A Világgazdaság szerdai számában Gereben Ágnes véleményezi az Oroszországban a Jukosz körül kialakult helyzetet. Eljövendő korok közgazdasági egyetemein alighanem külön kurzuson tanulmányozzák majd a diákok, hogy a XXI. század első éveiben a Kreml hogyan szerezte vissza a föld méhének kincseit, elsősorban a kőolajtartalékokat az 1990-es évek vadprivatizációja során azokat megkaparintó egykori komszomolista vezetőktől. No, nem azért, hogy visszaadja az istenadta népnek. Hanem hogy átjátssza az Oroszország életét ténylegesen irányító elnöki adminisztráció vezetőinek, a Vlagyimir Putyinnal együtt a hatalomba érkezett új elit tagjainak. Ma még nem tudni, több bevétele lesz-e ettől az államkincstárnak, s hogy az orosz történelem „peregyel” (újrafelosztás) néven ismert, ki tudja, hányadik hatalomátcsoportosítása nyomán vajon jut-e majd némi pénz az orosz polgároknak. Egyelőre sem az előbbinek, sem az utóbbinak nem látni jelét. Az olajárrobbanás nyomán egekbe szökő bevételeiből a Kreml nem indított a lakosság szegénységi küszöb alatt élő egyharmadának megsegítését célzó szociális programokat – írja a szerző.
Arra sem utal semmi, hogy a „peregyel” nyomán előtérbe kerülő új tulajdonosi kör – amelynek tagjait a nemzetközi elemzések az egyszerűség kedvéért „a volt kágébésekként” emlegetik – jobban sáfárkodna a nemzeti-természeti kincsekkel, mint az „oligarcháknak” nevezett egykori komszomolisták. Mióta a hatóságok elvették a Jukosztól a Hodorkovszkij terveiben még napi 600 ezer hordós kitermeléssel szereplő kelet-szibériai Kovikta kitermelési engedélyét, a mesés olajkincs kiaknázására „Kreml közeli” vállalatokból létrehozott Szurgutnyeftyegaz feltűnően gyengén teljesít a térségben. A Putyin elnök régi bizalmasának tartott Alekszej Miller vezetése alatt 2000 óta az auditorok szerint kétmilliárd dollár tűnt el nyomtalanul a Gazpromból; Dmitrij Medvegyev igazgatótanácsi elnök (másodállásban az elnöki adminisztráció főnöke) asszisztálása mellett – világít rá Gereben Ágnes.
A Gazprom és a száz százalékban állami tulajdonú Rosznyefty fúziója – amellyel Putyin tanácsadói zseniális módon megteremtették a törvényi és pénzügyi feltételeket a Jukosz legnagyobb kőolaj-kitermelő helye, a Juganszknyeftyegaz megszerzésére – egyelőre csak kínos botrányt eredményezett. A korábban Putyin feltétlen hívének számító Szergej Bogdancsikov Rosznyefty-elnök fellázadt a Gazprom valóban durva diktátuma ellen, amellyel az új vállalat minden kulcspozícióját meg akarja szerezni. A két fuzionáló mamutvállalat vezetése ma az orosz és a nemzetközi sajtóban (lásd Libération) gőzerővel dolgozik egymás lejáratásán. Nehéz elképzelni, hogyan fogja ilyen körülmények között a Gaznyefty néven létrejött új cég kezelni a Juganszknyeftyegaz hatalmas, bonyolult birodalmát – fogalmaz a szerző.
A világsajtót ezekben a napokban élénken foglalkoztatja a Hodorkovszkij-birodalom e zászlóshajója körül kitört nemzetközi botrány is. A természeti kincsek minisztériumán keresztül ugyanis a Kreml a német Dresdner Kleinwort Wassersteint kérte fel a Juganszknyeftyegaz értékének megállapítására – orosz internetes források szerint azért, mert még drezdai kágébésként Vlagyimir Putyin alezredes jó kapcsolatot épített ki a Dresdner egyes vezetőivel. Mindenesetre az audit elkészült, de a megrendelővel kötött szerződés alapján a német cég nem hozhatta nyilvánosságra. Alekszandr Bukszman, az orosz vagyonügynökség egyik vezetője azonban kifecsegte, hogy a DKW 10 milliárd dollárra értékelte a lelőhelyet. Ez azt jelenti, hogy a kockázatok és a Jukosz adótartozásának figyelembevételével az állam alig több mint 3 milliárd dollárért kínálhatja eladásra. A nemzetközi sajtóban arcátlannak minősített értékelést a Kreml arra akarja felhasználni, hogy a Juganszknyeftyegaz az e célból végrehajtott Gazprom– Rosznyefty fúzió számára bagóért megszerezhető legyen. Ezért jó ideje együtt lobbizott az új cég élére helyezett Ivan Szecsin (Putyin elnök régi bizalmasa, az elnöki adminisztráció második embere) és Szergej Bogdancsikov Rosznyefty-elnök. Másfél évvel ezelőtt állítólag az egész Hodorkovszkij-ügy ebből – a bolsevikok „expropriációnak” nevezett 1917 előtti bankrablásaira emlékeztető, a maga módján szintén briliáns – ötletből kelt életre.
Presztízse védelmében a DKW végül kénytelen volt nyilvánosságra hozni az auditot, amely 17-18 milliárd dollárban jelöli meg a Juganszknyeftyegaz valós értékét. A hazugságon kapott Kremlt azonban a kínos affér egy cseppet sem érdekli. Miközben az összes oroszországi olajvállalat, köztük az e célból létrehozott Gaznyefty is naponta cáfolja, hogy ringbe szállna a Juganszknyeftyegaz megszerzéséért, és Moszkvában a legvadabb hírek terjednek arról, melyik külföldi mamutcég vállalja ebben az alkuban a közvetítő szerepét, mindenki tudja, hogy egy hónap múlva a lelőhely Ivan Szecsin és társai kezében lesz – mutat rá Gereben Ágnes.
De még ez is csak egy lépés az állítólag Putyin által kitűzött cél megvalósításában, amelynek nyomán napi 3,5 millió hordó kőolaj kitermelésével – az elnöki adminisztráció felügyelete alatt – létre kell jönnie a világ második legnagyobb olajvállalatának. Az ehhez szükséges, sok milliárd dolláros tőkeinjekciót a Kreml nyugatról várja. 2004 első felének adatai szerint a külföldi pénzalapoknak a Jukosz ügy ellenére növekvő befektetési hajlandósága – az oroszországi tőke és a kisebb külföldi befektetők változatlan menekülése mellett – elégségesnek is látszik hozzá – emeli ki a szerző.
origo.hu
Ukrán befolyás alatt állhat a Tisza Párt − itt vannak a bizonyítékok
