Egy herendi váza története

Gerzson Pál Munkácsy-díjas festőművész tervei alapján készült el az a hatalmas díszváza a Herendi Porcelán Manufaktúrában, amelyet a világhírű gyár ajándékozott a millennium tiszteletére a magyar nemzetnek. A vázát ünnepélyesen helyezték el a minap az Országház egyik fogadótermében, a Szent Korona közelében. A vázáról kérdeztük a festőt Krúdy Gyula utcai otthonában.- Amennyire tudom, a herendi gyár alapításától, a múlt század harmincas éveitől szokás volt, hogy reprezentatív készleteket rendeltek (néha ajándékba kaptak) nevezetes személyek – kezdi Gerzson Pál. – Anglia királynőjétől, Viktóriától Ferenc József császárig, Apponyi Albertig sokan vásároltak a herendiektől több száz darabos ét- vagy teáskészletet. Ez öregbítette a gyár nemzetközi hírnevét is. Vásárolt a gyártól többek között Jehudi Menuhin, Paul Newman, Elton John, Diana hercegnő, de a japán császár, a monacói herceg, a Habsburg család és több amerikai elnök is. Kovács József főigazgató gondolata volt, hogy a millen-nium tiszteletére a manufaktúra kollektívája ajándékozza meg a társadalmat, a nemzetet egy nagyszabású alkotással. 1998 őszén jelezték nekem, hogy tervezhetnék egy meglevő, 217 centiméter magas porcelán vázához díszítést. A jelzett vázaforma már korábban is szerepelt különféle mintákkal ékesítve. Kettőt rendelt közülük például a világ egyik leggazdagabb embere, a brunei szultán is, aki aztán a trónja mellé állította a két herendi díszvázát, amelyre a saját palotáját festette rá.- Mennyire kapott „szabad kezet” a díszítés elkészítésére?- Eleve kikötötték, hogy a mű ornamentikájának „herendi stílusúnak” kell lennie. Feltétel volt továbbá, hogy a váza díszítésében jelenjék meg a millenniumi ünnepségsorozat ténye. Továbbá még az is, hogy a tradicionális vázaforma és a hagyományos motívumkincs megőrzése mellett a munka modern szemléletű legyen, tehát jelezze, hogy napjainkban, az ezerkilencszázas évek végén készült. Nekem tehát az volt a dolgom, hogy egyrészt megőrizzem a herendi hagyományokat, másrészt ezekhez hozzátegyem a magam formavilágát. Ezt úgy oldottam meg, hogy a herendi mintákból kiválasztottam bizonyos motívumokat, megtartva azok sajátos eklektikáját – tehát a barokk, a biedermeier és a kínai formák összjátékát -, s ezeket alakítottam át mintegy a magam kedve szerinti formanyelvre. Az ünnepélyes alkalomra, az ezeréves évfordulóra pedig úgy utal a mű, hogy a magyar költészet sok száz esztendejéből válogattunk ki idézeteket egy költő barátommal. Olyan versrészleteket, amelyek utalnak ezeréves históriánkra, a keresztény kultúrához való kötődésünkre.- Hogyan lehet egységbe foglalni ezt a sokféle tartalmi és formai követelményt?- Azt a megoldást találtam ki, hogy egy kínai növényi és állati ornamenseket tartalmazó mintázat szövetébe klasszikus stílusú betűkkel írtuk fel az idézeteket, ügyelve arra, hogy a látvány egységes „optikai képet” adjon, és persze a versrészletek jól olvashatók legyenek. Ez az írásos ékítmény foglalja el mintegy a váza háromnegyedét. Végül ezt a virágos-madaras-lepkés mezőt olyan záródíszek közé foglaltam, amelyek hagyományosak, másrészt dinamizmusukkal az ünnep gondolatára utalnak. Számtalan irkafirka, vázlat, forma- és színpróba elkészítése után kristályosodott ki a végleges forma.- A díszvázát, ha jól tudom, herendi mesterek festették.- Herenden nem dolgoznak raktárra, csak megrendelésre. Minden munka egyedi darab, melyet kézzel festenek. A mi díszvázánkat is két kitűnő mesterfestő, Szántó Imre és Lázár István készítette el a terveim alapján. Ahhoz, hogy a munka elkezdődhessék, csinálnom kellett egy eredeti méretű mintarajzot, amelyet aztán ráillesztettünk a váza körformájára. Vigyáznunk kellett az eredeti motívumok arányaira, a formák meg a színek kapcsolódásaira. 1999 januárjában kezdte el a munkát a két mester. Nyárig tartott a festés, az aranyozás meg az égetés. Szeptemberre lett kész a mű, melyet a közelmúltban ünnepélyesen adtak át a Parlamentben. Míg a váza elkészült, gyakran jártam Herenden, jó emlékem maradt a gyárban folyó munka hangulata: tiszta műtermekben, csöndben és szegfűszeg illatban (!) dolgoznak a festők, mesterek és kezdők, akik a jövő mesterei lesznek, több mint hatszázan.