Nem valós az az állítás, hogy a politizálás terén korábban tapasztalt óriási lelkesedés lelohadt volna a tizenhat év alatt – véli a Heti Válasznak adott interjújában Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke. – Mert gondoljunk bele, állítólag mi negyvenvalahány éven keresztül hőn áhítottuk és vártuk, hogy végre ránk törjön a szabadság, a demokratikus választás lehetősége. És vessük össze azzal, hogy amikor ez megadatott, amikor a politikusok nem tettek még semmit, amivel lejárathatóvá váltak volna, tehát az első szabad választásokon mindösszesen 54 százaléknyian vettek részt, és ebből az 54 százalékból is a kommunisták, volt kommunisták pártjaira szavazott a választók 13 százaléka. Azt kell hogy mondjam így utólag, a lelkesedésnek nyomát sem látom. Mi, akik részt vettünk egyfajta elitpolitizálásban az Ellenzéki Kerekasztalnál, meg akik úgy százezredmagunkkal ott voltunk egy-egy jobb demonstráción, rendezvényen június 16-án vagy március 15-én a Kossuth téren vagy a Hősök terén, mi azt gondoltuk, hogy lelkesedés járja be az országot. Ez – utólag sajnos be kell látni –, bár érthető illúzió, de mégiscsak illúzió volt – mondta az ellenzéki politikus. Hozzátette: elhitték, hogy az egész ország lelkesedik, és nem voltak hajlandóak komolyan venni vagy értékelni, értelmezni azt a közömbösséget, ami a társadalom jelentős részéről a változásokat körülvette.
Hangsúlyozta: ha csak a Fidesz megalakulásától számítja az időt, az elmúlt tizennyolc év, tehát egy felnőtt emberré válás időszaka, úgy, ahogy van, az élete nagyon szép időszaka az egyik oldalról nézve. A másik oldalról, az elvesztegetett lehetőségek oldaláról, a kudarcok oldaláról a legszörnyűbb esztendőket is magában foglalja. Mint mondta: a 88-89-es érzéseiket, vágyaikat, illúzióikat érzi most – 2005 végéről visszatekintve – meggyalázva. Nem tud ma már olyan büszke lenni, és felhőtlen jó érzéssel visszaemlékezni azokra az egyébként kétségkívül felemelő és szép pillanatokra sem, amelyekben része volt a Fidesz megalakulásának éjszakáján, az első parlamenti ülésen 1990-ben, avagy az Orbán-kormány megalakulásának, eskütételének napján. – Az ember ugyanis óhatatlanul azt mérlegeli, hogy ez alatt a tizenhét-tizennyolc év alatt az ország nemcsak önmagához képest, hanem a bennünk akkor meglévő várakozásokhoz, vágyakhoz, elképzelésekhez képest hova jutott – vélekedett.
Szerinte az ország gazdasága mély szerkezeti válságban van. Még az úgy-ahogy jól mutató gazdasági növekedési adataink mögött is a multinacionális cégek teljesítménye áll. A hazai kis- és középvállalkozásokra jobb esetben a stagnálás, rosszabb, gyakoribb esetben a csődök, a körbetartozás, a perspektívanélküliség és az ebből fakadóan lassan, de biztosan fölfelé kúszó munkanélküliség jellemző. S a két gazdaság között alig van kapcsolat.
Mindennek ellenére a legnagyobb kártétel nem az anyagi világban, nem a gazdaságban történt, hanem az emberek lelkében – mondta. Reményt éleszteni 1998-ban, nyolcévnyi kínlódás, szenvedés, várakozás után nem volt olyan nagyon nehéz, hiszen az emberek már annyira szerettek volna bízni valamiben, a jövőben. Ilyen szempontból, mondhatni, könnyű helyzetben volt az Orbán-kormány. Leszögezte: „kezünkre játszott isteni adományként a millennium esztendeje is, az ünnepléssorozat, amit megítélésem szerint sikerült tisztességesen megszerveznünk. 2002-ben nemcsak gazdasági értelemben volt emelkedő pályán az ország, hanem erkölcsi, lelki értelemben is”.
Ami a fideszes plakátokat illeti, a politikus hangsúlyozta: vannak hibák, amelyeket soha többé nem akarnak elkövetni. Azokat sem, amelyeket a Medgyessy-Kuncze-Gyurcsány trió követ el nap nap után, s azokat sem, amelyeket a Fideszt megelőző kormányok követtek el. Hozzátette: 1990 óta természetesen ők is sokszor hibáztak. Példaként említette, hogy a kárpótlás kérdésében a kisgazdáknak volt igazuk. – Most már a tisztesség okán is illene ezt belátnia az akkori rendszerváltoztató elitnek. Ahhoz képest, ami kárpótlás vagy privatizáció címén történt, nem okozott volna nagyobb káoszt, és messze tisztességesebb lett volna, ha legalább megkíséreljük a tulajdont azoknak vagy azok leszármazottainak visszajuttatni, akiktől annak idején elvették. És ezt főszabállyá téve kellett volna kezelni az ebből származó számos problémát – közölte Kövér László. A Fidesz országos választmányának elnöke úgy véli: minden tévedésük részben az adott történelmi korban, részben pedig az életkorukban rejlett. Hozzátette: ha újrakezdenék sem hiszi, hogy másképp tudnának gondolkodni.
