Milyen igeidőben válaszolt Krizsó Szilvia műsorvezető kérdésére Gyurcsány Ferenc miniszterelnök A szólás szabadsága című, vasárnap esti tévéműsorban, melyre az ominózus, Operaház-beli „beszéd” után került sor? – érdeklődött a Magyar Rádió riportere a kormányfő szokásos, kedd reggeli interjújában.
– Én nem vagyok szerkesztő. Soha senki nem mondta, hogy élő műsor, azt hiszem. A tévéfelvételére egy-két óra között érkeztem – jelentette ki Gyurcsány. A kormányfő hozzátette: akkor már nagyon sok szónoklat, így Deutsch Tamásé és Kövér László, s ezek a beszédek felháborították.
A kérdezés szabadsága |
Műsorvezető (Krizsó Szilvia): […] Politikára visszatérve, hiszen nem lehet elmenni amellett, hogy ma október 23-a van. Az Operaházban mondott egy szokatlan beszédet a megemlékezésekkel kapcsolatban. Gyurcsány Ferenc: Hát, vagy inkább ilyen szótlanságba forduló beszédet, mert miközben nagyszerű és csodálatos ’56, ezt a nagyszerűséget beárnyékolja és indokolatlanul és bántóan a szitokszavaknak valami furcsa erdeje. Az egymás tisztességének, elvitatásának árnya. Mi marad más hátra? A hangoskodás helyett talán egy pillanatnyi némaság és arra való figyelmeztetés, hogy nem értjük? El is lehet ám ezt rontani! ’56 nagyszerűsége az keserűségbe is fordulhat, és jó lenne visszafordulni erről az útról. |
„szótlanságba forduló beszédet”
Miről beszéltvolnaGyurcsány?
Kettős állampolgárság: nem kell a lekiismeret-furdalás
„De érzékeljük, hogy a másik oldalon meg kimondva, kimondatlanul amiatt aggódnak, lehet, hogy mégsem veszik tudomásul, hogy a XX. század után Magyarországnak azok a határai, amelyek most. Mi lenne, ha erről normálisan beszélnénk?
„Az autonómiával kapcsolatosan az RMDSZ-nek van egy nagyon világos álláspontja. Ennek az álláspontnak az érvényesítéséhez az RMDSZ nem kérte a magyar kormány támogatását. A kettős állampolgárság dolgában pedig jól ismert a népszavazás eredménye. Magyarország többsége ezt nem támogatta. És ha Magyarország többsége ezt nem támogatja, akkor én a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként – aki egyébként ezzel a többséggel ért egyet -, elvi alapon sem kell nekünk semmilyenfajta lelkiismeret-furdalással, vagy valamilyenfajta kompenzációval újra és újra nekilendülni