Kávéházi capriccio

Bohémtanya, spontán szabadegyetem, nyilvános politikai vitafórum, ugyanakkor kapucíner, éjféli pezsgő, korhelyleves és zónapörkölt: egyszóval kávéház, egy letűnt világ napjainkban újjáéledő jelképe. Karinthy Frigyes, Ottlik Géza, Babits Mihály törzshelye, a budapesti Centrál kávéház – fél évszázados Metro Klub, Eötvös Klub és némi Wizzard játéktermi kitérő után – januárban visszakapja eredeti funkcióját. A berendezés szép, a kiszolgálás első osztályú, az étlap teljes, a kávé forró lesz, de az már a közönségen múlik, hogy az irodalom is visszatér-e a falak közé.Száz éve még divat volt kávéházba járni. Ott találkozott a diák a tanárral, hogy a kötelező penzumon túl is elbeszélgessenek, a vezető színész egy zónapörkölttel vendégelte meg a segédszínészt, s az írók, újságírók, tanárok, fiatal, kezdő jogászok és orvosok is gyakran tekintették dolgozószobának a törzsasztalukat. A pesti egyetemisták kávéházakban tanultak, s készültek vizsgáikra, így az ifjúsági élet központjaivá is ezen intézmények váltak. Budapesten 1908-ban ötszáz kávéház várta a vendégeket, akik szép számmal látogatták kedvenc helyeiket. A népszerűség oka a század eleji lakásviszonyokban keresendő. A középpolgári otthonok berendezése, fűtése, világítása meg sem közelítette a kávéházak nyújtotta kényelem színvonalát, így a középpolgári réteg a sötét, hideg és gyakran rideg belvárosi épületek helyett szívesebben választotta az intézményesített polgári körülményeket. A kávéházakban megvalósult a valódi demokrácia, hiszen hétvégenként a kétkezi munkások az arisztokráciával közösen fogyaszthatták el italukat, s alkalmanként még a világ dolgairól is eszmét cseréltek. Az épületeket hatalmas ablakokkal építették, így a vendégek figyelhették a kinti világot, a sétálók pedig a benti közönséget vehették szemügyre. Ez a kávéházi nyilvánosság szervesen kötődött a híres emberek életéhez, a járókelők mint valami furcsa akváriumban figyelhették kedvenc íróikat munka közben. Az emberek órákig elücsörögtek egy-egy kávé mellett, s akinek kevés pénze volt, az is végigolvashatta a napilapokat. Szokássá vált tudni a világ dolgairól, véleményt mondani, politizálni, s az emberek immár elhitték, hogy beleszólhatnak sorsuk alakulásába. A kávéházak karrierjét a II. világháború törte derékba. A német csapatok távozását követően ugyan még megpróbált magára találni ez a sajátos világ, azonban az 1948-as fordulat végképp megpecsételte a szólásszabadság szentélyeinek sorsát. A kommunista diktatúra idején az emberek már nem szólhattak bele életük alakulásába, a nyilvános együtt gondolkodás pedig életveszélyessé vált. – Évtizedek óta jó néhányan szerettük volna, ha a Centrál kávéházként éled újra. Az Eötvös Klub ugyan folytatta a hely kulturális misszióját, de a Wizzard játékteremnek már semmi köze sem volt a hagyományokhoz – véli Ajkay Lajos, a Centrál Kávéház helyettes vezetője. – A négyszázmilliós beruházás eredményeként az épületet történelmi hűségében rekonstruáljuk, ám a múltidéző berendezés a XXI. század igényeinek kiszolgálására is alkalmas lesz. A Centrál reggel héttől hajnali egyig várja majd a vendégeket. Az üzemeltetők a korai nyitással szeretnék ismét meghonosítani a kávéházban reggelizés intézményét, de a konyha nemcsak a korai órákban, hanem egészen zárásig meleg ételt biztosít. Ajkay Lajos szerint minden feltétel adott a klasszikus kávéház újjászületéséhez, de az már nem a tulajdonosok akaratától függ, hogy a Centrálban kialakul-e a század elejihez hasonló irodalmi, társasági élet.Irodalmi kávéház A Centrál már az 1890-es években fontos szellemi központ volt. Kiss József a kávéház falai között indítja el A Hét című lapját, itt dolgozik Ignotus, Kóbor Tamás és Makai Emil. Az első világháború után a kávéház ismét jelentős irodalmi szerepet kap: a Nyugat írói, Babits Mihály, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Karinthy Frigyes és Ottlik Géza is törzshelyéül választja. A Centrál több irodalmi műnek is helyszínévé válik, Karinthy – mint arról az Utazás a koponyám körül című regényében is megemlékezik – itt észleli először súlyos betegségét. A Centrál 1948-as bezárását követően előbb mint Metro Klub, majd 1993-ig Eötvös Klubként működött. A hat évvel ezelőtti átalakításokat követően a Wizzard cég vette bérbe az épületet, amelyben a legmodernebb gépekkel felszerelt játéktermet nyitott. Az elfeledett kávéházat három évvel ezelőtt a Somody Kft. vásárolta meg, hogy a Ferenciek terén ismét megnyithassa kapuit a Centrál kávéház.