Szerinte tizenöt éve, az első parlamenti ülés óta a posztkommunista elitnek – ha már egyszer történelmi bűnei, múltja és jelene (gondoljunk csak 56 leverésére vagy a privatizációra) miatt nem tud magának erkölcsi respektust teremteni – elemi érdeke, hogy a bizonytalan, elkötelezetlen választók megítélését tekintve lerántsa maga mellé az összes politikai szereplőt, csoportot. Kövér hangsúlyozta: ez a folyamat 2005-re befejeződött. Tehát ez az év egyszer s mindenkorra korszakhatár is a magyar demokrácia fejlődésében, amit tudomásul kell venni, és meg kell próbálni alkalmazkodni hozzá. A tudomásulvételen nem azt érti, hogy úgy kell tenni, mintha a világ mindig is így maradhatna, meg kell próbálni megváltoztatni az emberek értékítéletét. De jó, ha tudjuk, hogy ma ebben a helyzetben vagyunk.
– Minden aktuális bajunk, problémánk dacára az elmúlt tizenöt évben megteremtődtek a feltételek arra, hogy Magyarország visszatérjen önmagához. Mindazért, ami rossz volt az elmúlt tizenöt évben, nem lehet kizárólag a politikusokat felelőssé tenni. A politikusok azért is olyanok, amilyenek, mert az értelmiség elfeledkezett egy nagyon fontos funkciójáról, amit Bibó István az Elit és szociális érzék című tanulmányában megfogalmazott, vagyis hogy értékteremtő és értékmérő, mintaadó legyen a társadalom számára. Tehát a politikusok pont olyanok, mint amilyenek azok az értelmiségiek, akik ilyen vagy olyan megfontolásokból, értékrendek alapján vagy éppenséggel csak egzisztenciális harcaikat leplezendő, szekértáborokba gyűltek a politikusok köré, mögé, egyfajta szabadcsapatként – mondta.
Úgy véli, ha egy politikus nem tud a pártpolitikai hovatartozásán fölülemelkedni, az megbocsátható. Sőt, ha egy politikus állandóan bűnbánatot tart, meg utólag játssza a bölcset, akkor előbb-utóbb hitelét veszti. Ezzel szemben az értelmiség bizony megtehette volna, hogy mércét állít előbb saját maga elé, aztán meg a politikai elit elé. Ehelyett az elsöprő médiafölényben lévő balliberális véleményformáló értelmiség minden aljasságot, korrupciót, jogtiprást, hazugságot megengedhető eszköznek tart, „csak az Orbán vissza ne jöjjön„. – Másrészről pedig rossz hírem van magunk számára. Ahogy körbenézek a világban, mindaz, ami Magyarországon tizenöt éven keresztül zajlott, és eljuttatott bennünket ilyen-olyan illúzióinktól a mai, kissé kiábrándult állapotunkig, az nem volt ellentétes a világtendenciákkal. A tömegmédia alapvetően átalakítja a demokráciát, és sok tekintetben megkérdőjelezi, gátolja annak működését. A hatalomnak egyre inkább csak a látszata az, amiről az emberek a választásokon döntenek – szögezte le.
A Fidesz pártként szerinte azt a négy esztendőt rontotta el, amelyben a legsikeresebb volt, mert elsősorban kormányoztak és csak harmad-, negyedsorban politizáltak. A mostani MSZP-SZDSZ-koalíció Gyurcsány Ferenccel vagy Medgyessy Péterrel az élen nem kormányoz, ellenben politizál. – Voltak nyilvánvaló hibák: az agráriumban bizonyos értelemben kényszerpályán mozogva a Torgyán Józseffel kötött kényszerkoalíció okán elvesztegettünk három esztendőt. Négy évre elrontottuk Budapest-politikánkat a négyes metró leállításának előkészítetlen, rossz kommunikációjával, és utóbb már nem tudtunk letérni arról a kényszerpályáról, amire magunkat helyeztük. Emögött volt egyfajta önhittség, ha úgy tetszik, az általunk megtapasztalt erőbe vetett hit, hogy igenis tudunk mit kezdeni az országgal. Számos hibát követtünk el a kormányzásban is. Bíztunk olyanokban, akikben nem kellett volna, nem bíztunk olyanokban, akikben kellett volna, cseréltünk ott, ahol nem kellett volna, nem cseréltünk ott, ahol kellett volna. De így sem hiszem, hogy több hibát követtünk el, mint bármelyik kormány az elmúlt tizenöt évben. Amit viszont az asztalra letettünk, mérhető, és több annál, mint ami eddig bármelyik kormánynak megadatott. Jó érzés, hogy részem lehetett benne – mondta.
Ami a jövő évi választási évet illeti, Kövér László szerint erős hite csak annak lehet, aki képes megszabadulni az illúzióitól. Hiszi, hogy Magyarországot ezentúl is azok tartják meg, akik akarnak, remélnek valamit az élettől nemcsak a maguk, hanem a gyermekeik, unokáik számára is. Akik, ha már maguk nem ”disszidáltak„ sem 56-ban, sem a nyolcvanas években – nem akarják innen elküldeni boldogulást remélő fiaikat, lányaikat. Akiknek ez a föld, Magyarország a hazájuk, s nem csupán egy üzleti vállalkozás, a Magyar Részvénytársaság telephelye. – Tudom, hogy ők vannak többen, s ezért győzni fogunk jövő tavasszal – szögezte le.
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
