Félidejéhez érkezett az unió tízéves gazdasági reformprogramja. A Lisszabon-stratégia csütörtökön megjelenő éves helyzetértékelésében az Európai Bizottság először hagyja el azt a célkitűzést, hogy az EU 2010-re a legdinamikusabb és legversenyképesebb gazdasággal rendelkezzen a világon. A José Manuel Barroso vezette testület ugyanis a lisszaboni folyamat első öt évének csalódást keltő mérlegét látva az eddigi hangsúlyok módosítását javasolja, mivel már most látható: a közösség számos területen nem lesz képes a korábban kitűzött célok elérésére.
A szociális politika és a fenntartható fejlődés helyett így a növekedés és a versenyképesség kerül előtérbe. Günter Verheugen iparpolitikai biztos és kollégái az elsősorban baloldalról jövő tiltakozások ellenére úgy gondolják, hogy miközben az EU nemzetközi összehasonlításban komoly vívmányokat ért el a szociális politika és a környezetvédelem terén, az ezeket fenntartani képes gazdasági alapok megerősítésre szorulnak. Az újragondolt versenyképességi stratégia éppen azért összpontosít az Európában most már évek óta lanyha gazdasági növekedésre, hogy biztosítsa a szociális modell és a környezetvédelmi politika jövőbeni finanszírozását.
A program három fő célra fókuszál majd: munkahelyek teremtésére, a növekedést szolgáló tudásra és innovációra, valamint arra, hogy Európa vonzó hely maradjon a gazdasági tevékenység számára. Brüsszel szabad kezet adna a tagországoknak a közösségi szinten elfogadott intézkedések végrehajtásában, ám nemzeti szinten kidolgozott Lisszabon-terveken keresztül a számonkérésről is gondoskodna. A Barroso-bizottság elképzelései szerint a koordinálási teendőket minden országban egy-egy külön megbízott látná el.
A nemzeti elképzelések konkretizálása Magyarországon is a hosszú távú stratégiai tervezésre irányítja a figyelmet, s arra, hogy a szlogenek szintjén kiemelten kezelt innovációs kérdésekhez eddig konkrét tartalom nemigen társult. Ma a fejlesztések az infrastrukturális lemaradások pótlására összpontosítanak, miközben egyre szembetűnőbb a visszaesés a humántőke területén. A tőkevonzás, s az ehhez kapcsolódó munkahelyteremtés ösztönzése kapcsán Szanyi Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa arra hívja fel a figyelmet: fontos ugyan az infrastrukturális háttér mainál jobb kiépítése, de a megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő az, amelyben mind nagyobb a hiány Magyarországon. Ez a helyzet a szakképzési rendszer katasztrofális állapotát tükrözi, ami miatt a vállalatok nem találnak kellően képzett munkaerőt.
Bartha Attila, a Kopint-Datorg tudományos főmunkatársa is kiemeli a humántőke korlátozott voltának negatív hatását, hozzátéve azt is, hogy a magyar munkaerő mobilitása is alacsony. Így a kormányzati támogatások legfőbb célja az lehet, hogy az ország minden területén próbálják ösztönözni a munkahelyteremtést, az ingázást és a bérlakáspiacot.
Figyelmeztető jel, hogy régiós összevetésben a már nálunk működő cégek beruházásai a GDP arányában igen alacsonyak: a jellemző 23-25 százalékos szint helyett 20 százalék alatti ez az arány. Ez pedig azt jelenti, hogy a tőkeállomány modernizációjának üteme nem elég gyors.
(Figyelőnet)
Ukrajna
Halálos légicsapás érte Ukrajnát: senkit sem kímélt az orosz tüzérség
