József Attilát sem kímélik

József Attila születésének századik évfordulója alkalmából nagyszabású emlékév megrendezését jelentette be a kulturális tárca az év elején. 250 milliós pályázatot írtak ki mindazok számára, akik meg kívántak emlékezni a költőről. Emlékezni sokan akartak, ám most már szeretnék, ha a pályázati nyereményüket ki is fizetné a minisztérium. A megszorítások miatt azonban sokan csak jövőre juthatnak hozzá pénzükhöz.

Valószínűleg pénzügyileg is „emlékév” marad 2005 jó néhány civil szervezet számára, akik voltak oly bátrak és jelentkeztek a József Attila emlékév kapcsán meghirdetett pályázatra. Ugyanis idén már csak arra emlékezhetnek, hogy ők elköltötték előre a pénzüket, mert azt remélték, hogy egy ilyen országos és fontos ügyben bízni lehet a kulturális minisztériumban. Ma már csak reménytelenül tekinthetnek üres zsebükbe: idén már nem hasad tovább a tárca pénztárcája. Az egész éven át tartó megszorító intézkedések és a mostani kötelező maradványképzés az emlékév költségvetését is jócskán megkurtította.

A 2005. január 7-én, Attila napon elkezdődött József Attila emlékév a költő halálának 68. évfordulójáig, december 3-ig tart. A kulturális tárca 250 milliós keretösszeggel hirdette meg pályázatát az emlékezni szándékozó szervezetek számára. Pályázni lehetett könyvek kiadására, folyóiratok tematikus számainak megjelentetésére valamint az emlékévhez kapcsolódó rendezvények szervezésére. Összesen 305 szervezet elképzeléseit tartották támogatásra érdemesnek a bírálók, akadt köztük, amelyik mindössze 40 ezer forintot nyert, de a legtöbbet vivő is csupán 800 ezer forintnak örülhetett (volna).

A pályázatot ugyan utófinanszírozásúként hirdették meg, arra azonban senki nem számított, hogy csak jövőre juthat a pályázaton nyert összeghez. A programokat ez évben kell(ett) megvalósítani, s nagyrészt le is zajlottak már a vállalt rendezvények, megjelentek a könyvek, folyóiratok stb. Tehát a pályázók megtették, amit vállaltak, elköltötték a pénzüket, több pályázó szervezet vezetője saját pénztárcájába nyúlva egészítette ki az amúgy is szűkös költségvetést. De a minisztérium nem fizet.

Igaz, túlzottan követelni sem lehet tőlük semmit, hiszen a pályázók nagy részével még szerződést sem kötöttek, akár azt is mondhatnák, miért volt bárki oly botor, hogy e nélkül végrehajtotta, amit vállalt! Augusztus végéig mindössze 100-120 pályázóval kötötték meg a szerződést, persze ezek egy részének sem fizettek még. A kulturális minisztérium többszöri megkeresésünkre sem tudott pontos adatokkal szolgálni arról, hogy hány pályázónak utalták át eddig a pénzt, mennyien kaphatják még meg idén követelésüket, illetve, hogy a 250 millióból végül is mennyit zároltak.

Most egy újabb adag szerződést készítenek elő miniszteriális aláírásra a Nemzeti évfordulók titkárságán, állítólag hatvan-hetven pályázó kapja meg hamarosan a régóta esedékes irományt.
A titkárság nem tudott pontos kimutatást adni arról, kinek, mennyit fizettek, mint ahogyan arról sem, mekkora kifizetés várható még az idén, ha egyáltalán... A legtöbb nyertes valószínűleg csak 2006 februárjában juthat jogos pénzéhez.
Addig talán – ahogy a miniszter nemrég másnak is javasolta -, vegyenek fel bankkölcsönt.