értenénk vele. Csakhogy ő ilyet nem mondana, miként a többi brüsszeli nagyfejű sem, akik papagájként ismételgetik a PC-tételt, miszerint minden illegális migráns menekült.

De szívesen fogadnánk Gyurcsányné elemzését is, mit tart az újabb támadásról és a határkerítés fontosságáról annak fényében, hogy nemrég még arról értekezett: nem a határkerítés állítja meg a bevándorlást, hanem az EU–török megállapodás. Kíváncsiak lennénk, miként hőkölnének vissza a betörő „menekültek”, ha Dobrev Klára eléjük állna, maga elé tartva a megállapodás szövegét?

Van azonban egy másik rossz hírünk a baloldal iránt illúziókat táplálóknak: sem Avramopulosz, sem Gyurcsányné, sem bármelyik, az Európai Parlamentben ellenünk őrjöngő bevándorláspárti politikusnak nem rezdülhetett még az arcizma sem az újabb hírek hallatán. Legfeljebb azért bosszankodhatnak, hogy a tegnapi újbóli betörési projekt sikertelen lett.

Minket azonban ez sem lep meg, mert oly átlátszók, mint az ablaküveg. Ugyanis lehetetlen nem észrevenni azt a szinkronitást, ami az európai parlamenti és a hazai történéseket illeti. A hiperliberális LIBE bizottság ülésén nekiestek a horvát soros elnökségnek, amiért merészelik megvédeni a határukat. Hidvéghi Balázs fideszes EP-képviselő úgy kommentálta a példátlan szcénát: már csak a fizikai inzultus hiányzott. Tegnap a magyar ellenzéki EP-képviselők még eddigi bornírtságaikra is rátromfoltak. Háttal Európának címmel tartottak rágalmazó szeánszot szűk családiatlan körben. Sokan azt hitték, Háttal Magyarországnak és az igazságnak a rendezvény valódi címe.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a gyöngyöspatai romák kártérítése körüli vitában előkerült Soros György és fia videója, amelyben a magyarországi romákat tüzelték, összeáll a kép. A Soros-klónok támadásának évadját éljük és nemcsak mi, hanem mindenki, aki nem üvölt együtt a liberális falkával. Még azokat is üldözik, akik nem hajlandók minket támadni. Olyannyira pszichopatologikus ez a célmánia, hogy József Attila sorai juthatnak eszünkbe: „S mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, / honnan uszulnak ránk új ordas eszmék.”

Elszámítják azonban magukat most is. Bennünket a folyamatos támadások kiképeztek, álljuk a rohamokat, kiismertük ellenségeinket. Ők viszont még mindig alábecsülik a mi erőnket, elszántságunkat.