időjárás 15°C Eufrozina , Kende 2022. szeptember 25.
logo

Mitől függ az áram ára?

1999.10.07. 22:00

A kormányzat új energiapolitikája értelmében az állam gyakorlatilag kivonul az energetikából, és azt a jövőben a piac irányítására bízza. A koncepciót Chikán Attila gazdasági miniszter Közép-Európa legliberálisabb középtávú energiapolitikájának nevezte. Ennek fő jellemzője, hogy – szinte ideológiai megközelítéssel – üzleti modellről szól. E rendkívül fontos, közérdeklődésre számot tartó kérdésről – az energiapolitika jellemzőiről és lehetséges következményeiről – beszélgettünk Járosi Mártonnal, az MVM volt vezérigazgató-helyettesével, és Hónig Péterrel, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkárával.J. M.: – Sajnos ez az energiapolitika nem szolgálja az ország lakosságának az érdekeit. Ezt akkor tenné, ha a fogyasztó számára a lehető legkisebb áron lehetne számlázni az igényelt energiamennyiséget. Ez az energiapolitika nagyon nagy mértékű liberalizációt irányoz elő, melynek feltételei hazánkban nincsenek meg. Ez a fajta liberalizáció elsősorban a nagyfogyasztók és leginkább az itt tulajdont szerzett külföldi cégek profitérdekeit szolgálja. H. P.: – A gazdaság-, az ipar- és az energiapolitika nem más, mint versenypolitika. Ha tetszik, ha nem, Magyarországot versenyképessé kell tenni. Célunk, hogy biztosítsuk, lehetővé tegyük a nemzeti felemelkedést. Ehhez szükség van képzett munkaerőre, olcsó ingatlanokra, és legalább ennyire fontos, hogy olcsó legyen az energia is. A mi megközelítésünk szerint az új energiapolitika segítségével lesz olcsó. A villamosenergia-szektor átalakításának fő célja az iparág hatékonyságának növelése, ezen keresztül a magyar nemzetgazdaság versenyképességének fokozása. Az európai uniós kritériumok egyben a versenyképességet javító feltételek, tehát azokat a csatlakozás időpontjától függetlenül célszerűbb bevezetni. A környezetvédelem javítása szintén indokolná a rendszer átalakítását, ugyanúgy, mint az energiatakarékosság és az energiafelhasználás hatékonyságának fokozása is. – Nemzeti ez az energiapolitika? J. M.: – Nem, mert a gazdaságpolitikai vonatkozások mellett nagyon kemény társadalompolitikai elemek is léteznek, amelyektől nem lehet eltekinteni. Az a felfogás, hogy a piac majd mindent elintéz, tarthatatlan, a társadalom kettészakadását elmélyíti. Az ország nincs abban a helyzetben, hogy kritika nélkül át tudna venni mindent, amit Brüsszelben kitaláltak. Hiszen még az európai uniós tagországok is megjelenítik nemzeti érdekeiket, és nem sietnek a direktívákat bevezetni. Ezzel szemben a hozzájuk képest fejletlen Magyarország még a belépés előtt túlteljesítési gesztusokat próbál tenni. A teljesen liberalizált energiapiac csak az északi országokra jellemző, ahol nemzeti érdek a felesleges és olcsó villamos energia értékesítése a liberalizált európai uniós piacon. A liberalizációtól ott csökkent valóban az áram ára, ahol óriási feleslegek, nagy kihasználatlan kapacitások vannak, ami a hazai piacra nem jellemző. H. P.: – Az 1993-as, parlamenti határozaton alapuló energiapolitikai koncepció szerint járunk el, bár a korábbi időszak át nem gondolt privatizációja nehezíti a helyzetet. Az Európai Unióban ugyanis először a versenyfeltételeket teremtették meg, utána átalakították a vállalatokat, és csak ezután privatizáltak. Ez lesz a járható út az MVM esetében is. Meglepőnek tűnhet, de egy idei februári felmérés szerint, noha az európai uniós irányelv minimum 25 százalékos piacnyitást írt elő, átlagban 60 százalék feletti a nyitás. Az is igaz, hogy a jogi akadályok leépítése