Lövések öt perccel a halál után

Lelőheti-e a biztonsági őr a fegyverrel hadonászó bankrablót? Kínos-e a vagyonvédőknek, ha az elkövető éppen a pénzintézmény őrét viszi magával túsznak? Mennyire védettek a nagy készpénzforgalommal dolgozó intézmények, és hol a határ, ahol már megfelelő a biztonság, de még nem kényelmetlen az ügyfél számára a sok előírás? A viszkis rabló legújabb banklátogatása nyomán immár az utca embere is ezeken a kérdéseken gondolkodik.Biztonsági őröktől tudjuk: akár a rendőrök, ők is „csak a haláluk után öt perccel használhatják a fegyverüket...” Arra kapnak kiképzést, hogy támadás esetén előbb – még fegyver nélkül – fel kell szólítani a rablót a „jogsértő cselekmény befejezésére”, aztán – immár fegyverrel – ismét felszólítani, eszébe idézve a fegyverhasználat lehetőségét. Ha a rabló erre sem gondolja meg magát, előbb a levegőbe kell lőni, és csak azután – persze ha körültekintően megggyőződtek arról, hogy ártatlan embert nem fenyeget sérülés – lehet célzott lövést leadni. Mindezekre éles helyzetben nemigen van idő, egy zsúfolt bankfiók esetén pedig nagyon nagy a vétlen emberek megsebzésének kockázata is, arról nem beszélve, hogy az elkövetőnek bőven van ideje túszokat szedni. Ez esetben már más a feladata a vagyonőrnek: jól látható módon le kell tennie a fegyverét, és elrúgnia a legtávolabbi sarokba, majd fel kell ajánlania magát a túszult ejtett személy helyett (aki többnyire vagy alkalmazott, vagy ügyfél). Arról nincs információnk, hogy a legutóbbi, Üllői úti OTP-rablás esetén hasonló „alku” eredményeképp került-e pár percre Ambrus Attila fogságába a pénzintézet őre. Az OTP kedvelt célpontja a Viszkisnek: tíz alkalommal több mint százmillió forintot sikerült bankfiókokból zsákmányolnia. Az OTP-k biztonságára az ország legnagyobb őrző-védő cége, a Group4 ügyel, ők a vezető távollétére hivatkozva nem óhajtottak nyilatkozni. – A vagyonőrök jogait és kötelezettségeit külön törvény szabályozza – mondta el a MAG-nak a Magyar Posta vagyonvédelmi osztályának vezetője (Ambrus Attila betöréseinek kezdetén a postákat látogatta előszeretettel, hat alkalommal több mint huszonhárom millió forintot zsákmányolva). Utánanéztünk: az 1998/IV-es jogszabály szerint vagyonvédelmi tevékenység egyéni vagy társas vállalkozás keretében csak rendőrhatósági engedéllyel folytatható. Ezt csak akkor adnak, ha a kérelmező kérte felvételét a szakmai kamarába, végzett ez irányú képzést, rendelkezik a munkájához szükséges anyagi és technikai eszközökkel, van felelősségbiztosítása, és erkölcsi bizonyítványa megfelelő. Hivatásos katona, rendőr, tűzoltó, a nemzetbiztonsági szolgálat tagja nem dolgozhat őrző-védő cégnél. A vagyonőr jogait külön fejezet taglalja. Eszerint jogszerű a védett területre belépők igazoltatása, csomagjának ellenőrzése. Felszólíthat távozásra vagy a jogsértő magatartás abbahagyására, elveheti a támadásra alkalmas eszközöket, és ezek érdekében „arányos mérvű kényszerítő testi erőt alkalmazhat”. Feladata ellátása során magánál tarthat vegyi eszközt, gumibotot, őrkutyát, lő-, gáz- és riasztófegyvert, ezeket „csak jogos védelmi helyzetben, illetve végszükség esetén alkalmazhatja”. A posta illetékesei elmondták: a készpénzt kezelők számára nem kötnek külön életbiztosítást. Ha egy fiókot támadás ér, az akkor szolgálatot teljesítő alkalmazott később kérhet szabadságot, hogy az őt ért traumát kiheverje. Külön e célból létrehozott alapítvány is támogatja (elsősorban