Dr. Habsburg Ottó, az européer és örök optimista

Egy héttel ezelőtt ünnepelte 87. születésnapját a Habsburg-család feje. Bár nem sok köze volt Magyarországhoz, gyermekeit magyarnak nevelte, a magyarok iránti tiszteletre szoktatta. Feleségével, Regina hercegnővel, fiával, Györggyel és a Magyar Páneurópai Unió elnökével, gróf Bethlen Istvánnal a múlt héten meglátogatta a Napi Magyarország szerkesztőségét. Az interjú itt készült. Habsburg Ottó európainak, demokratának tartja magát. Két évtizeden át volt az Európai Parlament bajorországi képviselője, jelenleg a Páneurópai Unió elnöke. Igazi diplomata, minden magyarországi párttal igyekszik egyformán jó kapcsolatot ápolni. Sokat tett Magyarország külföldi elismertetéséért, fiát, Györgyöt – aki 1996 óta Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete – is arra ösztönzi, hogy az ő nyomdokait kövesse. Úgy látja, hogy a hadak útján fekvő, a tatárjárást, a török és az orosz hódoltságot elszenvedő Magyarország legfőbb érdeke a biztonság megteremtése. Ennek záloga pedig az Európai Unióhoz való csatlakozásunk.– Királyfinak is nevezhetném, ami miatt akár meg is sértődhetne, hiszen a napokban 87. születésnapját ünnepelte. De édesapja, IV. Károly császár királlyá koronázásakor ön volt a királyfi. Helyes volna ma ez a megszólítás? – Egyéni beállítottság kérdése, hogy akarja-e használni valaki a címet vagy nem. Így is lehet használni, meg másként is, de én már dr. Habsburg Ottó vagyok. – A koronázásra emlékszik? Négyéves volt 1916-ban. – Arra jól emlékszem. Decemberben történt, itt voltam Budapesten. Egy kisgyermek számára is nagy esemény volt. Amikor hetven év után ismét hazalátogathattam, sok mindent felismertem. A koronázás a budai Várban volt, az úgynevezett koronázási dombon, amelyet azóta széthordtak. Én egy ablakból néztem az eseményt. A Mátyás-templomban már ott voltam, az oltártól balra, fent az első emeleten volt egy olyan helyiség, ahonnan szépen láttam például Tisza Istvánt. A pilóta-király – A Habsburgok számára nagyon fontos volt a magyar korona, szimbólumnak számított. – Nem csak szimbólum volt, mert a magyar korona egészen különleges. Ilyen, mint a magyar korona, több nem létezik. Azzal kezdődött az egész magyar politika, hogy Szent István elfogadta a koronát a római pápától. Sokat tanultam a Szent Koronáról Molnár Kálmán professzortól, aki magyar közjogot tanított nekem a második világháború előtt. – Mi a véleménye arról, hogy a Szent Koronát a Parlamentbe akarják vinni? – Egy bizonyos időre, mert én remélem, hogy majd a budai várba kerül. – A királyi vár ma már más célokat szolgál. – Több párt is kérdezte a véleményemet a korona elhelyezéséről. Azt mondtam, ha Magyarországon csak egy felekezet lenne, akkor egy vallási központban kellene elhelyezni, például Pannonhalmán. De mivel több felekezet van, a korona viszont mindanynyiunké, semleges helyet kellene találni számára. Az rendben van, hogy a Parlamentbe viszik, de ne véglegesen. – A Parlament a demokrácia jelképe. Ott mindenki láthatja a koronát. Miért nem jó hely az? – A demokrácia egyensúlyt jelent. Ha a demokráciában csak egy súlypont van, az nem jó. – Nem értem. Miért ragaszkodik a várhoz? – Mert a vár mindenkié. Budapest központja. Egy könyvtárat kellene onnan elhelyezni valahová, és oda kerülhetne a korona. – A királyi vár valamelyik szárnyába helyezné? – Igen. A középsőbe. – Gyerekként élte meg az első világháborút. Volt remény arra, hogy a Monarchia megmarad? – Nem volt remény. Amikor az apám király lett, akkor már reménytelen volt a helyzet. Az egyik angol írót apám kétéves uralkodása arra a hasonlatra ihlette, hogy a király olyan volt, mint egy pilóta. Vezetése közben egymás után leestek a repülőgép részei, de a pilóta feladata továbbra is a gép irányítása volt, még ha nem is hitt abban, hogy a levegőben tud maradni, s kormányozni tudja a gépet. Ez volt a helyzet akkor. Az úgynevezett sixtusi levelek idején talán sikerült volna megoldást találni. – Arra, hogy fennmaradjon? – Valamilyen más formában, esetleg konföderáció formájában. A királyság megtartása nem lett volna olyan nehéz