A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilap bécsi tudósítója, Reinhard Olt Egy jól sikerült meglepetés című írásában pozitívan értékeli Pozsgay Imre bevonását a polgári erők táborába.
Ha tovább tart a miniszterelnök népszerűségének gyengélkedése, akkor legkésőbb a 2006-os választásokon szertefoszlanak azok a remények, melyeket az MSZP egyes csoportjai Gyurcsány Ferenchez fűztek – írja a cikk szerzője. A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok bizonyítják, hogy a milliárdos csillagának kezdeti gyors felemelkedését, mely az egyes párttársai által is akadályozott miniszterelnök, Medgyessy Péter leváltása után vette kezdetét, a népszerűségi mutatók éppen olyan hirtelen hanyatlása követte. Decemberben még a megkérdezettek 42 százaléka tartotta Gyurcsányt a jobb miniszterelnöknek, ekkor kihívója Orbán Viktor 40 százalékot mondhatott magáénak. Most Gyurcsány 36 százalékos támogatottságra számíthat, míg a Fidesz elnöke 44 százalékosra. A pártok versenyében is vezet a Fidesz, tíz százalékkal előzi meg az MSZP-t. Az Orbán Viktortól távol álló Magyar Hírlap szerint, a miniszterelnöki és pártelnöki hivatalban megjelent új arcok képtelenek voltak a folyamatokat a szocialisták számára kedvező irányba fordítani.
Az a tény, hogy az ellenzéki Fidesz feljövőben van, nem csak Gyurcsány láthatóan szalmaláng éltű fellobbanásának tudható be. A nyilvánosság előtti kezdeményezésben is eredményesebb Orbán, miután saját pártján belül is szemére vetették, hogy túlzottan keveset szerepelt a politikában, s ezért részben felelős a kettős állampolgárságról tartott népszavazás eredménytelenségéért. Ezt az alkalmat ragadta meg Orbán, hogy életre hívja a Nemzeti Konzultációs Tanácsot. A grémium feladata, hogy jövőképet vázoljon a magyarok elé. Miként azt Orbán országértékelő beszédében kifejtette, a magyarok többsége „elveszítette a jövőbe vetett bizalmát.” Az egész ország fórumian „közös gondolkodásra és cselekvésre” kell a polgárokat ösztönözni. Előbb a falvakban, majd a városokban kívánnak konferenciákat tartani, végül minél több polgárt terveznek Magyarország jövőjéről alkotott elgondolásairól megkérdezni.
Orbán „személyes kezdeményezése” illeszkedik pártja választási előkészületeibe, és nem hagy kétséget afelől, hogy a Fidesz-MPSZ a győzelemmel számol, s a szövetség elnöke ismét a kormány élére kíván állni – véli a cikkíró. Sokan felfigyeltek arra, ahogyan Orbán a konzultációs tanácsot összeállította. Bárhogyan is szeretnék a szocialisták Orbánt a Hazafias Népfront újjáélesztésével megvádolni és magukat a jövő pártjának eladni, az igazi szenzációt Pozsgay Imre meghívása jelenti. Az egykori KB és PB tag volt a 80-as évek legismertebb magyar reformere, aki az 1956-os eseményeket nem ellenforradalomnak, hanem népfelkelésnek nevezte. Akinek legendás a szerepe az 1989-es határnyitásban és a létező szocializmus összeomlásában. Pozsgay tevékenysége vitákra ad okot, hiszen a Fidesz az ügynöktörvény módosítása során azt követeli, hogy mindazok, akik a besúgójelentéseket olvasták, azok ne játszanak aktív szerepet tovább a közéletben. Orbán azonban úgy találta, hogy Pozsgayra valószínűleg többen hallgatnak Magyarországon, mint a konzultációs tanács összes többi tagjára. A Fideszben és a választási vereség után alapított polgári körökben más pártfunkcionáriusok is szerepet vállalnak. Ilyen az egykori KB titkár Szűrös Mátyás, a korábbi kelet-berlini és moszkvai nagykövet, aki azt a külpolitikai műhelyt irányította, ahonnan a későbbi külügyminiszter, Horn Gyula is származott – emlékeztet Reinhard Olt.
Orbán pártja az alig elveszített választásokból azt a következtést vonta le, hogy a saját tábor mozgósításán túl – melyhez nyilvánvalóan a kis MDF felszippantása is hozzátartozik, s mely ellen annak elnöke Dávid Ibolya minden erővel védekezik – a baloldali szavazók voksaira is szükség lesz. Ettől fogva az MSZP és a Fidesz arra koncentrál, hogy a saját táborát egyben tartsa, a bizonytalanokat és a politikában csalódottakat megszólítsa. Ebből a kategóriából az egykori MSZP választók között oly sok található, hogy Orbán feltételezi, Pozsgay átcsábítása jelzés lehet azoknak a választóknak, akik a gulyáskommunizmus végéről kellemes emlékeket őriznek – vélekedik a szerző.
A kis parlamenti pártoknak egyre nehezebb elhitetniük, hogy képesek átlépni az öt százalékos küszöböt. Amíg az SZDSZ-nek, az általa megcélzott városi értelmiséggel, eddig sikerült az MSZP-től elkülönülnie, addig az MDF választói számára ma a legkevésbé sem világos, hogy miben különbözik a két polgári párt. Egy ideje az MDF elnök-asszonya megpróbál pártjáról egy mérsékelt konzervatív képet közvetíteni, s a két nagy párttól egyenlő távolságot fenntartani. Amit mindazok, akik a párt megalapítása és az első szabadon választott miniszterelnök óta azt kemény nemzeti-konzervatív iránnyal kapcsolják egybe, gyengeségnek, vagy a mostani kormányhoz történő közeledésnek élnek meg.
Gyurcsány dinamikus képe, a tipikus liberális témák felvetése, valamint az emblematikus SZDSZ-es politikus, Demszky Gábor népszerűségi mélyrepülése egyre drasztikusabb üzenetek megfogalmazására kényszerítik a most posztján megerősített pártelnököt Kuncze Gábort. Ilyenek pl. drogpolitikai kezdeményezéseik, valamint homoszexuálisok egyenlőségének forszírozása. Kuncze kizárta a közös listát az MSZP-vel,
éppen ellenkezőleg, olyan érzelmeket kíván gerjeszteni, ami liberális választókat a szocialistákkal szemben erősíthetik.
Kérdéses az MDF kezdeményezésének sikere, hogy visszafogott üzenetekkel terelje magára a figyelmet, ha ezzel egy időben jelzi, a párt balra zárt, ami mozgásterét korlátozza – teszi hozzá a cikk írója. Egyedül abban áll az MDF esélye, hogy a népszerű elnök-asszony képes lehet radikális jelszavak nélkül is a választók elérésére. Az SZDSZ-nek és az MDF-nek hosszútávon csak kisebbik kormánypártként van túlélési esélye, amibe láthatóan belenyugodtak. Ezzel viszont éppen azt a folyamatot erősítik meg, ami ellen harcolnak, nevezetesen a kétpártiság irányába történő fejlődést.
origo.hu
Breuer Péter: „Több ősömet is bedobták a Dunába, ez még viccnek is rossz”
