Minden élet számít

A múlt eltörlésén igyekvők ismerik legalább hallomásból a Lenin névre keresztelt valamikori tömeggyilkost?

Berlinben is áll egy szokatlan emlékmű Fotó: Reuters

Most azokhoz szólok, akiknek semmi nem tetszik, akik mindent meg akarnak változtatni, akik a múltat végképp el akarják törölni, akik az erőszakban látják a legmegfelelőbb eszközt jövőjük megalapozásához. Ismeritek legalább hallomásból a Lenin névre keresztelt valamikori tömeggyilkost? Tudjátok, akinek most állítottak elvtársaitok szobrot Németországban. Németország azon részén, amit nemrég még rengeteg halálos áldozatot követelő fallal védtek az ilyen figurák eszméinek beszivárgásától. Legalábbis mi még ezt hittük…

Nos, ez a Lenin meglehetősen furmányos alak volt, az én korosztályom számára (Megszülettem hatvan-valahányban…) már-már követhetetlen módon játszott a szavakkal. Azt mondta például az úgynevezett létező szocializmus kínszenvedéseit át nem élők körében ma oly divatos baloldaliságról, hogy az a kommunizmus gyermekbetegsége. Mert úgy támadja a fennállót, hogy figyelmen kívül hagy minden gazdasági törvényszerűséget, csak olyan lózungokat pufogtat szabadságról, egyenlőségről, szolidaritásról, amelyek tetszenek a tömegeknek, de semmi alapjuk nincs, ráadásul azelőtt esik neki tajtékzó erőszakkal a társadalmi rendnek, hogy a forradalmi helyzet kialakult volna. Dermesztően pontos leírása ez a mai nemzetközi baloldalnak, aminek sajnos a világ minden táján szép számmal akadnak hívei. Nem mentség, hogy a lenini út ugyanilyennek, vagy még göröngyösebbnek bizonyult.

Nézzünk csak szét a világban. A nemrég még a demokrácia mintaországának tartott Amerikai Egyesült Államokról kiderült, hogy „rendszerszintű rasszizmussal” átszőtt, politikailag inkorrekt múltjától szabadulni képtelen, a társadalmi egyenlőtlenségeket konzerváló, élhetetlen hely, amit borzalmas képződmények, fehér, heteroszexuális keresztények tettek ilyenné. Éppen ezért emberi mivoltukból kivetkőzött hordák egy társuk halálára hivatkozva féktelen erőszakhullámot indítottak el, melynek során megöltek legalább száz embert, legutóbb egy nyolcéves kislányt. Tessék mondani, haladó baloldali embertársaim, értük ki fog tüntetni?

Az őrület természetesen szabadon átáramlott Európa minden országába. Német, francia, osztrák városokat dúl fel, tesz véres ütközetek színterévé a káoszban érdekeltek és a rend kétségbeesett védelmezői között a tudatlanság, a műveletlenség és a löttyös indulat. Éppen úgy, ahogy Lenin elvtárs mondta. Az önmagát a haladás egyedüli letéteményeseként emlegető baloldalnak viszont még ez is kevés volt. Új ideológusuk, Saul Alinsky kiforgatta a közkeletű mondást. Nála már nem úgy szól, hogy a cél szentesíti az eszközt, hanem a baloldal által szentnek kikiáltott cél érdekében bármilyen eszköz megengedhető. Amikor nézi az ember az elvakult dühtől vérben forgó szemű szobordöntögetőket, a kővel dobálózó szerencsétleneket, a rendőröket alattomosan, hátulról rugdosó elszántakat, az fordul meg óhatatlanul a fejünkben, hogy ezek nem tudják, mit cselekednek. De soha ne felejtsük el, hogy valakik oda szállítják raklapon a köveket a helyszínekre, valakik összetrombitálják a vadakat a közösségi médiában, valakik megmutatják a tudatlanoknak, melyik szobrot kell ledönteni.

Óriási tehát a felelőssége mindazoknak, akik az erőszak pártjára állnak. Legyenek országgyűlési vagy európai parlamenti képviselők, a politikai tevékenységüket emberbaráti vagy jogvédő köntösbe bújtató álcivil szervezetek, vagy az őket kiszolgáló propagandisták a sajtóban, nem menekülhetnek el úgy e felelősség elől, mint tutyimutyi főpolgármester a Pesti úton. Vegye egyszer és mindenkor tudomásul a nemzeti, keresztény, konzervatív értékekkel mit kezdeni nem tudó baloldal is: Minden élet számít!

Még az övék is…