belpolitikailag. Külpolitikailag volt lehetetlen a helyzet. – Egy időben rettegtek az ön nevétől. A hatvanas években az osztrákok tiltakoztak az ellen, hogy belépjen Ausztriába. Nálunk a Kádár-rendszerben trónkövetelőnek, jobboldalinak állították be. Miközben a legnagyobb demokraták egyike volt. – A Kádár-kormány nem volt demokratikus kormány, akkor itt diktatúra volt. – Igen, de Ausztriában demokrácia uralkodott! – Az sem volt az. Az osztrák kormány korporatív kormány volt. Az nem volt igazi demokrácia. Van demokratikus színe, de alapjában véve, ha belülről ismeri valaki az osztrák helyzetet, még mindig korporatív kormányzás van. – Most már elfogadják önt. – Nem tehettek mást, mert addig pereltem őket, amíg a Legfelsőbb Bíróság is nekem adott igazat. – Mit akart tulajdonképpen? – Európai politikát akartam. Az a gyönyörű ebben az ügyben, hogy annak idején az osztrák kormány eltörölte a Habsburg-ellenes törvények egy részét. De jött Hitler, és újra bevezette őket. Az a gyönyörű szép az osztrák jogszabályozásban, hogy ez az egyetlen hely, ahol egy hitleri törvény még mindig érvényes. Európai politikus – Az Európai Parlament bajorországi képviselője volt két évtizeden át, jelenleg a Páneurópai Unió elnöke. Ez olyan út, amely elkötelezettséget jelent a demokrácia iránt. – No, persze! Ez mindig így volt. Elvégre a monarchia idején is voltak demokratikus korszakok. A királyság és a demokrácia nem ellentétei egymásnak. A diktatúra és a demokrácia között van ellentét. – A mi volt Monarchiánkat demokratikusnak tartja? – Sajnos nem eléggé volt az. Ha annak idején Kristóffy József belügyminiszternek sikerül elfogadtatnia az általános titkos választójogot, akkor lehetett volna igazi demokráciáról beszélni. Ez nem sikerült. De boldog vagyok, hogy Makó díszpolgára lehetek, éppen azé a városé, ahol ez a kiváló ember, Kristóffy született. – Ha kis számban is, de vannak Magyarországon legitimisták. Nem keresték fel? – Párszor találkoztam ilyen emberekkel, de az régen volt. – Önről el lehet mondani, hogy igazi Habsburg. A Habsburgok politikáját ugyanis mindig az jellemezte, hogy ha érdekük, hatalmuk úgy kívánta, bárkivel szövetséget kötöttek. Nem aszerint válogattak, hogy kit szeretnek és kit nem. Magyarországon 1990 óta három szabadon választott parlament, kormány váltotta egymást. Ön mind a hárommal jóban volt. – Ennek egészen egyszerű oka van. Az én életcélom az, hogy Magyarország bejusson az Európai Unióba. Ahhoz, hogy bejusson, két dologra van szükség: akaratra és arra, hogy minden párt egyformán jó kapcsolatot építsen ki az Európai Unió tagjaival. Nekem pedig az a célom, hogy velük jó kapcsolatot tartsak. Hiszen a pártoktól függ a csatlakozás. Nekem egészen másak a prioritásaim. – Csakhogy ön különösen jó kapcsolatot tartott fenn a Horn-kormánnyal, és sokan csodálkoztak, hogy a fia, Habsburg György elfogadta a szocialista– szabad demokrata kormánytól, hogy rendkívüli és meghatalmazott nagykövetként képviselje Magyarországot. – Miért ne? Más országokszociáldemokratáival is jó viszonyban vagyok. Az Európai Parlamentben szintén nagyon jó viszonyban voltam bizonyos szociáldemokratákkal, nem mindenkivel, természetesen. – Igen ám, de a magyarországi szocialisták másfélék. Nálunk az MSZMP utódpártjaként emlegetik az MSZP-t. – A miénk kiváló mint utódpárt. Nem akarok beleszólni a magyar belpolitikába, de úgy vélem, amíg nem vagyunk tagjai az Európai Uniónak, addig minden parlamenti pártra szükségünk van. Ha magyar szociáldemokraták jönnek az Európai Parlamentbe, és beszélnek a szociáldemokráciáról, az nekünk használ. Használ nekünk az is, hogyha konzervatívok jönnek. Vagy most például, ha kisgazdák jönnek. Én mindenhol próbálom a kapcsolatokat kiszélesíteni. – Az érdekek mentén halad? – A célok mentén. Egy célom van, és ennek a célnak alárendelem az érdekeket. – A Magyar Televízió közszolgálati műsorában azt nyilatkozta nem régen, hogy a Horn-korszak is biztosította a demokráciát. Sokan az ellenkezőjét állítják. – Ki mondja ezt? – 1994 nyarán tömegesen bocsátották el az Antall–Boross kormány hivatalban lévő embereit, szimpatizánsait. A