Lármás megnyitó, harmonikus képek. Sinkó János ötvenéves. A dél-alföldi képzőművészet meghatározó alakja egyébként főiskolai tanár. Bemutatója nem igazodik a retrospektív tárlatok hagyományaihoz. Csupán egy régebbi művet szerepeltet. Mintha az utóbbi évek termését tartaná figyelemre méltónak. Az újdonságokat. Sinkó a szervesen építkező festők közül való. Pályája elején is a mitikus látomások érdekelték, amelyekhez szikár kődarabokat, omlékony földrögöket használt fel. Az expresszív foltok szomszédságában egy-egy értelmező alakzat bukkant fel, amivel zárt térképzetek születtek. Festőnk ma is kitart az artisztikus piktúra mellett. Tónusai finomak, áttetszők. Mégis ezeken a képeken már csak lágy színfoltok tanyáznak. Mintha a mikroszkopikus látás lépne előtérbe. Ami eddig spontán cselekvés volt, azt a meditatív nyugalom váltotta fel. Mintha kiléptünk volna a kortársi életforma nyugtalan zónáiból. Sinkó ezúttal is ragaszkodik archaikus kövületeihez, de már nincs bennük keménység. Porhanyósak, lágyak. Olyasfélét sugallnak, hogy ne higgyünk az erő szokványos képzeteinek. Inkább lapozzuk fel Lao-ce verseit: „Nincs lágyabb, mint a víz, mégis a köveket kivájja.” A piktúrában is apró foltoktól vezet az út a kozmikus látomásokhoz. (A tárlat a Horváth Mihály utcai képtárban látható 2000. január 2-ig.)
origo.hu
Letartóztatták és elmegyógyintézetbe vitték a Magyarországon merényletre készülő férfit
