Most azokhoz szólok, akiknek semmi nem tetszik, akik mindent meg akarnak változtatni, akik a múltat végképp el akarják törölni, akik az erőszakban látják a legmegfelelőbb eszközt jövőjük megalapozásához. Ismeritek legalább hallomásból a Lenin névre keresztelt valamikori tömeggyilkost? Tudjátok, akinek most állítottak elvtársaitok szobrot Németországban. Németország azon részén, amit nemrég még rengeteg halálos áldozatot követelő fallal védtek az ilyen figurák eszméinek beszivárgásától. Legalábbis mi még ezt hittük…
Nos, ez a Lenin meglehetősen furmányos alak volt, az én korosztályom számára (Megszülettem hatvan-valahányban…) már-már követhetetlen módon játszott a szavakkal. Azt mondta például az úgynevezett létező szocializmus kínszenvedéseit át nem élők körében ma oly divatos baloldaliságról, hogy az a kommunizmus gyermekbetegsége. Mert úgy támadja a fennállót, hogy figyelmen kívül hagy minden gazdasági törvényszerűséget, csak olyan lózungokat pufogtat szabadságról, egyenlőségről, szolidaritásról, amelyek tetszenek a tömegeknek, de semmi alapjuk nincs, ráadásul azelőtt esik neki tajtékzó erőszakkal a társadalmi rendnek, hogy a forradalmi helyzet kialakult volna. Dermesztően pontos leírása ez a mai nemzetközi baloldalnak, aminek sajnos a világ minden táján szép számmal akadnak hívei. Nem mentség, hogy a lenini út ugyanilyennek, vagy még göröngyösebbnek bizonyult.
Nézzünk csak szét a világban. A nemrég még a demokrácia mintaországának tartott Amerikai Egyesült Államokról kiderült, hogy „rendszerszintű rasszizmussal” átszőtt, politikailag inkorrekt múltjától szabadulni képtelen, a társadalmi egyenlőtlenségeket konzerváló, élhetetlen hely, amit borzalmas képződmények, fehér, heteroszexuális keresztények tettek ilyenné. Éppen ezért emberi mivoltukból kivetkőzött hordák egy társuk halálára hivatkozva féktelen erőszakhullámot indítottak el, melynek során megöltek legalább száz embert, legutóbb egy nyolcéves kislányt. Tessék mondani, haladó baloldali embertársaim, értük ki fog tüntetni?