önmagában még nem vezet versenyhez. – Azt mondják, hogy az állam rossz tulajdonos, és a verseny majd lefelé nyomja az árakat. J. M.: – Ez egyike a privatizációt megideologizáló hamis indokoknak. Valójában az árak felfelé mennek, hiszen a magántársaságok a profit maximalizálásában érdekeltek. Ezzel szemben az MVM-nek, az államnak nem fűződik érdeke az árfelhajtáshoz. Az MVM fontos árkiegyenlítést végez, mivel Paks termeli a legolcsóbban az áramot, a többi erőmű drágábban. Az áram ára mégis ugyanannyi az országban, függetlenül attól, hogy honnan szerzik be. Ha sor kerülne az MVM szétdarabolására és privatizációjára, megszűnne ez az árkiegyenlítő szerep, és a legdrágábban termelő erőmű ára lenne a meghatározó. Ha az áramszolgáltatók feljogosított fogyasztók lesznek, és valahol olcsó áramot szereznek be, miért adnák olcsóbban a lakosságnak? Ki kényszerítené őket? 1995-től, a privatizáció kezdetétől hosszú távú szerződéseket kötött az MVM az erőművekkel. A hazai tízéves villamosenergia-szükségletnek megfelelő villany van lekötve. S most liberalizáljunk azon a piacon, amelyik gúzsba van kötve a szerződésekkel? Azzal, hogy liberalizálunk, a szerződések nem vesztik érvényüket, tehát fizetni kell, ami így pluszköltség, és persze a hazai fogyasztók zsebe bánja. H. P.: – Az állam rossz tulajdonos, hiszen a vezetőket semmilyen külső körülmény nem szorítja, kényszeríti a vállalatok optimális működtetésére. Ma még sem az MVM, sem az áramszolgáltatók nem igazi piaci szereplők. Azért is kell változtatni, hogy kialakuljon az igazi piac. A felmerülő „befagyott költségek” egy korábbi elhibázott fejlesztési politika maradványai, amelyek sajnos növelik az árakat, ezek ellensúlyozására szolgál a bevezetés fokozatossága. A piac 13-15 százalékát nyitjuk meg (a 100 gigawattóra évi fogyasztás felett). A fokozatos piacnyitás azt jelenti, hogy a fogyasztók egyre szélesebb köre a versenypiacról szerezheti be a villamos energiát. A nagyfogyasztó képes arra, hogy rövid időn belül kereskedelmi alapon szerezze be az áramot, amire a lakosság széles rétegei valószínűleg csak hosszabb idő alatt készülnek fel. Ahhoz, hogy a piacnyitás bármilyen kis mértékben is működjön, az egész rendszernek fel kell állnia. – A koncepció bizonyos elemei már megvalósultak a villamostarifa-korszerűsítés révén. J. M.: – Ez szociális szempontból jelentős visszaesés. Megszűnt az eddigi háromtömbös tarifa, vagyis egységes ára lett az áramnak. Eddig ugyanis a havi 50 gigawattóra fogyasztás alatt kevesebbet kellett fizetni, miközben a többletfogyasztók drágábban kapták a villanyt. A bevezetett egységár nagyjából a középső tömb árának felel meg, így a legtöbbet fogyasztók olcsóbban kapják az áramot. A legkevesebbet fogyasztók, vagyis a legszegényebbek számlája emelkedett a legnagyobb mértékben, miközben a legtöbbet fogyasztóké még csökkent is. Az energiapolitika akkor szolgálja az ország lakosságának az érdekeit, ha a legkisebb fogyasztó számára is megfizethető az igényelt menynyiség. Ezzel szemben a jelenlegi gyakorlat, a szolidaritás elvét feladva, a legszegényebb rétegeket aránytalanul hátrányosan érinti. Pedig Magyarországon ma is 7-800 ezer lakossági fogyasztót, kétmillió embert fenyeget a fizetésképtelenség. Szociális tarifarendszert kellene működtetni. Mivel a szegények úgyis kevesebbet fogyasztanak, ezek fogyasztását olcsóbban kell számlázni az átlagárnál. Hatásában ez ugyanaz, mint valamiféle kompenzáció, de nincsenek adminisztrációs terhei, és sokkal igazságosabb. Csak a változó költségeket fizetnék, az állandókat nem. Emögött az a kvázi gazdasági