A szlovák kormány halogatja az 1946-ban kényszermunkára elhurcolt magyarok kárpótlásának ügyét – írja a radio.hu.
Egy év után válaszolt Mikulás Dzurinda kormányfő hivatala a Deportálások Áldozatainak és Leszármazottaik Szövetségének kárpótlási igényére. A háromezer tagot számláló, kassai székhelyű szövetség tagjainak több mint a fele tavaly levélben sürgette a szlovák kormányfőt, tegyen lépéseket a csehországi kényszermunkára elhurcolt magyarok kárpótlása érdekében.
A miniszterelnöki hivatal válaszlevelét 2005. március 7-én adták fel – mondta a pozsonyi magyar Pátria rádióban Krivánszky Miklós, a Deportálások Áldozatainak és Leszármazottaik Szövetségének elnöke, aki nem igazán elégedett a több mint egyéves késéssel megérkezett válaszlevéllel.
Dzurinda konzultált az ügyben a szlovák igazságügyi minisztériummal, és azt ajánlja a szövetség tagjainak: forduljanak a parlamenti képviselőkhöz, azok kezdeményezzenek törvényjavaslatot az anyagi kárpótlásról. Krivánszky úgy véli, fölösleges lépés lenne, hiszen a kormánynak megvannak a jogosítványai a szükséges jogszabály-tervezet kidolgozásához.
Az 1946 őszén kezdődött deportálások során, 1947 februárjáig 42 ezer felvidéki magyart, köztük gyerekeket és öreg, beteg embereket kényszerítettek otthonaik elhagyására, marhavagonokban szállították őket Csehországba, kényszermunkára.
Krivánszky Miklós, a deportálások kárpótlásáért küzdő szervezet elnöke a cseh és szlovák sajtóban többször elmondta: kérésüket általában azzal utasították el, hogy azzal ismét napirendre kerülnének a Benes-dekrétumok, erről pedig szó sincs. A szövetség azért követel kárpótlást, mert a csehszlovák állam a magyarok kényszermunkára való elhurcolásával megsértette az általános munkakötelezettséget szabályozó, 1945-ben hozott 88-as törvényt – mondta Krivánszky a cseh sajtóirodának.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