pénzzel) azokat, akiknek támadást kellett elszenvedniük, a közeljövőben pedig rehabilitációs tréning bevezetését is tervezik. Arra a kérdésünkre, hogy a nagy készpénzforgalmat lebonyolító bank- és postafiókoknál miért nem vezetik be az egyes fővárosi moziknál is használatos fémdetektoros vizsgálatot, mert így az elkövetők nem tudnák bevinni fegyvert az intézménybe, a szakértők egyöntetűen úgy válaszoltak: a mágneskapuk nagyon lelassítanák az bejutást, és fölösleges bosszúságokat okoznának az ügyfeleknek. Senki sem örül annak, ha retiküljéből ki kell pakolnia az utolsó vasat is...A Viszkis „bankszámlája”: 1993. január 22. XI. Villányi út 72. – postahivatal, 460 000 forint 1993. március 12. II., Hűvösvölgyi út 137. – postahivatal, 667 000 forint 1993. május 3. IV., Árpád út 75. – Budapest Tourist, 1 800 000 forint 1993. augusztus 28. VIII., Orczy út 44. – postahivatal, 3 300 000 forint 1993. szeptember 7. XVII., Pesti út – Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkezet, 3 500 000 forint 1993. november 3. Nyugati téri aluljáró – Budapest Tourist, sikertelen kísérlet 1993. december 27. XI., Villányi út 52. – Kolibri utazási iroda, 407 000 forint 1994. február 2. I., Mária tér 1. – Mór és Vidéke Takarékszövetkezet, 1 000 000 forint 1994. március 21. IX., Ráday utca 59. – Bakonyvidéke Takarékszövetkezet, 4 562 000 forint 1994. július 21. VI., á utca 15. – Eurotours utazási iroda, 800 000 forint 1995. január 12. IX., Ráday utca 59. Bakonyvidéke Takarékszövetkezet, 2 800 000 forint 1995. július 27. III., Lajos utca 68. – Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet, 2 800 000 forint 1996. március 25. XI., Kemenes utca 1. – postahivatal, 9 539 000 forint 1996. augusztus 23. Fehérvári út. – postafiók, 13 600 000 forint 1996. augusztus 29. XI., Fehérvári út – postafiók, 5 500 000 forint 1997. január 15. Budakeszi – OTP, 7 090 000 forint 1997. március 10. Békásmegyer – OTP, 9 635 000 forint 1997. március 10. Kelenföldi pályaudvar – postahivatal, 3 965 000 forint 1997. május 29. XXIII., Grassalkovich út 128. – OTP, 28 000 000 forint 1997. december 16. XXIII., Grassalkovich út 128. – OTP, 11 000 000 forint 1998. február 5. XI., Irinyi utca – OTP, 5 000 000 forint 1998. március 11. Békásmegyer – OTP, 5 000 000 forint 1999. január 5. Kőbánya, Újhegy sétány – OTP, 240 000 forint 1999. január 15. II., Frankel Leó utca – OTP, 18 000 000 forint A vizsgálati fogságból való megszökése, azaz 1999. július 10. után elkövetett rablások: 1999. július 29. XXIII., Grassalkovich út 128. – OTP (szakértők valószínűsítik, hogy ő követte el) 2 000 000 forint 1999. október 18. XVIII., Üllői út 377. – OTP, 47 300 000 forint A számla végösszege: 171 549 000 forintA bankrablók doyenje 88 évre emelkedett az Egyesült Államokban a bankrablókorcsúcs. Az új korrekorder, J. L. Hunter Roundtree Alabama államban hajtotta végre a rablást. Komótosan besétált a NationsBankba, s a pénztáros orra elé dugott egy cédulát a következő felirattal: „Rablás, adja át a százasokat”. Miután adtak neki egy fekete zacskót, kisétált a bankból, de a parkolóban már futásnak eredt. Végül három ügyfél eredt utána, és fogta el a 88 éves, hajléktalan bankrablót. Hogy mennyi pénzt zsákmányolt (volna), azt nem hozták nyilvánosságra. A korábbi bankrablókorcsúcs egyébként 82 év volt. Ezt is egy férfi állította be egy coloradói rablással 1989-ben, s így tíz éven át volt az Egyesült Államok „bankrabló doyenje”.