racionalitás van, hogy amennyiben kizárják ezeket a kisfogyasztókat, az állandó költségek akkor is fennállnak, és azokat meg kellene fizetnie a többieknek. H. P.: – Az igazság az, hogy a kisebb fogyasztók ellátása, egységnyi mennyiségre vetítve, többe kerül, és ezért kellett rendeznünk a villamos tarifákat. Szerintünk nem egy szociális energiarendszernek kell kisegítenie a hátrányos helyzetű embereket. A segélyezés meglevő és bevezetendő rendszere az, amivel ezt a problémát kezelni kell. Egyébként lakásonként körülbelül 300 forintról beszélünk. Akinek ez gondot jelent, annak már amúgy is segélyre van szüksége. A háromtömbös tarifa megszüntetése egyértelműen a nagyfogyasztókat segíti, akik így olcsóbban jutnak villamos energiához, így jobb feltételekkel vehetnek részt a gazdasági versenyben. – Mi a helyzet a nemzeti energetikai társasággal? J. M.: – Létrehozása szerepelt a Fidesz programjában. Ennek a társaságnak a nemzeti érdekeket kell képviselnie. Ami a Horn-kormány privatizációja utáni maradék: Paks, szenes erőművek, a még meglevő tulajdonrészek a privatizált társaságokban, az országos távvezeték-vállalat és a stratégiai fontosságú teherelosztó. Ezekből kellene létrehozni a nemzeti energetikai társaságot. E koncepciónak az a lényege, hogy a nemzeti érdeket csupán szabályozási eszközökkel – mint ahogyan az bebizonyosodott – nem lehet érvényesíteni, csak akkor, ha egy tőkeerős versenytárs van jelen a piacon. Ez lenne az MVM-ből kialakított nemzeti energetikai társaság. A jelenlegi villamosenergia-törvényt megfelelőnek tartom, a tervezett módosítás indítéka egyértelműen a liberalizáció. Ehhez akarják a törvényt alakítani. Szerintem egy egységes energetikai törvényre van szükség, és csak ennek konszenzusos elfogadása után kellene részletesebb ágazati törvényekkel foglalkozni. H. P.: – Mi nem akarjuk gyengíteni az MVM-et, sőt a piac megnyitása teszi lehetővé azt, hogy valóságos piaci szereplővé tudjon válni, azaz közvetlenül kapcsolatba kerüljön a fogyasztókkal. A teherelosztó független működése alapfeltétele a verseny semleges lebonyolításának, ezzel az MVM vezetése is egyetért. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a független rendszerirányító szervezetbe a területi szolgáltatók diszpécserközpontjainak is be kell integrálniuk. A villamosenergia-törvény módosítása azért vált szükségessé, mert az a jelenlegi monopoljogokat rögzíti, és nem teszi lehetővé a versenyt. Fontosnak tartom a bevezetés fokozatosságát. A piac teljes nyitását az európai uniós csatlakozás üteme határozza meg. A nyitás első lépéseként a versenyre feljogosított vásárlók fogyasztásának mértékéig fel kell oldani a jelenleg érvényben levő nagy- és kiskereskedelmi monopoljogokat. Az importmonopóliumot is csak fokozatosan kívánjuk feloldani. Ennek célja, hogy hazai erőműfejlesztésekre sarkalljuk a befektetőket, és védjük a hazai áramtermelőket a külföldi túlkapacitásokból eredő dömpingáraktól. Ezt a védelmet azonban csak addig a mértékig szabad fenntartani, míg a hazai termelők a lehetőségekhez mérten valóban a legalacsonyabb áron kínálják termékeiket. Pazarló, nem gazdaságos tevékenységeket nem szabad piaci korlátokkal védeni. Másik lényeges pont, hogy azon fogyasztók számára, akik nem vesznek részt a versenyben, a változás nem okozhat hátrányokat. Azt is le kell még szögezni, hogy a környezetvédelmi előírások betartása miatt mindenféle piaci változtatás nélkül is emelkednének az energiaárak, és a verseny célja ennek az emelkedésnek a lehető legalacsonyabb mértéken tartása.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.