sajtószabadság is súlyosan sérült, a televíziót például kipucolták, de megszüntettek konzervatív lapokat is. – Amikor viszont konzervatív kormány volt hatalmon, a baloldaliak panaszkodtak arról, hogy ellopták a sajtószabadságot. Ezt nem fogadom el. – Akkor mit lehet mondani arra, hogy a New York-i székhelyű független Freedom House felmérése 1995-ben csak részleges sajtószabadságot állapított meg Magyarországon? – Ez szemtelenség! Ha valaki agyon akarja ütni a kutyáját, akkor azt mondja, hogy veszett. Az egyik országban aránylag nagy sajtószabadság van – nem mondom, melyikben, de azért is tudom, mert egy véres szájú ellenzéki lapban jelenik meg a heti krónikám –, és nem történik semmi. De amikor Ausztriában ahhoz fogható szemtelenségeket írtak a kancellárról, másnap kidobták a főszerkesztőt. Ez is tény. A sajtószabadság nagyon relatív dolog. Remek diplomata – Jó, akkor hagyjuk a sajtószabadságot, úgy látszik, eltérő a véleményünk. Önnek tehát az a célja, hogy Magyarország 2002-re tagja legyen az Európai Uniónak. Az elmúlt tíz év három kormánya közül melyik a legalkalmasabb az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek végrehajtására? – Hála istennek mind a három. A magyaroknak van egy nagy előnyük a többiekhez képest: a magyar politikusok először hazafiak, és aztán pártemberek. Ez nem természetes más országban, de nálunk így van. Nekem erről sok tapasztalatom van, hiszen elvégre az Európai Unióban elnöke voltam a vegyes bizottságnak. Ez volt a legnagyobb örömöm, hogy éppen az én honfitársaim először magyarok voltak, és aztán pártemberek, de csak befelé. Hogy egymást szidják? Az rendben van, mert az a demokrácia része. De hogy ezeket a belpolitikai támadásokat külföldre cipelnék, azt soha. – Valóban igazi diplomata! De engedje meg, hogy megjegyezzem: így vagy úgy, a baloldal éles kirohanásai, olykor alaptalan vádjai mégiscsak kikerülnek külföldre. – Sokkal kevesebb, mint más országokból. – Sokan másképpen látják, amikor a külföldi újságokat olvassák és bennük a polgári kormányt lejárató cikkeket. De ön szerint más a helyzet?! – Más. És van még egy hallatlan nagy előnyünk: az, hogy a mi magyar nyelvünk a mi fellegvárunk. A politikai vitákat sokszor nem fordítják le más nyelvre. Beismerem, amikor magyar politikusok beszédeit magyarul olvastam, sokszor megijedtem. De szerencsére a többi külföldi politikus nem értette meg. – Hamarosan államfőt, köztársasági elnököt választunk. Ön hogyan választana? – Én inkább amellett lettem volna, hogy a nép válasszon. – Szóljunk egy szót népes családjáról is! – Hét gyermekem és tizenkilenc unokám van. – György fiával komoly tervei vannak. Neki akarja átadni a stafétabotot? – Próbálom őt segíteni. – Optimista ember. – Az vagyok. Minden vágyam, hogy országunk minél előbb bent legyen az Európai Unióban. Ez a döntő kérdés. Ne felejtsük el, hogy bár gyönyörű országban élünk, de ez az ország a hadak útján található! Sokan átmentek a mi országunkon a tatároktól a törökökig és az oroszokig. A magyarok első számú, legnagyobb problémája a biztonság. Ezt pedig az Európai Unióban találhatjuk meg.Dr. Habsburg Ottó (Otto von Habsburg-Lothringen) politikus, író 1912. november 20-án született az ausztriai Reichenauban. Édesanyja Zita királyné, édesapja IV. Károly császár és király. Nős, felesége Regina hercegnő. Két fia és öt lánya van. A Louvain-i Katolikus Egyetemen fejezte be tanulmányait. 1919-ben szüleivel Svájcba, majd Spanyolországba költözik. IV. Ká- roly halála, 1922 után a Habsburg-család feje lesz. 1925–40 között Belgiumban, 1940-től 1944-ig az USA-ban, 1944–54 között Franciaországban és Spanyolországban, 1954 óta a München melletti Pöckingben él. 1936-tól a Páneurópai Unió tagja, 1940–44-ben washingtoni képviselője, 1957–73 között alelnöke, 1973-tól elnöke, 1979-től az Európai Parlament bajorországi képviselője. A Francia Akadémia, a madridi Erkölcs- és Politikatudományok Királyi Akadémiájának tagja. 1992-ben a POTE, 1993-ban az ELTE avatta díszdoktorává. Velem, Makó, Bánk, Tokaj, Nagymaros stb. díszpolgára. 1992-ben megkapta a Maecenas-díjat. Számos tanulmánykötet szerzője.